Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

;i28 Àz országgyűlés képviselőházának 4.6 7. ülése 1931 február 13-án, pénteken. rint a felszólalásokban nem egészen fejtettek ki, ez •pedig' az, hogy a kormány, amennyiben szükségét fogja látni annak, hogy egyes esetekben a vállalatoknak, az összebeszéléseknek s esetleg egyes magán monopolisztikus vállalatoknak a tevékenységét közérdekből károsnak minősítse, kénytelen lesz bizonyos árkalkulációt csinálni. Mert hiszen megállapítani azt, hogy egy ár nem megfelelő, ezt magából a panaszból vagy a keservekből nem lehet. Itt ugyebár kétféle álláspont lehet: az egyik az, hogy azt állapítjuk meg, hogy magas és akkor ennek az árnak az analizisét megfelelő szakértőkre bízzuk, vagy pedig megállapítjuk, hogy mi lehet az ár. Vagyis dolgozhatunk negatív és dolgozhatunk pozitív eszközökkel, mindkettőre van példa. Nem mondom, hogy tökéletes, nem is állítom, hogy kívánatos az, hogy minden vonalon beleavatkozzunk a termelésbe, de végeredményében, ha szabályozni akarunk kilengéseket, akkor ezt a problémát sem lehet elkerülni. S itt ismét figyelmeztetnem! kell a t. Házat arra, hogy nagyon is megfontolandó az, hogyha egy ilyen áranalízis végeredményében nem kerülhető el, ha nyiltan a javaslatban nincs is benne, akkor hol van nagyobb biztosíték arra, hogy ez alaposan fog megtörténni, a bíróságnál vagy pedig a közigazgatásnál. Itt ismét arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy véleményem szerint nagyobb biztosíték mutatkozik — ha nem ás abszolút biztosíték — a mai viszonyok között, hogy a bíróság jobban, pártatlanabbul, szenvedélyektől mentesebben fogja ezt a kérdést eldönthetni, mint az adminisztráció. Természetesen a bíró sem. fogja ezt eldönthetni tisztán bírói, jogi alapon, a bírónak is szüksége lesz szakértőkre, akik ezt a kérdést neki kidolgozzák,, de valószínűnek tartom, hogy azok a szakértők, akiket a bíróság megfelelő intézkedések mellett kénytelen meghallgatni, ennek a kérdésnek alaposabb ismerői lehetnének, mint azok, akiket a jelen rendezés mellett a kormánynak meg sem kell hallgatni, mert végeredményében, ha a javaslatot méltóztatnak átolvasni, tulajdonképpen az a körülmény, hogy a «rendszerint» kifejezést és a többi ilyen kitételeket bevettük, még arra sem nyújt garanciát, hogy ezeket a kérdéseket a végrehajtó hatalom másképpen, mint saját bürokratikus módszere szerint eldöntse. Pedig akik a gazdasági életet ismerik, azok tisztában vannak azzal, hogy ez a probléma — a profit problémája, .amit úgy hívnak, hogy tisztességes kereset, tisztességes haszon — egyike a legnehezebb problémáknak,, mert hiszen az iparvállalatoknak, általában bármely nagyobb vállalatnak felértékelése nem könnyű feladat, de nem állítom, hogy arra az álláspontra is lehet helyezkedni, hogy ez megoldhatatlan. Nem fog tökéletes eredményt hozni az egész vonalon, de hogy a kérdés nem megoldhatatlan, .arra sok példa van, (Gaal Gaston: Amerika!) így például az amerikai példa. De nem kell Amerikába mennünk, mert mindenhol, ahol kisajátításról van szó, közérdekű üzemekről van szó, ahol végeredményben az árak megállapítására a mindenkori kormányzat mégis csak befolyást gyakorol, ez a kérdés mégis csak megoldódott; megoldódott a különböző üzemeknél, forgalmi vállalatoknál stb. Mindenesetre nem olyan ez a probléma, hogy megoldásához hozzá sem lehetne fogni, de szerintem hozzá is kell fogni, mert a nélkül,

n hogy ezzel a kérdéssel komolyan, szakszerűen és mindenféle meMéktekintet nélkül foglalkoznánk, tulajdonképpen az egész javaslat intencióját megvalósítani nem tudjuk. Mármost, azt hiszem, nem szükséges hoszszasabban foglalkoznom azzal, hogy ez a javaslat miért nem elégíthet ki akkor, ha én bírói védelmet kívánok. De, azt hiszem, hogy ebben a tekintetben, ~- ha talán ma már nem is úgy van — volt egy időpont, amikor az én felfogásom az igen t. igazságügyminiszter úr felfogásához közelebb állott, mint áll ehhez a javaslathoz. Próbáltam megszerezni az első tervezetet, amelyet az igazságügyminiszter úr készített és az az első tervezet véleményem szerint mindenesetre jobban számolt az esetleg sérelmet szenvedő különböző érdekek védelmével, mint a mostani javaslat, Szimpatikusabb volt annak a javaslatnak a különböző fórumokra vonatkozó intézkedése, mert az egy elsőfokú kartelibíróságot kontemplált és ettől a bíróságtól azután fellebbezést kontemplált a Kúriához. Ez mindenesetre nagyobb tere a jogvédelemnek, mint amilyen a mostani javaslatban van. (Gaal Gaston: Mint a miniszteri büró!) Az igazságügyminiszter úr közbeszólás formájában, azt hiszem, a tegnapi napon figyelmeztette Sándor Pál képviselőtársamat arra, hogy hiszen a jogi védelem tekintetében a status quo végeredményben nem változik in pejus, vagyis azok a védelmek, amelyek eddig megvannak, megmaradnak a jövőre nézve is. Pedig az vita tárgyát képezheti, hogy ilyen különös fontosságú és sok tekintetben különös vonatkozású kérdésnek szabályozása, mint árkartell, illetve általában a monopólium kérdése, nem jobban történik-e akkor, ha ezzel külön bíróságok foglalkoznak, mint akkor, ha ezt általában a bíróságokra bízzuk. En azt hiszem, hogy sok argumentumot lehetne felhozni a mellett, hogy a jogszolgáltatás egységesebb, körültekintőbb, gyorsabb és megnyugtatóbb is lehet, ha erre az egész komplexusra egy külön bírói hatáskört állapítanánk meg. (Gaal Gaston: Ott van a kereskedelmi bíróság! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Milyen kereskedelmi bíróság? — Gaal Gaston: Az, amelyik kereskedelmi ügyekben ítélkezik! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az rendes bíróság!) Végeredményben szerintem a rendes bíróságnál is, ha egyes rendes bírósághoz utalnánk az ilyen ügyeket, előbb-utóbb kifejlődhetnék egy olyan jogi gyakorlat, (Gaal Gaston: Ami meg is van már!) amely megfelelne.^ Mindenesetre« én általában nem tartom kívánatosnak, hogy a bírói védelmet bármely téren korlátozzuk. Véleményem szerint r egy meglehetősen aggályos jogelv konstatálása csúszott be a javaslat 9. §-ába. A szakasz szövegezése a bizottsági tárgyalás során megváltozott, de lényegében azt mondja, hogy az államkincstár felelőssége az eddigi jogelveknek megfelelően a diszkrecionális hatáskörben tett intézkedésekből kifolyólag nem áll fenn. Nem szeretem, ha egy ilyen javaslatban incidentaliter általános jogelvekre történik hivatkozás. (Gaal Gaston: Olyanokra, amelyek nincsenek!) Véleményem szerint azonban ilyen általános jogelvet ma Magyarországon elfogadottnak nem találunk. Végtére az általános jogelv mégis csak ÍIZ, hogy a felelősség megállapítható legyen (Gaal Gaston: Mindenkivel szemben!) ott, ahol jogsérelem történt. En, igenis, el tudok képzelni esetet, amelyben a mai viszonyok között eredménnyel lehetne perelni az államot olyan intézkedésekből kifolyólag, amelyeket diszkrecionális joggal felruházott intézkedő hatóságok követtek el, az esetben, ha az a cselekedet nem' bona fide történt. Szerintem ha ez a szakasz,