Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Az országgyűlés képviselőházának h66. vetélte a közhangulat azt, hogy ennek • a tör­vényjavaslatnak kapcsán a kormány omnipo­tenciája növeltessék. Ezit a közhangulat nem követelte, ezt már a kormány évek hosszú so­rán át követett következetes magatartása hozta bele a törvényjavaslatba- Ügy, hogy ez a tör­vényjavaslat ebben a formában, ahogy most előttünk van, közönséges Damoklesz-kard tör­vényjavaslat, (Ügy van! a balközépen.) amely megint 'növeli a kötöttséget és a függőséget, messze a közgazdasági élet széles ferén: (Ügy •van! a baloldalán.) Nagy kérdés viszont, (Qaal Gaston közbeszól.) hogy a segítségért kiáltozó termelő és fogyasztó így a kartellek megrend­szalbályozásávial védelmet, segítséget kap-e, nagy kérdés, hogy a segítségért kiáltó termelő és fogyasztó ezzel a törvényjavaslattal, amely­' lyel a kormány omnipotenciáját ennyire meg­növeli, védelmet kap-e, igen vagy sem? Tapasz­talatok vannak arra vonatkozóan, hogy még olyan országokban is, mint Németország, ez a védelem nem volt meg, nem következett be, vagy legalább is nem volt mindenütt, az egész vonalon teljes. Annyi bizonyos, hogy ezideig még arra sem volt lehetőség, hogy a kartellek, vagy a monopolisztikus alakulatok ellen emelt panaszok megnyugtató módon kivizsgálhatok legyenek. Még arra sem volt lehetőség, hogy ezek a panaszok gyorsan felderíthetők legye­nek. Nem voltak megfelelő szervek és nem volt szabályozva az eljárási mód, nem voltak meg­felelő ártalmatlanító» intézkedések és nem vol­tak megfelelő megtorló intézkedések a hatósá­gok kezében. Ezek hiányoztak és ezek ezzel a törvényjavaslattal létre hozatnak, ellenben olyan formában, hogy egyedül és kizárólag a kormánytól függ, hogy a hatalomnak ezekkel a szerveivel miként fog élni. Nekem, aki teljesen kívül állok a közgaz­dasági életen, feltűnik az a esend, amely az egész országban honol ennek a törvényjavas­latnak tárgyalása közben. Képviselőségem alatt mindig azt láttam, hogyha egy ilyen tör­vényjavaslat került elénk, akkor a képviselők L'lhalmoztattak az érdekelt felek részéről min­denféle tájékoztató közleményekkel, a nyom­tatványok egész tömegével. (Farkas István: Most megvannak elégedve.) Feltűnik nekem, hogyha tekintetbe veszem azt az óriási irodal­mat, amely ebben a kérdésben már előbb ke­letkezett, hogy most a tárgyalás közben ilyen síri csend van. (Meskó Zoltán: Az egész or­szág követeli!) Kosszat sejtek; rosszat sejtek ennek a csendnek konstatálása közben. (Farkas István: A kartelleknek nagyon jó ez a törvény!) Nem tudom, hogy ez a törvényjavaslat nem rossz-e abban a tekintetben, hogy mindenkinek eleget akar tenni, a legellentétesebb felfogásokat ki akarja egyenlíteni. Ez lehetne jó, ez lehetne rossz is, nem tudom, hogy melyik a kettő kö­zül, de tény, hogv feltűnő, mennyire nem iz­gatja ez a törvényjavaslat azokat az erős kar­telleket, amelyek olyan hatalmasan fel szoktak kiáltani, amelyek olyan erősen fel szoktak szisszenni, ha valaki az ő érdekkörükhöz, az ő birtokállományukhoz csak egy kicsit is köze­ledni mer. Most pedig, amikor ilyen erős be­avatkozási jogot szavazunk meg a kormány­nak, érdekes, hogy ezek a kartellek abszolúte nem izgatottak, abszolúte nem nyugtalankod­nak, abszolúte nem szaladgálnak képviselők­höz és nem kérik, hogy ennek a törvényjavas­latnak ezt vagy azt a szakaszát buktassák meg. (Rothenstein Mór: ök már tudják, hogy minden marad a régiben!) Eddig felszólalt képviselőtársaim jóformán ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 319 már kimerítették az egész vitát; alig tudnék újabb gondolatokkal jönni. Mégis szóváteszek két kartellt; két olyan kartellt, amely csodá­latosan nagy mértékben élvezi a kormány jó­indulatát, és félek tőle, hogy ez a jóindulat, amely túlontúl sok, ennek a törvényjavas­latnak megszavazása után is változatlanul meglesz. (Sándor Pál: Biztosan!) Félek tőle, hogy az a kormány, amely úgy dédelgeti az általam kifogásolt két kartellt, majd változat­lanul a régi állapotban hagyja őket és a be­avatkozás jogával, amelyet most megszava­zunk a kormánynak, velük szemben élni nem fog. Elsősorban a benzinkartellre gondolok, mint a kormány által különösen dédelgetett valamire, de gondolok egy olyan kartellre is, amelyre ez a törvényjavaslat nem vonatko­zik; ez pedig a biztosító magánvállalatok kö­zött fennálló egyezmény, a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége elnevezés alatt ismere­tes alakulat, amelyre ez a törvényjavaslat, őszinte sajnálatomra, nem vonatkozik. Nem vonatkozik rögtön az első szakaszban foglalt definíció folytán, amely szerint csak árura vonatkozó megállapodásokra lesz érvényes ez a törvény, mivel pedig a biztosítás nem áru, hanem szolgáltatás, ebből kifolyólag a bizto­sítási üzletág ennek a törvényjavaslatnak újabb határozrnányai alól mentesül. Érdeklődtem az iránt, mi vezette a kor­mányt abban a tekintetben, hogy a biztosító vállalatokra nem akarja kiterjeszteni ennek a törvénynek határozványait és azt a választ kaptam: nincs-e nekem tudomásom az 1923. évi VIII. tc.-ről, amely a biztosító magánvállalatok állami felügyeleterői szól, és nem gondolom-e, hogy az 1923 : VIII. tc.-ben a biztosító vállala­tokkal szemben a kormánynak még nagyobb beavatkozási jogot szavazott meg a törvény­hozás, mint amilyen beavatkozási jogot fog most megszavazni a kartellekkel szemben. Igenis, ismerem az 1923 : VIIÍ. tc.-t, isme­rem az annak alapján kibocsátott 196. számú miniszterelnöki rendeletet, s mégis azt mon­dom, hogy csak látszólag az a helyzet, hogy a biztosító intézetek szigorú felügyelet alatt, ál­landó kontroll alatt állanak, csak látszólag az a helyzet, hogy velük szemben erős rendsza­bályokat alkalmazhat a kormány és csak lát­szólag az a helyzet, hogy amit most megszavaz a többség, az kevesebb, mint amit a biztosító intézetekkel szemben már törvénybe iktatott. Szerintem a biztosítási üzletben fennálló úgynevezett egyezmények igenis, ennek a tör­vénynek hatálya alá lettek volna yonandók és pedig akár illik ezekre az egyezményekre ez a szó, hogy: kartell, akár nem illik rájuk ez a szó és akármennyire különbözik az egyezmény­nél az indok, a cél, vagy a szerep az ipari kar­tellek indokától, céljától és szerepétől, tekintet nélkül erre, igenis, ennek a törvénynek hatálya alá kellett volna őket vonatni. Mert nem vál­toztat a dolgon az sem, hogy a biztosítási üzlet­ben tulajdonképpen a kockázatok megosztása és a kockázatok kicserélése érdekében bizonyos megállapodásokra tényleg szükség van. Igaz, de hogy ezek a megállapodások miért ne vonat­hassanak egyöntetűen ugyanazon elbírálás alá, mint az ipari élet terén a kartellszerű megálla­podások, azt nem tudom megérteni. Nemcsak hogy nem lenne zavar, ha a biztosítási üzlet­ágra is érvényesíttetnek ennek a törvénynek minden szabálya, hanem ellenkezőleg, . éppen abból az okból lesznek zavarok, hogy kétféle el- * bírálás alá kerülnek majd a jövőben ezek a megállapodások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom