Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-466
Az országgyűlés képviselőházának lf66. radtak — a Gyosz. keresztülvitte azokat a magas tarifákat, amelyek ellen annak idején még egy Matlekovits is erélyesen felszólalt. Ez a hatalom, amely ma ránehezedik erre a Képviselőházra, ez a hatalom az én nézetem szerint illegális hatalom. En is képviselek egy érdekképviseletet, a kereskedők érdekképviseletét, de sohasem jutott még eszembe, hogy az általános jólét, az általános érdek ellenében keresztülvigyek valamit, ami csak egyesek érdekében való. Ne engedjék magukat elragadtatni, példátlan kormánybefolyásolás révén juttatott illegális sikerektől — ezt már többször megmondottam Gyosz.-éknak. Nagy sikereket értek el, de ezek a nagy sikerek nem voltak sem az ő érdekükben, sem az állam érdekében állók, (Jánossy Gábor: Az is igaz!) mert azáltal, hogy itt olyan magas vámtarifái létesítettek, túltermelést idéztek elő, a gyárak megnagyobbítását — úgy mint itt hallottuk — idézték elő, amely gyárak semmiképpen sem maradhattak meg. Hiszen csak tegnapi napon hallottam, hogy ismét öt gyárat kellett becsukni. Minden gyárbecsukás nagyon sok munkáskéznek a munkától való elesését jelenti. Bűnt követett el tehát a Gyosz., amikor a vámtarifákat ilyen mértékben^ felemelte. Az önzés, a hatalomvágy és a pénzsóvárgás az egész vonalon erőt vett rajtuk. Ezt én nem venném rossz néven, (Jánossy Gábor: De én igen!) ha ez nem volna az állam kárára. «Mindent a hazáért, mindent a magyar iparért» — mondják. Evvel a csatakiáltással azonban dupla árakat ^számítani, 100%-os nyereséget, vagy 50%-os nyereséget megtartani, sápot adni az osztráknak, vagy más ' nemzeteknek, a dividendát idegeneknek juttatni, s mindezt a misera plebs hátán, — bocsánatot kérek, ez nem. helyes és ha én ezt látom — én, ak\ mindenkor a kapitalisták képviselője voltam és ma is az vagyok, — akkor konstatálom, hogy nem lehet érdeke a magyar gyáriparnak, hogy így járjon el, hogy ráfeküdjék az államhatalomra úgy, mint most ennél a törvényjavaslatnál ráfekszik. Ez nem áll sem az ő érdekükben, sem az állam érdekében és itt a Képviselőházban — ez önöknek szól, t. uraim, akik szemben állnak ívelem — ezt a rettentő nagy nyomást, amely alatt általában vagyunk, meg kell szüntetnünk. Ha ezt nem szüntetjük meg, akkor tovább is csak ott fogunk tartani, hogy sok illegális haszon, amely őket a lefolyt években illette, — nem mindnyájukat, csak egyeseket — tovább is megmaradj Még kitüntetéseket is kaptak azért, hogy így szolgálták az állam érdekét. Hazafias jelszavak hangoztatása mellett részt kapni olyan nyereségből, amely a kisebb egyedeknek véréből van szivattyúzva, ilyen nyereségre szert tenni, ez azt hiszem, mégsem járja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem, aki azt állítom, hogy a gyáripar markába nevet ennél a törvényjavaslatnál, legyen szabad azt a tónust, amellyel ők ezeket a dolgokat kezelik, egy kissé mégis jellemeznem. Azt írja az egyik helyen az általam igen tisztelt és nagyrabecsült Fenyő Miksa, aki igazgatója a Gyosz.-nak, hogy (olvassa): «A kartelljavaslatot — állítom — nem a gazdasági szükségszerűség termelte ki, hanem a leromlott gazdasági helyzet által teremtett politikai atmoszféra, melyben komoly koncepciók, termőgondolat, messzelátó tervek helyett a gyűlölségnek és demagógiának jelszavai döntik el a dolgok kialakulását.» (Jánossy Gábor: Egy szava sem igaz ebben!) A másik helyen pedig azt mondja (olvassa): «Ezzel szemben állítót- I ülése 1931 február 12-én s csütörtökön. 311 tam és fenntartom ma is, hogy szó isincs a közgazdaság vagy közjó veszélyeztetéséről és szó sincs ezek megvédéséről: a kartellkérdés rendezése úgyszólván csak ürügy arra, hogy az államhatalom egész terhével az ipari termelésre ráfeküdjön.» (Zaj.) Ez a tónus, amelyet használnak a törvényhozás ellen, a Képviselőház ellen. (Jánossy Gábor: Nagyon rosszul teszik!) Ez az, amivel azt akarják mutatni, mint hogyha mi azt hinnők, hogy felesleges az ipar ebben az országban. Amint egy másik helyen meg is állapítja Fenyő «derékba akarják törni a magyar ipart», azaz az ipar megsemmisítését jelenti ez a törvényjavaslat. (Jánossy Gábor: Ez ,a demagógia az ő részükről!) T. uraim, mégis csak balga ember lehet az. aki feltételezheti a törvényhozás tagjáról vagy az ország egyetlenegy polgáráról is, hogy az ipart nem pártolja, hogy a magyar ipart nem akarja minden tekintetben felsegíteni. (Ügy van! Ügy van!) Mégis csak balga ember, aki feltételezi azt, hogy mi ezt neki el fogjuk hinni, amit ő itt nekünk ír, hogy mi derékba akarjuk törni a magyar ipart, (Jánossy Gábor: ö maga sem hiszi!) akik mindenkor az ipar oldalán voltunk, még ha ez nehézségekbe is ütközött. (Gaal Gaston: Ez Bauernfängerei, semmi egyéb !) De nem vagyunk az ipar oldalán akkor, amikor jogtalanul akarják kihasználni azt az egyoldalú helyzetet, amit a Ház vaksága teremtett azzal, hogy a vámtarifát megalkotta. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem vagyunk hajlandók az ország gyeplőjét a Gyosz. kezébe adni. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) erre mi itt az ellenzéken nem leszünk kaphatók. (Jánossy Gábor: Itt sem!) Meg vagyok róla győződve, hogy erélyesebben fogunk felszólalni, mint eddig, ha mindazok a dolgok ismétlődnek, amelyek megtörténtek a vámtarifával és másodízben most ezzel a kartelltörvényjavaslattal kapcsolatban. Hiszen megint nagyon furcsa dolog van itt. A Gyosz nemcsak ebből a 3—4 primadonnából áll, akik ezit a hadjáratot viszik, hanem gyárosokból, akiknek szénre szükségük van, (Gaal Gaston: De nem mernek szólni!) de meghunyászkodnak. Tessék őket titkosan megszavaztatni, ahogy hozzám titkosan jönnek és mondják, hogy nekem Igazam van, folytassam és ne hagyjam abba ezt a küzdelmet. Titkosan jönnek hozzám és azt mondják, hogy csak el ne áruljam a nevüket. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A folyosón szintén!) Bocsánatot kérek, nem a folyosón. Azok igenis eljönnek a panasszal. (Gaal Gaston: Nem merik itt magukat mutatni, a folyosón, mert akkor a Gyosz. tudná, hogy kik!) Azt mondják, hogyha azok megtudják, akkor mi a jövőnket kockára tesszük, mi el vagyunk ítélve, ha nem hajlunk meg a terror alatt. Es ha nem tesznek velünk semmi mást, adnak nekünk a szén helyett salakot és nem: tudunk magunkon segíteni, mert nincs több szénbánya ebben az országban. Bocsánatot kérek, ezek nyilt dolgok, ezek nem titkok. Ott van néhány nagyüzem, amely dominálja a helyzetet, magyarul mondva, ráfekszik a kormányra. (Jánossy Gábor: A kormányra is? — Gaal Gaston: Arra is!) A többi gyárosok csak rabszolgák. Mondom, csak szavaztassák meg őket titkosan; meg fogják látni... (Jánossy Gábor: Hát akkor micsoda földöntúli hatalom ez? — Gaal Gaston: Bud János imit tudott kivinni a szénkartellel szemben? — Jánossy Gábor: Még nincs vége! — Gaal Gaston: Mit kell hónapokig tárgyalni I ezzel a társasággal? tt% miniszter vagyok, 24
