Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-467
Az országgyűlés képviselőházának U67. ülése 1931 február 13-án, péntekén. 335 s a munkabér is magasabb! — Malasits Géza: Ott a munkabér legalább 50%-kai magasabb. mint nálunk! — Zaj.) Vegyük a 20 literes zsírosbödönt, ami megint olyan eszköz, hogy a legszegényebb parasztembernek is szüksége van rá, mert hiszen egy malackát mégis csak öl az a legszegényebb napszámosember is, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ma már nem!) máskép megélni nem tud, annak a zsírját pépedig valahova el kell tenni. Szóval ez olyan cikk, amely minden háztartásban nélkülözhetetlen. Egy ilyen 20 literes zsírosbödön ára Csehországban 4.45 pengő, Magyarországon pedig 8.04 pengő. (Lázár Miklós: Csupa uzsoráskodás! — Zaj.) Legyen szabad azonban sokkal tekintélyesebb forrásra is hivatkoznom, mert hiszen ezeknél az adatoknál azt mondhatják az érdekelt felek, ha engem itt egyfelől egy érdekelt hazai kereskedő informál, másfelől informált egy csehországi kereskedő, akinek jellemzéséül leveléből még a következőket vagyok bátor felolvasni (olvassa): «Igen örvendenék, ha akciójuk sikerrel járna. Talán nálunk is mozdulna valami, mert itt i« 'mindent >a kartellek esznek fel előlünk.» Ha ilyen árak mellett így írhat az a cseh-szlovák kereskeÏÏo, milyen hangon van jogosítva írni a magyar kereskedő? (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) De t. Képviselőház, egy ennél sokkal tekintélyesebb forrásra hivatkozom. Itt van a Statisztikai Szemle, a Magyar Statisztikai Hivatal hivatalos kiadmánya, amely hivatal országos intézmény és melynek adatai annyira hitelesek, hogy velem szemben való vitáiban még Fenyő Miksa t. barátom is, aki pedig igen magasan hordja bizonyos vonatkozásokban az orrát, nagyon tetkintetbe vette azokat. (Élénk derültség. — Sándor Pál: A demagógokkal szemben! — Reischl Richárd: A mellény teszi! Nadrágból készült! — Derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy a vonatkozó statisztikát kikeressem. Itt van egy cikk, amelynek címe «A világgazdasági válság statisztikai képe.» Ki van adva a szöveg franciául, magyarul, szóval a Magyar Statisztikai Hivatal hivatalosan publikálta ezt az szöveget. Innen a «Nagykereskedelmi árak a világpiacon és Budapesten» című táblázatból bátor leszek a t. Képviselőház előtt ismertetni az alábbi adatokat. Az 1930. évi átlagárakat ismertetem csak. Ez a táblázat ismerteti az átlagárakat 1913-tól 1930-ig, de minket ez nem érdekel. Miniket ennek a törvényjavaslatnak kapcsán csak a legutóbbi, 1930. évi átlagárak érdekelnek. Ebben a vonatkozásiban a következő adatokat méltóztatnak olvashatni. A búza 1930-ban Chicagoban volt 16.26 pengő, ugyanakkor Budapesten 15.52 pengő. A rozs Chicagóban volt 10.40 pengő, ugyanakkor Budapesten 8.90 pengő. A tengeri Chicagóban volt 19.23 pengő, ugyanakkor Budapesten 14.68 pengő. (Zaj.) Méltóztatnak tehát látni, hogy a mezőgazdasági termékek Amerikában, ahol pedig szintén agrárválságról panaszkodnak, lényegesen, legalább 10%-kai magasabbak voltak az összes mezőgazdasági cikkeknél, — sőt a tengerinél sokkal többel, majdnem 30%-kai voltak magasabbak az árak — mint a magyarországiak. Most nézzünk egy más fogyasztási cikket, amely jóllehet agrár eredetű, mégsem agráráru, és ez: a cukor. A cukor New-Yorkban volt 51 fillér, ugyanakkor Budapesten 1.04 pengő. Igaz, hogy ebben az utóbbi árban benne van egy nagy csomó állami adó, amely kilogrammonként, gondolom 40 fillér körül jár, — nem tudom biztosan, de azt hiszem, 40—42 fillér között jár — de fya ezt levonom is, még akkor is marad itt egy olyan mankó, amely mankót megérteni semmi körülmények között sem lehet, csak úgy, hogy mi magyarországi fogyasztók vagyunk kénytelenek a külföldön eladott cukor árában elállott differenciákat megfizetni. (Kun Béla: A fogyasztók kombinált kizsarolása!) Most egy másik árura térek ki, amelynek árfejlődését azonban kénytelen vagyok az egész vonalon végigkísérni. Méltóztassék meghallgatni a gummiárakat ab London. 1913-ban a gummi ára Londonban 11.22 pengő volt, ez az ár 1927-ben már leszállt 4.17 pengőre, 1928-ban leszállt 2.95 pengőre, 1929-ben 2.62 pengőre és 1930-ban, vagyis most is a gummi ára ab London 97 fillér. Vagyis- a gulmmi ára az eredeti ár 8%-ára szállt le. Nem 8%-ával, hanem 8%-ára. Ha ezzel szemben a magyar gummigyárak árait meg méltóztatnak nézni, ha össze méltóztatnak hasonlítani az autóabroncs stb. cikkek árait ezzel az áreséssel, akkor azt fogják látni, hogy ennek az áresésnek a magyar gummikartell gazdasági vonatkozásaiban igen kevés jelentősége volt. Most azután rátérek még két cikkre, amelyek közül az egyik megint általános jellegű. Csak jellemzésül hozom fel azt is, hogy a kávénak 1930-ban Newyorkban 1.58 pengő és ugyanakkor Budapesten 4.20 pengő volt kilója. (Zaj a baloldalon.) Most térek azután arra, ami Biró Pál t. képviselőtársamat érdekli: a vasárak alakulására, (Halljuk! Halljuk!) amiről megállapítja ez a hivatalos kiadvány, hogy 1930-ban a nyersvas ára — ez az a gyári vas, amely a gyárakból kikerül — Newyorkban métermázsánként 11.91 pengő volt, ugyanakkor pedig Budapesten 29 pengő volt. Ahol ezeket a differenciákat látja az ember az agrárárak alakulásában... (Zaj a balközépen.) Métermázsája, nem kilója! Vagyis egy kiló nyersvas ára volt Magyarországon 29 fillér, nagykereskedői árvonatkozásban, amikor ugyanez Amerikában csak 11.9 fillér, vagyis mondjuk kereken 12 fillér volt. Nálunk tehát majdnem háromszoros a nyersvas ára, mint Amerikában. (Zaj.) holott ugyanakkor, mint az előbb felolvastam, a gabonaárak ott körülbelül 10—14 százalékkal voltak magasabbak, mint nálunk. Ha én ezekre az árakra nézek, — és még majd a többire is kiterjeszkedem — akkor nem kell nagyon keresnem, hogy ez a kartellellenes hangulat honnan ered. (Ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Kun Béla: Valóságos szabad rablás, amit csinálnak!) Ezek beszélő számok, itt igazán nincs iszükség Gaal Gaston izgatásaira, izgatnak ezek a számok maguk is, nélkülem is eléggé arra, hogy a kartellkérdést és ezt a kizsarolási gazdasági politikát egyszer már ebben az országban gyökeresen megoldjuk. (Reischl Richárd: Ez a Gryosz.-Trianon!) Hivátkozhatnám még a szénre is, egész isereg adatot tudnék felhozni, (Halljuk! Halljuk!) de nincs értelme a folytonos ismétléseknek. En itt csak egy különös jelenségre mutatok. Az a miniszter úr, aki majd hivatva lesz ezt a törvényjavaslatot végrehajtani, a közgazdasági miniszter úr, aki egyben kereskedelmi miniszter Is és ilyen minőségében a Magyar Államvasutaknak lévén legfőbb intézője és reszortjába tartozván, gondozója, — olvashatjuk a lapokban — hetek óta mindennap tárgyal a magyar szénkartellel, hogy az Államvasutak szénszükségletének árát megfelelő mértékben leszállíthassa és hetek óta nem képes a kartellel semmire menni. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A kartell a legmerevebben elzárkózik a 00*
