Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

304 Az országgyűlés képviselőházának 466, maradt mindenkinek ez a joga, csak a kormánykapott jogot arra, hogy letörje az árakat. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sokkal nagyobb felhatalmazást kapott, az egész erre irányult!) Erre kapott felhatalmazást. (Zsitvay Tibor igazságiigyminiszter: Az egész súly azon van! — Baracs Marcell: Populáris akció! — Zaj.) Tehát nem úgy van, ahogyan a miniszter úr mondotta,, hogy Németországban megszüntették ezt... (Zsitvay Tibor igazságiigyminiszter: De éppen úgy van, ahogyan mondottam!) Állítom, sehol a világon nincs meg. Ahol statuálták, ott bíróságot állítottak fel. S ha a t. miniszter úr megmarad az első javaslatánál, akkor ebből nagy dicsőség származott volna ő rá, mert az egész világ utánozta volna azt a mintaszerű kartelitörvényt úgy.amint az elsőt megcsinálta. Fényesen, gyönyörűen volt az előkészítve, minden tudás, minden tapasztalat benne volt és egyszerre csak jön az a láthatatlan kéz. amely megfogja a miniszter úr kezét és bele kell mennie egy kompromisszumba a t miniszter úrnak. A miniszter úr mondhatja, hogy: «Én ismét a gazdasági köröket kérdezem, azoktól függ, hogy paragrafusba foglalom-e.» Ezt elfogadom a iminiszter úrtól, de az is bizonyos, hogy itt egy olyan kéz volt, amely nem tűrte, hogy a kartellek ellen itt erélyesebb rendszabályok legyenek, nem tűrte, hogyha én jogaimban sértve érzem 'magamat, akkor én, a legegyszerűbb ember, elmehessek a bíróhoz és követelhessem jogaimat. (Kun Béla: Az azén, egyéni polgári jogom!) Németországban már évszázadok óta jár.ia Nagy Frigyesről az a régi anekdota, hogy ki akarta saiátítani azt a kis malmot, amely kastélya mellett volt- mert a területét be akarta olvasztani a kastélyába és amikor erre kényszeríteni akarta t a tulajdonost, akkor az a kis német ember már századokkal ezelőtt azt mondotta: «Es gibt noch ein Kammergeri'cht in Berlin!» Azt mondotta, hogy ő nem engedi, hogv a király a?t a malmot tőle elvegye, mert a Kammergericht neki fog igazat adni. Bocsánatot kérek, mindenki ellen van jog a panaszra ebben az országban, csak a kartellek ellen nem lehet panaszt tenni. Megjósolom, t. miniszter úr, sohasem lesznek önök abban a helyzetben, hogy általában ezt a kartellbíróságot igény be vegyék. Nincs is szükség rá ebben a keretben, ahogy csinálják, minden hatalom abszolúte a miniszter kezében lesz. (Baracs Marcel: A 6. §-szal elintézi!) Egy tollvonással elintéz mindent, azzal a hatalommal, amely a kezében van. Mi szükség van itt kartelibíróságra ? De ha nem akar elintézni semmit, akkor otthagyja az irattárban és nem is nyúl hozzá e törvény alapján, mert még a határnap sincs kitűzve a szakaszban, hogy mennyi idő alatt kell neki megindítani az eljárást. Akár évekig nyugodni hagyhatja azt az aktát, nem kell neki meg se mozdulnia. Nincs igaza tehát a t. miniszter úrnak abban, hogy ez az. 1930-as Notverordnung elvesz valamit az 1923-as Notverordnungból. (Zsitvay Tibor igazságiigyminiszter: Azt nem mondottam, hogy elvett, hanem a súlypontot a kormány hatóságra ruházta át!) Bocsánatot kérek, de mindénkinek megvan a joga, hogy a kartell bíróság elé mehessen. (Zsitvay Tibor igazságügyniiniszter: Sokkal messzebb ment ezen a téren!) Itt pedig semmi jog sincs, még a deliktumok sincsenek meghatározva, amire később visszatérek. (Zsitvay Tibor igazságiigyminiszter: Azért haladottabb ez!) A törvényjavaslat, higyjék el kérem, csak a látszatnak szól. Meg kell nyugtatni azokat a nyugtalan hazafia* ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. kat, akik már a Képviselőház kapuján dörömbölnek, hogy a kartelltörvényt meg kell csinálni. Meg kell nyugtatni őket, ópiumot kell nekik adni az elaltatásra, (Baracs Marcell: Arra is van kartell!) ópiumot kell nekik adni, hogy majd mi megmutatjuk, hogy ki a legény a csárdában. Semmit sem fognak megmutatni, t. uraim. Ha élek még*, majd ismételten vissza fogok térni ezekre a jelenségekre. Tudomásul fogják venni megint az interpellációmra adandó választ, de meg fogják látni ebben a Házban, hogy ez a kartelitörvény csak látszattörvény, ebből semmi jó az országra nézve nem fog származni. Voltaképpen — őszintén szólva — ebben a kartellvitában részt sem akartam venni. (Jánossy Gábor: Mi biztattuk!) Tudom, sőt önök majdnem kényszerítettek rá! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sőt én is kértem! — Já« nossy Gábor: Tisztelet jele!) De én nem óhaj toltam részt venni! (Strausz István; Lesz változtatás!) Amint az agráriusok vakok voltak, amikor megalkottuk ebben a Házban a vámtarifát, amikor Matlekovicscsal itt felvonultam ebben a Házban és megmondottuk, hogy a nevelővámoknak csak 15%-ig van helyük ós az agráriusok nem törődtek ezzel a vámtarifával, hanem hagyták úgy megalkotni, mint ahogy megalkották, amely vámtarifa alapján képződtek ki azután a kartellek, kihasználván ezt a vámvédelmet, ami természetes, éppen úgy megnyilatkozott most ez a jelenség az agráriusok részéről másodszor. Most másodszor megint egy eminens érdekükről van szó, az úgynevezett agrárollóról. Nevetséges elnevezés, de hát fogadjuk el. Most ismét ott tartunk, (Kun Béla közbeszól.) hogy az. iparcikkek árát a normális ár nívóra akarjuk visszaszorítani ós ismét az agráriusok voltak azok, akik ezt a törvényjavaslatot a bizottságban elfogadták. (Zaj. — Egy hang a balközépen: Tisztelet a kivételnek! -— Reischl Richárd: Tisztelet nekünk!) Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy az ő érdekeik ismét nem védettek meg. Az agráriusoknak volt legfőbb érdekük ennek a törvénynek a jó. megalkotása. (Úgy van! balfelöl.) Ha ők nem akarják jobban ós erősebben, akkor miért álljak én ide, mint valami Don Quijote és miért menjek szélmalmok ellen; miért legyek én pápább a pápánál, nagyobb agrárius, mint az agráriusok? Ennek a folyománya az, hogy semmiféle indítványt nem adtam be az ülések előtt, amikor itt tárgyaltak. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az agráriusok tárgyilagosabbak valamivel!) Ezt a definíciót a miniszter úrtól tisztelettel elfogadom, én nem tekintem őket azoknak; megbocsásson azonban, ha nekem megvan a magam véleménye. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszteri Kérem!) Nem tárgyilagosak. Ahogyan a vámtarifánál nem tudták érdekeiket megóvni, úgy itt is utólag be fogják látni, hogy ismét bűnt követtek el önmaguk ellen azzal, hogy ezt a kartellj avaslatot ilyen formában fogadják el. (Kun Béla: Egységes kisgazdának sokkal erősebb javaslatot kellett volna elfogadni! — Propper Sándor: Beadják szegényeknek és be kell venniök! —Csizmadia András: Bízza csak rájuk! Vagy beveszik, vagy nem veszik!) En szívesebben rájuk bízom, t. képviselőtársam, (Propper Sándor: En is rájuk bízom!) de én nem látom azokat az eredményeket, amelyeket önök, kisgazdák, sokszor emlegettek, nem látom azokat egy százalékban sem megvalósítva. Lehet tehát önökre bízni, de ha folyton látom azokat a tárgyalásokat, (Propper Sándor: Mindent lenyelnek!) ha ol-