Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

302 Àz országgyűlés képviselőházának ^66, Gábor: A hasonlat igen szép. Költői saépségü hasoniat.) A váz maradt meg, egy keret maradt meg, egy semmi maradt mi-g. Minden maradt a regiben. Sok hűhó semmiért. (Kun Béla: Finom rézmetszet. — Haltjuk! Halljuk!) T. Képviselőház! A gyárak képviselői rettenetesen megtámadták ezt a semmitérő törvényt, (Jánossy Gábor: De szigorú a véleménye!) de titokban, ha magukban vannak, a markukba, nevetnek az egész vonalon. (Kun Béla: Dörzsölik a kezüket, hogy nyertek.) Azt mondják: «Ez nekünk ismét sikerült. A vámtarifa dicsősége után íme isimét egy nagy nyereség, azokat a demagógokat, azokat a hazaárulókat, akik meg akarták változtatni ezt • a mostani helyzetet, visszavertük megint. Visszamentek sötét odúkba, nem árthatnak tovább, mert a kormány kezét megfogtuk.» A markukba nevetnek, amit önök nem vesznek észre, de én tudom, látóim, hogy ez így van. (Jánossy Gábor: Donnán tetszik tudni? — Gaal Gaston: Én majd rájuk idézek. Csak várja meg t. képviselő úr. — Baracs Marcell: Kettecskén maradnak a kartellecske és a koranányocska. — Derültség balfelől) A t. miniszter úr engem a bizottságban meglehetősen erősen támadott. A miniszter úr támadása engem soha sem fog megbántani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Amilyen volt a 'mosdó, olyan volt a törülköző. Mind a kettő finom volt.) Elvárom most is a törülközőt. Meglehetősen erősen megtámadott a t. miniszter úr. A támadások tekintetében meglehetősen hidegvérű szoktam lenni, de meg kell vallanom őszintén, t. Képviselőház, hogy a miniszter úr támadásában ebben az esetben nem volt igazság. Ha ebben a keretben folytatni fogja, ~ amint kötelessége, hogy folytassa, nagyonjói tudom — akkor még kevésbbé lesz igazsága, mert mivel (magyarázza meg nekem a t. miniszter úr... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az volt talán igazságtalan, hogy baráti kéznek neveztem azokat a támadásokat?) Az is baráti kéz, amely most boncolja a t. miniszter úr törvényjavaslatát. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Azt mondtam, hogy őt is barátig kéznek tartom, ha a kérdés tisztázásához hozzájárul!) Méltóztassék elhinni, t. miniszter úr, vagyok abban a helyzetben, hogy használhatnék irfás hangokat is e tekintetben, de a t. miniszter úr ezt nem érdemelné meg. En meg vagyok győződve a miniszter úr jóhiszeműségéről, de arról is meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter úr az első javaslatában, amelyet nekünk szétküldött; fektette le a kereskedelemügyi miniszter úrral együtt a véleményét, és ha a t. miniszter úr az első javaslatban szereplő két főoszlopot kihúzta, akkor ne várja tőlem a t. miniszter úr, hogy én erről a semmit sem érő vázra ugyanazt mondjam, amit az első javaslatra mondtam, mert az első javaslat férfias volt, energikus mozdulat volt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és állítom, hogy a kartellek megrendszabályozásához nem kellett volna, sem törvény, sem semmi egyéb, mert a kormánynak egy energikus mozdulata megfojtotta volna minden olyan törekvésüket, amely túlmegy a határon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a balközépen. — Kun Béla: A választókat le lehet törni nyilt szavazással, csak a kartelleket nem lehet letörni!) En abban a meggyőződésben vagyok és ne vegye rossz néven tőlem a t. miniszter úr, hogy én az első javaslatát tekintem a t. miniszter úr javaslatának. A^miniszter úr maga mondta nyilvánosan, tehát elmondhatom, hogy a miniszter úr "csak -paragrafusokba foglalja a törülése 1931 február 12-én, csütörtökön. vényt, azonban hogy miként csinálja meg a törvényt, azt másoknak, a közgazdáknak kell mesrmondaniok. Ezt a t. miniszter úr nyilvánosan mondta, tehát ismételhetem. Ha tehát így van, akkor a miniszter úrnak nincs joga tiltakozni az ellen, amit én mondok, hogy nem hiszem azt, hogy ez a mostani javaslat a t. miniszter úrnak is a véleményét fejezi ki és ha kifejezi is, akkor csak szuggesztió alapján alkotta meg ezt a véleményét, mert maga mondta a t. miniszter úr, hogy csak paragrafusokba foglalja a törvényt, én tehát a miniszter urat nem vádolhatom ebben a tekintetben. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem, valamivel több szerepem is van benne!) A t. miniszter úr ezt részemről rossz néven nem veheti. A nyilvánosság előtt áll az első javaslat, amelyben fenn van tartva a magán vád és ki lett küszöbölve a választott bíróság. Ez a két főoszlop a mostani javaslatból kimaradt. Meg van engedve továbbra is a választott bíróság, de a magánvádat teljesen elejtették. Mi marad meg az első javaslatból? A miniszter benevolenciája? (Gaal Gaston: Ha még azé maradna meg! A bürokrácia benevo* lenciája marad meg!) Mi marad? El fogják intézni a kartellügyeket a miniszteri tisztviselők, akik nem is értenek a közgazdasági kérdésekhez. (Baracs Marcell: Dehogy nem értenek, túlságosan értenek!) A miniszteri tisztviselőktől fognak függni a kartellügyek, a helyett, hogy, mint más országban, a bírósághoz utalják őket, és hogy a bíróság ítéljen a felett, hogy valaki elnyomó-e vagy elnyomott. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszter úr jogérzékére apellálok e tekintetben, hogy igazam van-e, vagy bárkinek nincs-e igaza, aki azt mondja, hogy: «Kérem, én a ibíróságot akarom fórumnak, hogy az döntsön, vájjon igazam vam-e, vagy nincs igazam.» Hát csak a kartelliták olyan imimózaalakulatok, amelyekhez hozzányúlni nem lehet? Mindenkihez hozzá lehet nyúlni Magyarországon, még a királyt is be lehet perelni, mindenhez hozzá lehet nyúlni, csak a kartellitákhoz nem lehet hozzányúlni, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Dehogy nem!) Csak ha a miniszternek tetszik. Ezt a miniszter úr nem tagadja. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Dehogy! Mindenki mehet a rendes bírósághoz!) Nagyon szépen köszönjük, miniszter úr, ha évekig tart, amíg oda lehet menni, amikor már régen tönkrement az illető, aki a rendes bírósághoz fordul. T. miniszter úr, ez szemfényvesztés. Ha a miniszter úr azt hiszi, hogy valaki így megtalálja a maga igazságát (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, képviselő urak, ne szóljanak folyton közbe! (Kun Béla: Csak az igazságot mondjuk! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Sándor Pál: Azt, amit most fogok mondani, én már többször elmondtam ebben a Képviselőháziban: ebben az országban a fődolog az, hogy jól kell tudni indokolni, akármilyen crossz legyen az ügy, amely ellőttünk fekszik, ha azt jól megindokoljuk és jól a szájába rágják az embereknek, akkor elhiszik még a lehetetlent is. így hitették el önökkel, hogy ez a második javaslat a kartellek elleni védekezésnek lesz az alapja. En nem tagadom, hogy esetleg ezt a törvényt is lehet használni a kartellek elleni védekezésre, én ezt nem tagadom; hiszen úgy, .amint lehetett volna védekezni eddig törvény nélkül is, éppenúgy lehetséges lesz ezután is. (Ügy van! a balközépen.) Bocsánatot kérek, én ezt nem tagadóm; a kérdés az, hogy milyen miniszter ül abban a