Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

320 Az országgyűlés képviselőházának 4,66. Én egy aktuális kérdéssel bizonyítok. Ak- j tuális a Biztosító Intézetek Országos Szövetsé- i gével szemben a kormány beavatkozása néldául az egész magyar automobilizmus érdekében, aktuális a beavatkozás az egész magyar közlekedés érdekében. Ezelőtt egy éwcl szavaztuk meg a közhasználatú gépjárművállalatokra vonatkozó törvényt, megszavaztuk egyhangúlag ennek a törvénynek a keretében a kötelező szavatossági biztosítást. És érdekes, elmúlt egy esztendő, a végrehajtási utasítás mai napig sincs kiadva, a törvény mai napig sincs életbeléptetve, egyik ankét a másikat követi, amelyeken mindenütt kiütköznek a közlekedési vállalatok és a biztosító intézetek. Magam is abban a szerencsében részesültem, hogy több ilyen ankéten résztvettem és ott sajnálattal láttam, hogy annak ellenére, hogy az 1923 : VIII. te. alapján a biztosító magánvállalatok kormányellenőrzés és erős kormánybefolyás alatt állanak, mégis a közhasználatú gép jármű vállalatokat az igen t. kormány a Biosz-szal, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségével szemben nem védelmezi meg. Na most mit tesz ez a passzivitás, mit okoz ez a kormánypasszivitás ? Törvénybe iktatni, hogy köteles mindenki biztosítani az autóját, ugyanakkor pedig nem védeni meg az autótulajdonost a kartellben tömörült biztosító vállalatokkal szemben, ez szörnyű igazságtalanság. Nagy igazságtalanság kiszolgáltatni az összes magyarországi közhasználatú gépjárművállalatokat, — értem alatta az összes autóbuszvállalatokat, az összes teherautó vállalatokat, az összes taxivállalatokat, bér au tó vállalatokat — imindezökre kimondani a kötelező biztosítást és ugyanakkor engedni szabadon garázdálkodni a biztosító vállalatokat abban a tekintetben, hogy amint a törvényt olvassák, elkezdik a biztosítási díjtételeket emelni, — már fel is emelték, horribilis magasra emelték fel — azután pedig jönnek az úgynevezett általános feltételekkel, biztosítási általános feltételekkel, amelyeket vakon ikell akceptálniuk ezeknek a vállalatoknak, amelyekre rákényszerítette a törvényhozás a biztosítást. Az általános biztosítási feltételekben azután a biztosító társaság játszik a gépjárművállalatokkal, mint macska az egérrel. Megszűkíti azt a területet, ahol ő fizetni tartozik, a végén alig lesz köteles valahol fizetni. Olyan kikötéseket tesz például, hogy egyebet ne említsek, hogy ő nem fizet akkor, ha a baleset alkalmával a gépjármű nem volt kifogástalan állapotban. Hát, aki valaha gépjárművel foglalkozott, akinek gépjárműve volt, tudja, mit jelent ez a kifejezés, hogy: kifogástalan állapotban volt, vagy nem volt. Hát, ebbe minden belemagyarázható. Az összes gépjárművek rendőri ellenőrzés alatt állanak egyrészt, másrészt pedig műszaki ellenőrzés alatt állanak. Most ezen túlmenőleg felhatalmazni a biztosító vállalatokat ilyen kérdés felvetésére, hogy vessék fel azt a kérdést, hogy a baleset alkalmával kifogástalan állapotban volt-e a kocsi, igen vagy nöms és kibújhassanak a fizetési kötelezettség alól azzal, hogy nem volt kifogástalan állapotban, ilyen feltételeket elfogadni, ilyen feltételeket az egyes vállalatokra ráoktrojálni a kormánynak nem volna szabad. Továbbmegyek. A biztosító vállalatok játszanak, azt mondják, hogyha egy soffőr útközben leszáll a kocsiról' és lerészegedik és akkor történik egy baleset az autóbusszal, abban az esetben ők megint nem fizetnek. Hogyan tehet a tulajdonos, vagy bárki arról, hogy útközben ez is megtörténhetik? Ez megint olyan kikötés, amely az utasok ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. érdekei ellen szól és ha már a kormány nincs olyan meleg jóindulattal — bár lennie kellene — a közlekedési vállalatok iránt, hát legyen jóindulattal a nagyközönség érdekei, az utasközönség érdekei iránt és a biztosító társaságok megrendszabályozásánál elsősorban az utasok érdekeire gondoljon. A biztosító társaság játszik és azt mondja, hogy nem fizet akkor, ha robbanás okozza a kárt. Bocsánatot^ kérek, lehet-e egy automobilszerencsétlenségnél ilyen kérdést felvetni, hogy ha robban valami, akkor ő már nem fizet, mert nem tartozik fizetni. Hát, mégis csak teljesen abszurdum ilyen általános biztosítási feliételt rákényszeríteni az egyes vállalatokra. Azután a biztosító társaság nem tartozik fizetni — mondja a biztositókartell — akkor, ha az autótulajdonos nem őszintén mondotta be az adatokat. Megint micsoda tág tere nyílik ezzel a magyarázatnak! Hol van az őszinte bemondás határa? Ki állapítja meg minuciózus pontossággal azt, vájjon őszintén mondotta-e be a szerencsétlenségről, a balesetről az adatokat a tulajdonos, igen vagy nem? Ilyen címen mindenkinek ki lehet bújni a fizetés alól, ilyen címen a biztosító társaságok sohasem fognak fizetni a balesetekért. S ilyen körülmények között páholyban ülnek^ és a kockázatokra fütyülnek, mert a nyereségük holtbizonyosan meglesz, mégpedig az igen nagy nyereségük, mert hiszen megvan a biztosítási kényszer. * íme tehát egy konkrét példa arra, hogyan ütköznek össze a gépkocsiközlekedési vállalatok érdekei a biztosító intézetek kartellének érdekeivel. Itt van egy eset, ahol kormánybeavatkozás szükséges és ahol a kormánybeavatkozást nem lehet látni, mert nyoma sincs a kormány beavatkozásának, hanem az ankéten az elnöklő miniszteri tanácsos egyszerűen felhívta a közlekedési vállalatokat, hogy üljenek le a zöldasztalhoz és próbáljanak egymással megegyezni. Megegyezni pedig neon lehet olyanokkal, akik a kartellben kényelmesen páholyban ülnek és nem lehet megegyezni velük olyanoknak, akik az arra hivatott tényezőtől, a kormányhatóságtól védelmet nem kapnak. Ilyen egyenlőtlen hatalmú feleknek teljesen hiábavaló leülni a zöldasztalhoz, itt, akárhogyan kerülgeti a kormány, hogy nem avatkozik be, a kormánynak be kell avatkoznia. S ha az 1923: VIII. te. alapján nem avatkozott be, > vagy nem mert beavatkozni, honnan reméljean most, hogy a mostani törvényjavaslat alapján más lesz a helyzet (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és most már be fog avatkozni. Azt hiszem, hogy itt egészen más szempontok játszanak szerepet, hiszen a biztosító intézetek élén egy Telesziky Jánosnak és más hatalmasságoknak mindenesetre óriási, döntő jelentőségű szavuk van és e mellett eltörpül annak a 290 közlekedési vállalatnak az érdeke s úgy látszik, a biztosító intézetek elég lelkiismeretlenek és lelketlenek ahhoz, hogy mit se törődjenek azzal, hogy ezek a közlekedési vállalatok elsorvadnak a biztosítási díjtételek emelése miatt; Hát, kire hárítsa át a közlekedési vállalat azt a terhet? Talán az utasközönségre? Elhiszi a kormány, hogy lehet ma tarifát emelni egy autobuszvállalatnál vagy egy teherautóvállalatnál, vagy hogy a taxinál lehet tarifát emelni? Nem lehet, tehát ezt nem lehet áthárítani az utasközön^égre, következésképpen a vállalatnak önmagának kell viselnie ezt a hallatlan nagy terhet, amelyet a Biztosító Intézetek