Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-467
Az országgyűlés képviselőházának 167 lainok ugyanazt egy negyed árért kapják. (Zaj.) Kaptam egy levelet. Hozzáteszem még, mert ez is jellemző momentum, hogy a legtöbb ilyen levélnél, amelyet kapok, ha magyarországi gyárosról vagy kereskedőről van szó, a záradék mindig egy és ugyanaz: az Istenért, kérem a képviselő urat, valahogy ki ne szolgáltasson, valahogy a nevemet meg ne említse, sem a Házban, -sem a Házon kívül, niert ha ezt tetszik tenni, akkor halott ember vagyok, akkor engem egyszerűen kivégeznek és megölnek. (Jánossy Gábor; Hát erdőben vagyunk? — Sándor Pál: Magyarországon! — Zaj.) Ügy látszik, ez a hatás nem áll meg a kereskedőknél, hanem még a gazdákra is vonatkozik, mert a napokban nem is olyan nagyon régen, február 10-iki kelettel Szentmártonkátáról például esak «Kisgazda» aláírással a következő levelet kaptam (olvassa): «Nagyságos Gaal Gaston országgyűlési képviselő úrnak. Budapest. Miután tudomásomra jutott, hogy Nagyságos Uram az Országházban igazságos és 'jogos követelésekkel fog felszólalni a kartell ellen, így kérném úgy a pénzügyminiszter úrtól, mint a kereskedelemügyi miniszter úrtól megkérdezni, hogy helyesen jár-e el a kartellek pártolásával, hogy ha a legnagyobb közszükségleti cikkben kartellt enged, az ecetgyártásban és hogy egy liter ecetért kell fizetnie a szegény munkásnak ma 65 fillért literenként, amikor békeidőben 6 fiíiér volt literenként, (Jánossy Gábor: Igaza van!) és amikor 10 liter ecetért (majdnem egy métermázsa rozsbúzát kell adni a szegény munkásnak, hogyha egy kis uborkát el alkar tenni télire, úgyhogy a szegény munkás még savanyút sem ehet, mert nem jut neki 10 liter ecetre való. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Csak az élete savanyú.) Aláírva: «Kisgazda.» T. Képviselőház! Méltóztatik azt gondolni, hogy ezt a kisgazdát, ezt a munkást az én Pesti Napló-beli cikkeim izgatták fel a kartellek ellen, és nem elég izgató maga az, hogy ez így van? (Zaj.) Itt van azután, amiről külön meg kell emlékeznem, mert itt még egy külön visszaélést is kénytelen vagyok konstatálni: a gyógyszerkartell. (Reischl Richárd: Az állatgyógyszerkartell!) Méltóztatik tudni, hogy Magyarország az az egyetlen ország, ez az agrárország, amelyben agrártöbbség kormányoz, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amelyben az állatbetegségek elleni védekezés a legdrágább az egész világon. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De keressük, hogy hogyan állanak elő ezek az úgynevezett részvénytársaságok, amelyekhez bozz anyuin i a földmívelésügyi miniszter úr sem mer, mert mindig az a felelet, ha ebben a kérdésben felszólalok: hja, szerzett jogok, azokhoz 'hozzányúlni nem lehet. Az ezeréves földibirtoklás nem szerzett jog. A birtokot a panaszt alól is, én alólam is, mindenki alól akkor lehet közérdekből kihúzni, amikor az arravaló embereknek tetszik. Hanem az ilyen módon megszerzett — majd mindjárt rátérek, hogy imilyen úton megszerzett — bizonyos gyártási jogok szerzett jogok, amelyekhez a közhatalom hozzá nem nyúlhat még akkor sem, ha kirabolják a nyomorult fogyasztót, és ha óriási állategészségügyi érdekek fűződnek is hozzá, bogy ezeket a jogokat korlátozzák. (Ügy van!) Rámutathatok a különféle szérumokra. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a sertésszérum. Hogyan állt elő? Egy állatorvosi akadémiai ülése 1931 február 13-án, pénteken. 337 Drofesszor úr ott kísérletezett az állam kontó^ jára, az állam laboratóriumában, az állam által fizetett idő alatt; a vegyszereket, min-' dent, az állam kontójára szerzett be, a kísérletekhez való állati hullákat, stb. mind ott kapta, szóval éveken keresztül kísérletezett így, míg végre feltalált egy dolgot, amely hol használ, hol nem használ. Egynek mindig használ, a részvénytársaságnak, (Derültség.) mert ezt az orvosságot olyan áron árusítják, hogy éh tíz évvel ezelőtt kiadtam. a parolit a fiamnak, aki jött hozzám, hogy: Édesapám, dögölnek a malacok, mit csináljunk? — Dögölnek? Hát dögöljenek! — De édesapám, — akkor jött a fiam az akadémiáról — a szérumoktól, a tudománytól csak úgy füstölgött a feje (Derültség-) — mégis ott van a védekezés, a tudomány. — Azt nem, édes fiam, — mondtam — dögöljenek meg a malacok ingyen, de erre még rá is fizetni nem akarok. (Derültség.) Amikor ez a szer már megvolt, előállt egy családi részvénytársaság, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely családi részvénytársaság van egyedül jogosítva ezeknek a szérumoknak árusítására és olyan áron adja a gazdáknak, ahogy tetszik. Ennek a családi részvénytársaságnak szerzett jogaihoz pedig a kormányzat hozzányúlni abszolúte nem óhajt. (Lázár Miklós: Milyen család az?! — Zaj. — Farkas Elemér: Hát a distol?) Még egy ilyen nagyon népszerű kartell van ebben az országban. Szinte furcsa kimondanom, hiszen, meg vagyok győződve, nagyon sokat nem is tudnak róla az urak. Ez a tankönyvkartell! (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy ebben az országban tankönyvkartell van. (Ügy van! balfelbl.) és ugyanazokat a kis falusi népiskolai könyveket, amelyeket a mi időnkben 15 és 20 fillérért adtak, és ugyanazokat az irkákat, amelyeket egy krajcárért vettünk, ma olyan áron kénytelen az a nyomorult falusi cseléd, napszámos és munkás, akinek 3—4 gyermeke jár be iskolába, megvásárolni, (Ügy van! Ügy van!) hogy gyermekenként csak a tanszerszükséglet egy esztendőben 15—16 pengőbe kerül. (Jánossy Gábor: Hát még a középiskolai tankönyvek! — Lázár Miklós: Kultúrfölény! Neonationalizmus!) Méltóztassék elképzelni, mit jelent az, amikor egy szegény napszámosnak 3—4 gyermeke jár iskolába és egyenként mindegyiknek ilyen tankönyveket kell vennie, mert azt is hozzáteszem, hogy azt a tankönyvet, amit a bátyja használt, az öccse már nem használhatja, (Kun Béla: Ujabb és újabb gyártmányok jelennek meg!) mert megjelenik az új miniszteri rendelet, hogy ettől és ettől az évtől kezdve ezt és ezt a tankönyvet szabad csak használni. Hát itt is Gaal Gaston Pesti Napló-beli cikkeinek kell a közönséget izgatni, hogy a kartellellenes hangulat a legutolsó kis paraszt viskóba is eljusson? (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Itt van azután a nagyon sokat emlegetett szesz. Egy zalamegyi gazdatársam, aki azonban szintén ideírta, hogy: bizalmas, (Derültség.) hogy valahogy ki ne szolgáltassam a nevét, (Jánossy Gábor: Köztünk marad!) a következőket írja (olvassa): «A mi vidékünkön — még a vidéket sem nevezem meg, nehogy rájöjjenek (Derültség.) — az összes szőlőtörkölyök ez idén kifőzetlenül maradtak. (Egy hang jobb felől: Mindenütt!) Az emberek arról panaszkodnak, hogy a pénzügyi hatóságok akadékoskodnak. Azelőtt utólagosan is lehetett befizetéseket^ eszközölni, amikor a szeszfőzdék már értékesíteni
