Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

Az országgyűlés képviselőházának 4-67. ülése 1931 február 13-án, pénteken. 341 vállalataink háborús ipari létesítményeiket külföldi tőke bevonásával így alakították át békeüzemmé» (tovább olvassa): «Es mindez köszönhető annak a varázsnak, melyet az új önálló vámpolitikai országalakulat gyakorolt a külföldi tőkére.» Tehát 1922-ben, — méltóztassanak most jól figyelni — amikor még vámtörvényről szó sem volt, csak a régi osztrák vámtörvények voltak érvényben, «minden ilyen új alakulás előtt beható érdeklődés folyt az alapítók részéről a jövendő vámtételek iránt, amelyeknek magasságát évek sorára kormánytanácsilag biztosították maguknak. Ilyen fontosnak tartják maguk a gyáralapítók a kielégítő vámvédelmet.» Kérdezem, hogy a magyar Corpus Juris-nak melyik kötete és melyik törvénye az, amely kormány tanácsot mint közjogi faktort ismer. En ismerek minisztertanácsot, (Meskó Zoltán: Kormányfőtanácsost. — Derültség.) ismerek hivatalokat, de ezzel a jogi fogalommal, hogy kormány tan ács, őszintén megvallom, nem vagyok tisztában. Mit jelent ez? Melyik volt az a hatóság, — akár kormány, akár bürokrata hatóság — amely törvény nélkül — mert akkor még 1922-ben és annakelőtte semmiféle vántörvényünk nem volt — és törvényes felhatalmazás nélkül évek hosszú sorára

1 előre biztosíthatott egyes iparvállalatoknak igen magas vámtételeket? Itt van a kutya elásva. Mikor azt keressük, hogy miért nem lehet hát ezeket az emjberfojtogató vámtételeket áttörni, akikor egy ilyen kis beszédből tudjuk meg, — amelyről az illető nem is gondolta, hogy valamikor egy alávaló agrárius ezt kiássa és felhasználja — hogy 1922 előtt voltak ebben az országban akár kormányok, akár hatóságok, — ezt megállapítani nem tudom — amelyeik az ország közjavát törvényes felhatalmazás nélkül évtizedekre előre lekötötték. Azt kérdezem a t. igazságügyi miniszter úrtól, akinek kötelessége a törvénytelenségek üldözése, hajlandó-e megvizsgálni, kik voltak azok a kormánytanácsosok? En nagyon gyanakszom és majdnem biztosra veszem, hogy ha a miniszter úr ezen a szálon végigmegy és legömbölyít ja, a kereskedelmi miniszter reszorttanács osának szobájába fog végeredményben kilyukadni. Hát lehet ezt nekünk eltűrnünk szó nélkül akkor, amikor agrár többsége van az országnak, amelynek kontójára írnak mindent, ami ebben az országban történik, a nélkül, hogy sokszor szegények részesek volnának benne? (Ügy van! Ügy van!) Lehet azt^ eltűrni, hogy hasonló dolgok történhessenek és történjenek ebben az országban? T. Ház! De hozzáveszem ehhez még Fenyő Miksa t. barátomnak a kijelentés ét, amelyet ugyanebben a témában ugyanezen ankéten tett. Fenyő Miksa miután természetesen előzőleg agyondicséri a Ferenczi-féle javaslatot, a következőket mondja (olvassa),:. «Ennél a vámtarifánál ötven esztendőre döntődik el a magyar fejlődés. Ennek a szerencsés megkoncipiálásától függ, hogy milyen gyorsan, milyen erősen tudjuk épre nyalni azokat a sebeket, melyeket a háború ütött.» (Felkiállások: Epre nyalni! — Derültség.) Ez is egy r önvallomás, beismeri, hogy ezzel a vámtörvénnyel ötven esztendőre döntjük el a magyar sorsot, dacára annak, hogy ez a vámtörvény módot ad a miniszternek arra, hogy bármely vámtételt tetszése szerint leszállíthasson, vagy felemelhessen szükség szerint, és annyi ideig társa érvényben ezt a leszállítást vagy felemelést, ameddig neki tetszik. Tudom, hogy a felemelésnek vannak akadályai, mert hiszen az olyan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIIL külföldi államokkal szemben, amelyekkel megszerződtünk, a szerződéses tarifa folytán nem nyúlhatunk a felemeléshez, a leszállításnak azonban semmi néven nevezendő akadálya nincsen. Mégis, a minisztérium egyetlen egy esetben sem élt a fogyasztók javára ezzel a felhatalmazással, ellenben száz és száz esetben élt jogával akkor, amikor a magyar gyáriparnak tehetett szolgálatot. Ebből azt vagyok kénytelen következtetni, hogy az ilyen kormányt an ácsilag meghozott régi elkötelezések azok, amelyek ennek a kormánynak a kezét is megkötik olyan mértékben, hogy ebbe a kérdésbe, ebbe a dzsungelbe belenyúlni nem tud, vagy nem mer. Egyéb dolgokról, más lekötöttségekről nem beszélek, bár ez is idetartoznék. Bízhatom-e én, t Képviselőház ennek a törvénynek végrehajtásában, amikor ennek legfőbb végrehajtója ugyanaz az államtitkár úr lesz, akit az előbb aposztrofálni szerencsém volt? Bízhatom-e egyáltalában ilyen törvény végrehajtásában, amikor lehetséges az, hogy a magyar gyáripar és nagytőke a maga közvetlen érdekeltségébe vonjon minden volt minisztert ós yj.'lt államtitkárt? (Zaj a középen.) Alig van kivétel — hiszen nálam fel vannak írva a nevek — és alig akad olyan eset, hogy miniszterviselt ember ne üljön egy vállalatba, ezért merem ezt mondani. Tehát legfeljebb 10% a kivétel a miniszterviselt embereknél. Mikor tehát ez lehetséges, amikor a minisztereknek, az államtitkár uraknak túlnyomó része, úgy a politikai, mint az adminisztratív államtitkárok túlnyomó része, a miniszteri tanácsosok túlnyomórésze, akik nyugalomiba mentek, természetesen azok, akik közgazdasági vonatkozású reszortban voltak, ma el vannak helyezkedve iparvállalatoknál, bankoknál és azokat a reszortokat vezetik, amelyeket azelőtt a minisztériumban vezettek... (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Megmondottam a véleményemet Nagymaroson! — Helyeslés és taps. — Jánossy Gábor: Nincs nézeteltérés, egyek vagyunk! — Györki Imre: Nézeteltérés nincs, mégsem csinálják meg! — Jánossy Gábor: Csinálni fogják! — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Eddig mindent megtettem, amit ígértem, csak nem elhamarkodva! — Zaj.) Amikor lehetséges az, hogy a bürokráciát, nem az egyént, hanem az állást, a befolyást, az összeköttetést, amelyet ott benn a hivatalban az illető ^szerzett, egyszerűen bérbeveszik ezek a bankok és gyárvállalatok, amikor lehetséges az, hogy a képviselőknek kétharmadrésze, — amint egy statisztikában olvassuk — el van kötelezve, (Jánossy Gábor: Beteg dolog!) amikor lehetséges az, hogy a magyar közéletnek jóformán minden^ részét zsebre tegyék a vezetőkben az ' ilyen vállalatok és amikor lehetséges az,, amint tegnap tanúi voltunk neki, hogy egy képviselő úr, amint a fáma beszéli 28—36 közgazdasági tevékenység kellemes terhével vállain feláll ide a kartelleket védelmezni és ezt ellenmondás nélkül teheti meg a parlamentben, (Meskó Zoltán: Ellenmondtunk neki!) amikor mindezek lehetségesek: akkor én ennek a törvénynek végrehajtásálban nem bízhatom és nem is bízom. (Jánossy Gábor: De meg fognak szűnni ezek a lehetetlen állapotok. Ott egy férfias ígéret., amely valóra fog válni. — Propper Sándor: Örök optimista. — Viczián István: PropDérnek hány igazgatósági tagsága van? — Propper Sándor: Egy isines, amely pénzzel jár! — Viczián István: Ott van a kimutatásban. Nekünk egy sincs! — Propper Sándor: A mi intézményeinkbe nem fogják magát behívni, mert 5*