Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

310 Az országgyűlés képviselőházának A66, risztikus eszközökkel megszüntetnie más gyárakat csak azért, hogy ő diktálja az árakat? (Jánossy Gábor: Nem szabad!) Ebben a törvényben semmi sincs benne, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nagyon is benne van!) esak a miniszter úr benevolenciája arra nézve, hogy ez megszüntettessék. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sokkal több van benne, mintha csak taxáció volna!) Bocsánatot kérek, én taxációt kérek. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A taxáció szobatudósnak való pepecselés!) T. miniszter úr, én azt hiszem, hogy engem nem fog a miniszter úr szobatudósnak nevezni, mert távol állok attól. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem, nem! Tudom!) En megint világosan mondom: én ezt meghagynám, de belemegyek olyan taxáéi óba. amely el van fogadva, mint olyan, amely a visszaélések megakadályozására alkalmas. Ez a különbség kettőnk között. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ismerem ezt a rendszert!) Mondom, én a taxációt csak részben akarom és általánosságban kívánom megáll apitani, hogy a bíróság határozhasson, ha ilyen esetekről van szó. De kívánom a taxációt úgy, amint az más törvényekben megvan. A kartellek öntudata tehát abban a pillanatban, amint, rajonírozva vannak, nagyon hamar felébred és az a legnagyobb baj, hogy akkor nem iisimerneik határt, hanem kihasználják és jogosan használják ki a magas vámok felállítását, azokat kijátsszák és megkövetelik, hogy 'addig a határig ne lehessen behozni Magyarországra árukat, hogy ők kihasználhassák az árakat. (Jánossy Gábor: Ez nem jogos, hanem jogtalan kihasználás!) Ez jogtalan dolog, de a kormány segít nekik. (Jánossy Gábor: Dehogy segít!) Amint az. előbb mondottam: felemelték a cukor árát abban a pillanatban, amikor 1000 métermázsa cukrot idehoztak. Én értem, hogy felemelték az árakat. Ha miniszter lettem volna' én is felemeltem volna. (Jánossy Gábor: Nahát!) Nem teszek tehát 'szemrehányást, de ez miutatja^hogy a kartellek az utolsó percig kihasználják a magas vámokat, amelyeket én annakidején elleneztem s amelyek kútforrásai voltak a kartellek visszaéléseinek. Ha tehát nem lesz meg az a remédium. hogy a bírósághoz fordulhatok, mint magánember, s ha a magánvád nincs megengedve, akkor az egész törvény csak irott malaszt marad. Azzal, hogy kihagyta ezt a miniszter úr, megbontotta, megdöntötte az egész törvény hatályát. (Gál Jenő: Alaptétel, hogy a bírósághoz fordulhasson minden ember! — Jánossy Gábor: A rendes bírósághoz fordulhat!) A kartellek tehát moTíópóliiumra és árdilktatúrára törekszenek. Ebben nincs kétség vagy különbség sincs közöttünk. Abban sincs kétség közöttünk, hogy az esetben* ha egy kartell el akarja érni célját, mindent letör és terrorizál, ami útjában van, ha bírja; mert ha nem bírja, akkor a kartell nem jöhet létre. Az pedig természetes jelenség, hogy arra, aki a kartellben benne van, reákényszeríti ^ akaratát azzal, hogy a választott bíróság intézményét fenntartja. Aki benne van a kartellben, az többé meg sem mozdulhat, mert a választott bíróság alapján a nagy kartelliták tehetik azt, amit akarnak és ha ez ellen nincs más remédium, mint miniszter úr beneyoleneiája, akkor ez a javaslat lehet kerettörvény, de nem kartelitörvény. Kleinwaechter, igen híres jogtudós, akit a miniszter úr bizonyosan ismer, a szükség gyermekének nevezte a kartellt. De mennyire megférfiasodtak ezek a kartellek s milyen hataülése 1931 február 12-én, csütörtökön. lomra jutottak, úgyannyira, hogy az összes államok az egész világon azon törik a fejüket, hogy miként lehetne ezeket a hatalmakat visszorítani abba a vágányba, amelybe valók. T. Ház! Ismétlem, hogy a kartelleket nem nélkülözhetjük. En nem is vagyok a kartellek ellen, soha sem is voltam és soha sem akartam törvényt ellenük; csak visszaéléseiken akartam az állam hatalmával letörni. En soha mást nem akartaim, nekem nem kellett törvény, mert ez a törvény is a visszaélésekkel szemben csupán szenteltvíz; ez azt hiszem, mégis csak nagyon gyönge védelem. Olyan furcsa, t. Képviselőház, hogyha nézem a világot, látom, hogy az egész világon mindenütt túltermelés^ van; vegyük például a nyersárukat, a félgyártmányokat, az iparcikkeket. (Jánossy Gábor: Es az emberek mégis éhesek és rongyosak!) A világ belefullad ebbe a sok áruba és a kartelleket azért kell megalapítani, hogy rendezze a termelési hogy túltermelés ne legyen és mégis túltermelés van az egész világon, de ugyanakkor rongyokban jár az egész világ s nem tud megélni. (Ügy van! jobbfelŐl.) Kettentő jelenség ez, amelyből nem látom a kivezető utat, nem tudom, hogyan lehetne ezen segíteni, de annyi bizonyos, hogy bár túltermelés van, mindnyájunknak az egész világon mégis olyan drága árakat kell fizetnünk a kartellek révén, amelyeket nem bírunk el, (Ügy van! Ügy van!) amelyeket nem ibírunk összhangzásba hozni különösen a mezőgazdaság helyzetével. Nekünk olyan drága árakat kell mindamellett fizetnünk, habár ilyen túl- termelés van az egész világon, hogy ez majdnem 'képtelenség. En megiósolom a miniszter úrnak, — tudom, hoerv ebből a javaslatból törvény lesz (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem is kell jóslás hozzá!) — hogy ezzel nem tudia meggátolni a visszaéléseket^ hogv i=mét po-fitően fog kopogni a kartellkérdés. (Zsitvay Tibor igazságiigvminiszter: Tehát ez a jóslás! Az előbb azt hittem, arra vonatkozott, hogy törvény lesz belőle!) Nem, miniszterúr, ez egyszer életében tévedett. Bocsánatot kérek, én tudom azt. hogy most csinálunk valamit, ami csak a látszatra való, de meg fogjuk csinálni a kartelltörvényt, a kartellek visszaélései elleni törvényt is. aminthogy meg fogja ezt csinálni az egész világ, mert így. ahogy most van, alvilágnak el kell "Dusztulnia, ez nem maradhat így. Az egyik oldalon túlsók áru, a másik oldalon pedig ennek az árunak a legmagasabb áron való eladása, a harmadik dolog pedig az. hogy ma el akarnak pusztítani emberi és állati táplál ákm való árukat is csak' azért, hogy az áru dráguljon. Ezek a dolgok, t miniszter úr. nem lehetségesek, ezek ellen srátak^t kell" vptni és gátakat % e«ak törvénnyel lehet állítani. (Jánossy Gábor: Itt egy gát!) En kötelességemnek tartam hangsúlyozni — itt e Házban egyszer már felemlítettem — hogy egyes érdekképviseleteknek túlságos befolyását mérsékelni kell. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a vámtarifák magassága csak a Gyosz. révén talált helyet a törvényhozásban. Amikor küzdöttünk a vámtarifajavaslat ellen, én magam kétszáz indítványt adtam be. amelyek közül egyetlen egyet részben honoráltak. Nagyon jól tudjuk, hogy a vámtarifa tekintetében akkor ostobaságot követtünk el, azt, amit mindnyájan tudunk, hogy túlmentünk a határon, mert azt hittük, hogy kereskedelmen szerződések révén mpg tudúik mindezt javítani. ;'. .'-. Felállították a vámokat, mint harci vámokat, s akkor nem használt az egész közönség feljajdulása, — az agráriusok passzívak ma-