Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Az országgyűlés képviselőházának £66. tettem, amelyekkel annakidején bizonyítottam ezeket a visszaéléseket, .azt a feleletet kaptam egy államtitkár úrtól: Kérem, mi megreklamáltuk a Képviselőházban, az iratok azonban elkallódtak. Erre megreklamáltam a dolgot itt és konstatálhatom, hogy itt kifogástalan rend van, mert rögtön bemutatták a szerződéseket két csomagban, lepecsételve úgy, ahogyan én kívántam, mert féltem akkor, hogy ezekből a faktúrákból egy rész hiányozni fog és nem fogom tudni többé megszerezni. (Jánossy Gábor: Hát erdőben vagyunk? — Gaal Gaston: A Bakonyban, nem az erdőben! — Kun Béla: A dzsungelben!) Nem tudom miért, miért nem, de két év leforgása alatt nem volt élő ember, aki ez adatok iránt érdeklődött volna; két évig feküdtek itt ezek az ládátok és a kormány, amely akkor megigérte, — és én ezt tudomásul vettem — hogy ebben a dologban energikusan fog eljárni és ki fogja kutatni a dolgokat, két év óta itt hagyta a Ház asztalán ezeket az adatokat, amelyeket hónapokig hangyaszorgalommal gyűjtöttem, nagy nehézségekkel, nagy protekciókkal, sőt pénzáldozattal, - hogy megkaphassam azokat. íme, a kormány lepecsételve nyugodni hagyja azokat két évig anélkül, hogy ezt a kérdést egyáltalában pertraktálná. Bocsánatot kérek, mit jelent ez? Nem társa-e a kormány, nem társa-e az állam ezeknek a kartelleknek? Hol engedhetett volna meg másutt valaki ilyeneket magának? Ha Csehország importál ezer métermázsa cukrot, abban a pillanatban, vagy 24 óra alatt 6 pengővel, vagy nem tudom mennyivel, felemelik a cukor vámját; ezt meg tudják csinálni abban a pillanatban vagy 24 óra alatt, de amikor látnak egy sorvadó mezőgazdaságot és egy sorvadó városi lakosságot, amelyen mindanynyiunknak segíteni kellene a villamosság, a gáz- és vízvezeték révén, akkor két évig hallgatnak, s egy lépést sem tesznek. Ilyen körülmények között önök azt kívánják, hogy én bízzam egy olyan törvényjavaslatban, amely csak keret, amely a miniszternek megadja a teljes felhatalmazást? Azt kívánják önök tőlünk ellenzékiektől, hogy dicsérjük a kormányt, (Jánossy Gábor: Azt senki sem kívánja!) vagy pedig vegyük ezt hallgatagon tudomásul, amikor önök között nem találkozik egyetlen magyar férfi sem, aki ezt szóba hozná és megakadályozná, hogy azokat a gyenge egyedeket, akikkel így bánnak a kartellek, amely kartelleknek maga az állam is társa, rontsák? önök azt mondják, hogy kisgazdaképviselők, a kisgazdáknak képviselői s önök tűrik, . hogy két évnél tovább folyjon ez a kiaknázás minden tekintetben és csak két év után konstatálják, hogy igázom volt. Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, ez még egy kormánypárttól is sok, ezt még egy kormánypártnak sem szabad megengednie. Van egy bizonyos határ, amelyen belül a kormánypárti hűség okvetlenül követelhető és kell is lennie minden országban egy pártnak, amely az ő akaratát keresztülviszi, amikor azon'ban a párton belül ilyen jelenségek mutatkoznak, akkor ennek a nagy pártnak nincsenek férfiai, akik átlátva az erről az oldalról hallott igazságokat, mérlegelnék és megvizsgálnák azokat, s ebben a nagy pártban nincs senki, aki ebben a tekintetben a hangját felemelné, hogy még sem járja, hogy a kisembereket így lenyomják azok a nagyhatalmasságok, amelyek államot képeznek az államban. De végre itt van a malaszt, itt van ez a törvényjavaslat, s most azt ihiszik, hogy kinn vagyunk a hínárból, hogy csináltunk valamit. ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 301 Amit mi itt csináltunk, az: sok <hűhó semmiért; amint a német mondja: ein Schlag ins Wasser. Semmit, de semmit sem jelent ez a törvényjavaslat, csak azt jelenti, hogy a jelen viszonyokat és a múlt viszonyait abszolúte petrifikálják, semmi .más jelentősége nincs. Hiába mennek önök, t. képviselőtársaim, a vidékre, hiába vágják pózba magukat és hiába beszélnek arról, hogy ez a kartelitörvényjavaslat fogj a meghozni az üdvösséget, (Jánossy Gábor: Azt senki sem mondja!) hogy ez ki fogja üldözni a profitihajihászókat, vagy meg fogja menteni a zsarolóktól az országot, amint egyik szónokunk mondta, önök azt mondják: hozsanna a Bethlen-kormánynak, hogy megszabadította az országot a m. kir. kiszipolyozóktól; hozsannát kiáltanak az egész vonalon, hogy Bethlen megszabadította a kiszipolyozóktól az országot. Hol és mivel szabadította meg? À vidékre mennek önök és ott hirdetik a gyűléseken, — legalább az újságok így írják — hogy megszabadítják a kiszpolyozóktól az országot. Hol van ez a megszabadítás, mutassák meg nekem! Semmi köszönet nincs ebben az egész javaslatban, amint ki fogom mutatni, (Jánossy Gábor: Majd meg fogja mutatni az éliet!) Az élet? Ha nekem az életre kell várnom, akkor éppúgy kell várnom, mint ahogy két évig vártam és önök nem tettek semmit. Két évig vártam, hogy belássák, hogy az én adataim helyesek voltak, de hiába. Ha én addig várok, ha én az életre várok, addig kikopik a saőre azoknak az embereknek, akiknek ezt a terhet el kell viselniök. Erre én nem várhatok, t. képviselőtársam. De hiszen nagyon szép volt az első javaslata az igen t. igazságügyminiszter úrnak. (Kun Béla: Hol van az? Miért kellett megfejelni rosszul?) Gyönyörű javaslat volt. Meg vagyok győződve arról, hogy a t, igazságügyminiszter úr T— aki nemcsak tiszteletemet, becsüiésemet bírja, hanem szeretetemet is — (Felkiáltások: Bravó! — Egy h^ng j^bbfelől: Büszke lehet rá.) — at. kereskedelemügyi miniszter úrral együtt... (Jánossy Gábor: Az is bírja?) Azt már nem mondom. (Élénk derültség.) ... alaposan megfontolta, hogy mit akar, amikor a,z első javaslatot elküldte az érdekképviseleteknek. Becsületes törekvést látok abban, amit az első javaslatban csinált és rögtön annak megjelenése után kijelentettem, — amiért kaptam is szemrehányást a t. igazságügy miniszter úrtól — hogy ezt a javaslatot örömmel elfogadom. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem ezért kapta a szemrehányást,) Bocsánatot kérek, kijelentettem, hogy ezt elfogadom, sőt meg is dicsértem. De t, képviselőtársaim, ha önök azt hiszik, hogy én egy pillanatig komolynak vettem azt, amit elém tártak, abban a tekintetben, hogy ez megmarad, akkor önök nagyon tévednek. (Jánossy Gábor: Akkor miért dicsérte meg? — Kun Béla: Mi lett volna akkor a kartellekkel?) Bocsánatot kérek, a javaslat megérdemelte a dicséretet. Férfias tett volt, amit a miniszter úr cselekedett, de aztán megjelent egy láthatatlan kéz, amelyről azt állította az ón szocialista képviselőtársam tegnap, hogy látható kéz volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — G aal Gaston: Ha csak egy kéz lett volna! —Élénk derültség.) Én azt mondom, meg-jelent egy láthatatlan kéz és megfogta a kormánynak a kezét (Gaal Gaston: És az örült neki.) és ellankasztotta azt a kezet, amely annyi életet mutatott kezdetben. És mi történt? Olyan lett ez a törvényjavaslat, mint egy lezuhant repülőgép, amelyből nem maradt más semmi, csak a váz. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy 45*