Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

336 Az országgyűlés képviselőházának U6 7, ülése 1931 február 13-án, pénteken. miniszter jogos kívánságai elől, annak a miniszternek kívánságai elől, (Zaj a baloldalon. - Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) akinek egy tollvonásába kerül, hogy azt az óriási széntömeget, amelyre a Magyar Államvasutaknak szüksége van, egyszerűen külföldről szerezze be és akkor a kartell hoppon marad. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Ha engem, a közlekedési vállalatot... (Nagy zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk Gaal Gastont!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gaal Gaston: ... egy meglévő, szervezett zsarolótársaság akar kiszipolyozni és akar tönkretenni, — mert ez azit. jelenti, mivel ennek árát minden szállíttató . megfizeti — akkor a retorziónak még ezt a módját is helyeselnem kell. (Zaj a jobboldalon.) A múltkor mondta valaki az Omge.-ban, — közbevetőleg elmondom, mert jellemző — hogy Nagykanizsáról Budapestig egy hízott disznó fuvardíja többe kerül, mint két elsőosztályú személyjegy. Miután ezt mind a fogyasztó és a termelő fizeti meg, végeredményben aztt kérdezem: ennek a törvénynek alapján, amely semmire sem kötelez, amely csak jogokat ad, de kötelezettségeket 'meg nem állapít, várhatok-e én védelmet a magam részére, vagy a kereskedelem részére akkor, amikor az a miniszter úr saját .vállalatát sem képes megvédelmezni és ezzel az egy kantéllel szemben, amellyel most szemben áll, sem 'bírja a maga jogos érdekeit érvényesíteni? (Ügy nan!) Azt kérdezem én, t. Képviselőiház, — eltekintve tör- ' vényekben biztosított jogaimtól — ha lehetett ebben az országban közérdek címén mindent állami monopóliummá tenni, ami mezőgazdasági termény — ilyen a szesz, ilyen a sör, ilyen a cukor, mert lényegében ez mind monopólium, (Malasits Géza: Az ecet!) ilyen a dohány és ilyen a só, amely nélkül egyáltalában nem exisztálhat a mezőgazdasági. itermelés és nem exisztálhat emberi élet sem; mondom, ha ezt mind állami monopóliummá lehetett tenni, tisztán csak a szén volna az a tabu, amelyhez nem lehet sohasem nyúlni? (Igaz! Ügy van!) Szeretném látni azt a szénibányavállalatot, ha én vagyok a miniszter, amely az én jogos kívánságaimnak nem deferálna! (Ügy van.^Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon és balfelől. — Reischl Richárd: Ezen már segíteni kell egyszer!) Először megtöröm a meglévő törvények alapján, s ha ez sem használ, egyszerűen monopóliummá teszern a szénkérdést, mert millió és millió magyar állampolgár élete, érdeke és egészsége több nekem, mint akár a Rima. akár pedig a Mák. egyéni érdeke. (Ügy van! Ügy van! — filénk helyeslés a jobboldalon és balfelől. — Kun Béla: Ne a választókat törjék le, hanem a kartelleket!) Itt van a mészkérdés. Adatokkal itt sem kívánok szolgálni. Mielőtt azonban erre rátérnék, előb'b még a eemenitkérdéssei kívánok foglalkozni. (Halljuk! balfelől.) A cement csak mint építőanyag jön figyelembe, kétségtelen azonban, hogy olyan fontos anyaga a mai magyar építkező lehetőségeknek, hogy a cementárak döntik el azt, tudok-e építkezni vagy sèm. Ha nem csalódom, a kezeim között levő két levelet egyszer már bemutattam a t. Házban, •miután azonban erre az esetre is nagyon jellemzőek, kénytelen vagyok azokat most ismét bemutatni. litt van nálam egy számlti; felmutatom eredetiben, nehogy azt méltóztassanak gon dőlni, hogy talán hasból beszélek. Ezt a számlát egy jugoszláv cementbányarészvénytársaság, -— a nevét az ördög itudja elolvasni, én nem tudom (Derültség.) — a trifaili cementbányarészvénytársaság állította ki. Ez a cementbányarészvénytársaság a Trifailtól Komárvárosig fuvarral terhelt és vámmal iterbelt cement vagonját — 15 tonnás rakományt — 1125 pengővel számlázza s ebből még 15% rabattot is ad. Ebben benne van minden költség; ab Komár város számlázza a cementet. Ugyancsak itt van nálam egy másik számla, a Magyar Általános Kőszénbányától, amely ugyancsak 150 métermázsa cementet vám nélkül és engedmény nélkül 1170 pengővel számláz s ebhez még' hozzászámít 18 pengő 30 fillért forfogalmi adó fejében. Ha ebből a két adatból azt keresem, hogy mit kap mármost tisztán a Mák., a Magyar Általános Kőszénbánya ab gyár a cement árából, s mit kap az a bizonyos trifaili, általam elolvasihatatlan nevű részvénytársaság, akkor meg kell állapítanom a következőt: A Mák., a felsőgallai cementgyár, tízezer kilogrammonként kap ebből tisztán, — már levonva mindent — 610 pengőt, vagyis métermázsánként 6 pengő. 10 fillért a »cementért, ezenfelül van a fuvar stb., 'amit a fél, a fogyasztó fizet. Ugyanekkor a trifaili gyár kap métermázsánként ab Tri fail 3 pengő 80 fillért. (Zw.) Ezek mind olyan beszélő számok, amelyekiből aki akar, olvashat, következtethet és abból a hangulatból, amely ezt az országot elfogja, a maga egész biztos konzekvenciáját levonhatja. De ugyanezt látjuk a mésznél, amelyet különösen azért emelek ki, mert nemcsak mint építőanyag fontos, de mini. védekező anyag is a .mezőgazdaság minden ágában. (Ügy van! Ügy van!) ső: még ennél is sokkal fautósabb: óriási népegészségügyi jelentőségű kérdés, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogv a vidéki paraszt háznak egyetlen desinficiens szere a mész; (Igaz! Ügy van!) tudjuk, hogy MZ ti parasztasszony évenként négyszer kimeszeli a lakását és ezzel az ott kifejlődött baktériumokat megöli, elpusztítja. Kérdem, iszabad-e ilyen cikknek az árát így feltornászni, hogy most a békebelinek több, mint kétszereséért kapható és szabad-e ezzel egész néposztályok egészségügyét veszélyeztetni? Mert az a különbség, hogy az a parasztasszony, aki azelőtt évenként négyszer meszelt, most csak kétszer meszel vagy egyszer, mert nem győzi ezeket a kiadásokat. (Igaz! Ügy van!) De itt van a szénsavkartel'l, amelynek adatai szintén nálam vannak. Röviden csak az árakra akarok kitérni. A szik vizesek nem gyárthatnak maguknak szénsavat, 'hanem erre vau. ha jól tudom a Hitelbanknak és még nem tudom kinek a közreműködésére, akik csináltak itt szénsav- és vegyi gyárakat, hirtelen nem emlékszem rá, de valamilyen nagybank is részes ezekben a gyárakban. Es meg ne próbáljon egy szikvízgyár maga is szénsavgyárat felállítani, mert ez a kartell abban a percben megcsinálja az ő helyén a kontra szikvízgyárat, amellyel az illletőt megöli. (Ügy van!) A szénsavkartell három-négy gyárból áll s az általa megállapított ár 8—16 pengő, a szerint, hogy mennyire szerelmes egyik vagy másik vevőbe, nyolc pengő a minimum, 16 pengő a maximum. Ugyanakkor Ausztriában a szénsav ára 5 silling, vagyis 4 pengő; ugyanez az ár Csehszlovákiában és a többi államokban is. A mi fogyasztásunk tehát megint 100—400%-kai kell hogy drágábban fizesse ezt a gyáripart, mert végtére a szikvízgyár is csak gyár, ha kiesi gyár is, mégis csak gyár, amely a imaga nyersanyagát a kartell útján, vagyis kényszer útján kénytelen beszerezni, amikor a szomszédos ál-