Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Az országgyűlés képviselőházának 466. vasom az önök gyűlésein elhangzott. felszólalásokat, ha látom azt az ellenzéki hangulatot, amely sehol^ sem olyan erős, mint éppen akisgazdák; körében, akkor — megbocsát t. képviselőtársam — teljes tisztelettel megjegyzem, hogy nem lehetséges azt mondani, hogy: «Bízzák csak ránk!» Lehet önökre bízni, de hogy önök rosszul csinálják, az bizonyos. (Propper Sándor: Hol van Nagyatádi programmja, hová tették? — Vanczák János: Sírba tették! — Propper Sándor: Hova tették a titkos szavazást? — Farkas István: Eltemették kigyelmetek! — Éhn Kálmán: Dehogy temettük el! — Jánossy Gábor: Majd a történelem ítél!) Elnök: Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni, engedjék a szónokot szóhoz jutni! Sándor Pál: En azt állítom, hogy törvénybe iktatták azt, ami eddig is megvolt, semmi különbség nincs. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt inkább lehetett volna az első" javaslatra mondani, legalább is annak bizonyos részére!) Ezt nehezen fogja a t. miniszter úr bebizonyítani, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Teljesen így van! Egy bizonyos részére!) ez merész állítás, hogy inkább az első javaslatra lehetett mondani, — mert ott bíróság volt kikötve. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem a bíróságra, hanem a közigazgatási hatáskörre mondtam!) Erre is vissza "fogok térni. En azt állítottam, hogy maradt minden a régiben. A t. miniszter urak a bizottságban nekem az ellenkezőjét akarták bizonyítani. Ez részben — bevallom, miután becsületes ember vagyok — isikerült is. Bebizonyították, hogy a vámtörvény harmadik pontja értelmében a vámtörvényt alkalmazni nem lehet. Ezt bebizonyították. Bebizonyították azt is, hogy adott kedvezményeket visszavonni nem lehet. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Eddig!) Ezt bebizonyították, koncedálom, hogy ez így van. De figyelmeztetem a miniszter urat, hogy akármilyen erős kartelitörvényt hoztunk volna, a vám tekintetében soha egyetlenegy állam nem intézkedett volna általánosságban, hogy azt a kartellek ellen érvényesítse, mint ahogyan sehol a világon egyetlenegy esetben sem történt meg, még Norvégiában sem, hogy a vámhoz hozzányúltak volna azért, hogy a kartelleket megrendszabályozzák. Ez tehát elesik, a kedvezményekben tehát igaza van. De t. miniszter úr, a refakciák tekintetében önök nem tehettek volna semmit? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Norvégiában is volt egy láthatatlan kéz? Ha mindenütt így jártak el!) Csinálja meg a miniszter úr a norvég törvényt, amely sokkal erősebb, mint az első elaborátum; semmi kifogásom sincs ez ellen. A norvég törvény a legerősebb a világon. Bocsánatot kérek, miniszter úr, én ismerem a materiát! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Megengedi, hogy én is ismerem?! — Egy hang jobb felől: Talán a miniszter úr is ismeri! — Baracs Marcell: Akadnak pártfogói!) Hogyne, nagyon is ismeri a miniszter úr, nagyon dicséretesen ismeri. De a miniszter úr csak nem tagadhatja azt, hogy a refakciák tekintetében nem voltunk megkötve, hogy szabad keze volt? ! Csak nem • fogja tagadni, hogy meg lehetett volna csinálni azt, amit a kereskedelemügyi miniszter úr egy héttel ezelőtt bejelentett, hogy tudniillik megszünteti a cementrefakciákat, amelyek csakis a cementgyárak javára voltak, mert ezek mindenütt házhoz szállították a cementet, így tehát a refakciák csak az ő javukra voltak. (Baracs Marcell: Es a vasúti illése 1931 február 12-én, csütörtökön. 305 tarifával nem tehetett volna semmit?) Egy héttel ezelőtt bejelentette itt a miniszter úr, hogy megszünteti a eementrefakciákat

v amit két év óta követeltünk. (Gaal Gaston: Mennyit kellett ezért verekedni!) A 13. osztályból ismét áttette a 8. osztályba. Két év után! Ezt az eszközt neon lehetett volna felhasználni? Vagy nem lehetett volna felhasználni. azt is, amit most fogok megemlíteni? A magyar Államvasutak 400%-kal felemelték a szénbehozatali tarifákat a határtól egészen Budapestig. 400%-kal! E miatt — mint egyik múltkori beszédemben : mondtam — Komarno óriási, üzletet bonyolít le a Dunán, a magyar Államvasutak pedig elveszítik a fuvardíjat .azok után a szállítmányok után, amelyeket a szerbek hajón szállítanak le. Nem lehetett volna ezt megszüntetni? Vagy menjünk tovább! Nem lehetett.volna közigazgatásilag hozzáférni ezekhez a karte!lekhez? Egyszerre olyan naiva lett a kormánypárt, hogy nem látja be azt, hogy mi még mindig tudjuk, hogyan és miképpen folytak le a legutóbbi választások? Akkor közigazgatásilag lehetett olyasvalamit csinálni, amit kétféleképpen lehet megítélni Önök szerint, az én nézetem szerint azonban csak egyféleképpen. Vagy azt hiszik, hogy mi vagyunk olyan naivak és azt hisszük, hogy közigazgatásilag nem lehet eljárni, ha ezt az ország érdekében szükségesnek tartják? Nem utalok másra, csak arra, hogy ma olvastam az újságban egy közleményt, hogy Gaal Gastonnak végre kegyesen megengedték, hogy a kisgazdák érdekében Budapesten tarthasson egy ellenzéki népgyűlést. (Reischl Richárd: Féltették őket, hogy megfáznak!) Vidéken nem engedték meg és csak szorgos utánjárás és telefonálgatás után tudta Gaal Gaston kicsiholni a belügyminisztériumtól, — vagy máshogyan — hogy a rendőrségkegy es en megengedte, hogy tarthasson gyűlési Ez a destruktív ember, Gaal Gaston! (Reischl Richárd: Az influenzajárvány miatt!) Közigazgatásilag nem lehetett volna eljárni, ha Gaal Gastonnal szemben is így jártak el a legnormálisabb időkben? Vagy a közszállításokból való kizárással nem élhetett volna a kormány? Mit csinálnának ezek a nagy kartellek, ha az állam kizárná őket a közszállításokból? Mégis azt akarják nekem mondani, hogy nem lehetett volna mindezt megcsinálni? (Gaal Gaston: Térdre kényszeríteni! — Baracs Marcell: A büntető szakasszal!) De én nem is erre fektetem a súlyt, hanem arra, hogy a kormány presztizse nem olyan erős ebben az országban, hogy keresztül tudja vinni akaratát? Ha egy ilyen direktort magához hivat és aat mondja: nézze uram, Belgrádban ezer házat^ építettek tíz év alatt, mi pedig I nem tudunk^ építeni, mert önök a cementet | meg a téglát olyan rettentő drágán adják, ! és ugyancsak drágán adják a szenet is, ami j megdrágítja a cementet és a téglát, — • nincs i annyi presztizse a minisztériumnak, hogyha | azt mondja: ön pedig ezekből az árakból en! gedni fog, mert különben el fogok Ön ellen ' járni — hogy akkor el is éri az árak leszállítását? (Propper Sándor: A kapitalizmus felé nincs!) Azt mondják, hogy a lefolyt két évben nem | járhatott volna el a kormány ezek ellen a kar1 telliták ellen? Vagy én tőlem követelik, hogy I miután ez a törvényjavaslat minden hatalmat : a miniszter kezébe ad, és csak .a miniszter határoz mindenről, ennélfogva e két évi tapasztalat után én higyjek és bízzam a miniszter úr