Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

340 Az országgyűlés képviselőházának 467. ülése 1931 február 13-án, pénteken. de talán ha 25, vagy 30%-át tudta fedezni abban az időben; így nagyon könnyen megtehettük volna azt, hogy a környező államokkal olyan szerződéseket kötünk, — abban az időben még nem volt ezzel szemben ellenkezés és ez nemzeti szempontból is priási jelentőségű lett volna — hogy beeresztünk tőlük bizonyos menynyiségű iparcikket, viszont ők ezzel szemben beeresztik a mi mezőgazdasági feleslegeinket. Ez becsületes szerződés lett volna, amellyel mindkét fél ^ól járt volna, ök* olcsón kapták volna a mezőgazdasági cikkeket, nem kellett volna nekik méregdrágán 'máshonnan — Amerikából — beszerezniük, mi pedig olcsón juthattunk volna a termelés eszközeihez, iparcikkekhez, ruházathoz, stb. Amikor tehát minden a mellett szólt, hogy ezeknek az államoknak jóindulatát el ne veszítsük, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezekkel ilyen kölcsönösségen .alapuló szerződést kössünk és ezzel Magyarország jövő sorsát biztosítsuk, akkor >a kormánynak egy tagja, — csak úgy tagja, hogy tulajdonképpen bürokrata a kormányban, a kormány tagja a miniszter, de ia bürokrata az, aki ajánl, a miniszter szót fogad, a bürokrata referál és dönt — ez ,a bürokrata, aki abban az Időben még csak miniszteri tanácsosi rangnak örvendett, s akinek a kezdőbetűje Ferenezi Izsó, (Derültség.) ez a miniszteri tanácsos úr, amikor saját vámtörvényét, amelyet később itt 1925-bçn vagy 1924-ben törvénybe 'méltóztattak iktatni, (Egy hang a balközépen: Izgatni!) iktatni, nem kellett izgatni, megindokolta az 1922-ben tartott vámpolitikai ankéten, akkor a követkeező kijelentést tette (olvassa): «Csonka-Magyarországnak kereskedelempolitikai defenzív frontja csakis a Nyugattal fordulhat szembe.» Miit jelent ez magyarul? Ki kezdte 'meg az elzárkózási politikát? A mezőgazdák terményeiből gravitált-e valaha csak egy métermázsa is Kelet ífelé? Mindennek, amit mi produkálunk: a gabonának, bornak, húsnak, gyümölcsnek stb., amit a mezőgazdaság termelhet, csak két gravitációs iránya van: az egyik a budapesti fogyasztás, amely elenyésző része (termelésünknek, a másik pedig a mellettünk fekvő Nyugat. Ilyen helyzetben egy állami tisztviselő, akinek fizetéséhez én is 'hozzájárulok é$

r minden magyar mezőgazda hozzájárul, a saját maga közgazdasági jászioszkárkodási eszméi alapján, a nélkül, hogy levonassák vele a konzekvenciát, kijelenti, hogy Csonka-Magyarország defenzív kereskedelempolitikai frontja csakis a Nyugattal fordulhat szembe. Ez olyan állítás, amelynek 'nemhogy konzekvenciái lettek volna, ellenkezőleg, ennek a tanácsos úrnak álláspontja mindenben 100%-ig keresztülment, annak ellenére, hogy ezt az álláspontot rajta és a Gyosz. jelenlévő képviselőin kívül minden más érdekeltség és minden olyan ember, akinek csak a legkisebb fogalma is van ezekről a kérdésekről, — hogy kisebbet ne említsek: Matlekovlcs Sándor, Balkányi és Méhely Kálmán stb. — a legmesszebbmenőén ellenezte és előre rámutatott ennek a gazdaságpolitikai irányzatnak mindent elpusztító és elsorvasztó következményeire. ; De mondott ez a tanácsos úr még egyebet is. Méltóztassék megengedni, hogy megkeressem, meglehetősen szétszórva vannak ezek a bölcseségek, úgyhogy azt bizony úgy kell különkülön elővennem. Azt mondotta még ez a tanácsos úr bezáró beszédében, amikor reflektált az ellene elhangzott felszólalásokra (olvassa): «Egyáltalán összegezésül azt kell mondanom, könnyű elméletileg vitatkozni az egyik vagy a másik irány leendő helyességéről, könnyű kívülről gáncsolni és jobbat ajánlani; de meggyőződésem szerint az én helyemen mindenki, aki felelősséget' érez a, legközelebbi egy-két évtized gazdaságpolitikai lehetősége tekintetében, felelősséget érez 'Szervezőképességünkért, nemzeti termelésünk biztosításáért és erősödéséért, gazdálkodásúink passzivitásának lehető csökken

1 téséért, ugyanezt tenné, mint én, és szükségszerűen ivámpolitikánk ugyanilyen irányba terelése és ugyanazon vámtarifatervezet mellett kardoskodnék.» T. Képviselőház! Láttunk már mi ilyen nagyszabású urakat, volt nekünk egy Jászi Oszkárunk, aki társadalmilag forgatta fel az országot, aki 'hála Istennek a külföldet boldogítja, volt nekünk egy Kunfi Zsigmondunk, aki politikailag forgatta fel és aki szintén elhagyta ezt az országot. Közgazdasági Jászi Oszkárunk ma helyettes államtitkár és még mindig legfőbb intézője annak a gazdaságpolitikának, amely gazdaságpolitika az ország háromnegyed részét, ' ha nem négyötöd részét tönkretette. Azt kérdezem: lehet-e ott miniszteri felelősségről beszélni, lehet-e ott a Képviselőháznak közgazdasági életünk vezetésére való befolyásáról beszélni, ahol megtörténhetik az, hogy ilyen közgazdasági politikát folytassanak, amelyről tíz évvel ezelőtt megjósoltuk, — majd rátérek azokra is — előre megmondottuk, hogy mi lesz a következménye, és ahol ez a tisztviselő úr saját szakállára és felelősségére vezetett be egy politikát és tartja fenn azt még, ma is a nélkül, hogy egy hajaszála is meggörbülne, és alhol ezért a milliárdokra menő kárért, generációk elpuszifculásáért nem hQgy felelősségre nem vonja senki, hanem előléptetik és ma is grasszál azon a helyen. Bizom abban, hogy a miniszteri bürók névtelenségének ez a felelőtlenségi rendszere meg fog szűnni. Eljön még az az idő, amikor számon fogjuk kérni ezektől az uraktól, hogy mit, uni kor és miért műveltek. A miniszteri felelősség mögé bujtatni akarni azokat a kérdéseket, amelyeket én egy többségi határozattal egyszerűen egy kézlegyintéssel elintézek: nem közgazdasági megoldás. A közgazdasági megoldás csak egy lehet: akinek politikája tökéletesen csődöt mondott, — ezt később bizonyítani fogom — akinek egyetlen premisszája sem teljesült, sőt mindennek ellenkezője állott elő, ott igenis meg kell lenni a felelősségnek; (Meskó Zoltán: Ugy van!) nem politikai, hanem büntetőjogi és anyagi felelősségnek, amely az ilyen kísérletezőket, a nemzet bőrére így kísérletezőket megfelelő büntetésben részesíti. (Ügy van! balfelöl.) Nem lehet a hivatalok büróiból felelőtlenül és névtelenül így játszani koloszszális nemzeti érdekekkel. (Gr. Hunyady Ferenc: Hol van a felelősség ebben az országban?!) Vannak ittjmég nagyon kényes kérdések, e dolgok megoldásának előzményei között. Felolvasom, t. Képviselőház, Vágó... — majdnem azt mondtam, hogy elvtárs —- (Zaj half elöl. — Egy hang a baloldalon: Nincsenek itt elvtársak.) Kénytelen vágyok felolvasni Vágó Józsefnek nyolc évvel ezelőtt, 1922. februárjában tartott beszédét, amelyben védelmébe véve a Ferenczi-féle tervezetet, — Gyosz.-ember lévén — természetesen a következő kijelentést tette: Jól méltóztassanak figyelni, képviselő urak, mert ezek itt elbujtatva igen nagyjelentőségű és fontosságú dolgok. Azt mondja Vágó József úr (olvassa): «Nagy bankjaink és nagy ipar-