Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-465
294 Az országgyűlés képviselőházának- UQ5. ülése 19ßl február 11-én, szerdán» pártja van: urak, hol van az adott szó szentségének beváltása 1 ? Képviselőház, kormányférfiak, hol van az ígéretnek beváltása, miért késik, miért engedtek bennünket csonkákat, bénákat, nyomorékokat, özvegyeket és árvákat irtózatos nyomorban tengődni és elpusztulni? A válasz már évek óta erre a jajkiáltásra, erre a számonkérésre mindig csak az, hogy a kormány a maga részéről megtesz és megtett mindent, ami erejéből telik, hogy enyhítse ia nyomorgók és a nyomorékok, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák irtózatos nyomorát. A valóságiban, ha végignézünk az élet mindennapos küzdelmében ezeket a szerencsétleneket, lakik, ismétlem, a legnagyobb áldozatot hozták hosszú esztendőkön keresztül, akkor azt kell látnunk, hogy a szerencsétlenek legszerencsétlenebbjei ezek. ígéret történt évekkel ezelőtt már, hogy a hadirokkantak jogos követeléseit végleg rendezni fogják. Múlnak a hónapok, múlnak az esztendők t és a kormányzat részéről semmi sem történt, legalább is nem történt olyan mértékben, mint amilyen mértékben ennek az országnak pénzügyi helyzete azt megengedte volna. Felesleges nekem itt 'megismételnem, azt a határtalan és végtelen tékozlást és pazarlást, amely az ország közpénzével éveken keresztül folyt itt, csak rámutatni kívánok arra, hogy mindenesetre tellett éveken keresztül mindenre, telik m'a is, csak a hadirokkantak emberhez méltó megélhetésére^ nem telik. Kénytelenek vagyunk ezt a kérdést egyszer ismét idehozni, kíváncsiak vagyunk arra, hogy vaj jön az új népjóléti miniszter űr (mit tud. mondani a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák megnyugtatására, mert nem hiszem és nem akarom elhinni, hogy laz igen t. népjóléti miniszter úr a hadirokkantak és hadiözvegyek felé továbbra is az Ígérgetések száraz kór óját kívánja nyújtani. Nem mondhatja senki azt, hogy az állam a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és árvákról kellőképpen gondoskodott, mert ha összehasonlítom a magyar hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák állami segélyezését, járulékát a külföldi államok segélyezési összegével, akkor azt kell látnom, hogy itt óriási eltérés van. Nálunk egy 100%-os hadirokkant tiszt havonta 240 pengőt, altiszt 120 pengőt és közlegény 80 pengőt kap; egy 75%-os hadirokkant tiszt 64 pengőt, altiszt 48 pengőt, közlegény 32 pengőt; egy 50%-os hadirokkant tiszt 32" peengőt, altiszt 24 pengőt, közlegény 16 pengőt kap — 1927 óta, de azelőtt csak 16,12 és 8 pengőt kapott; egy 25%-os hadirokkant tiszt 2 pengőt, altiszt 1 pengőt és közlegény 1 pengőt kap havonta. (Propper Sándor: Ez az igazi nemzetgyalázás ! ! Egy pengő járadékot adni havonta egy rokkantnak!) Itt van egy statisztikai kimutatás, amely szerint Ausztriában és Németországban havi 115 pengőt adnak, vagyis ugyanolyan legyűrt, tönkretett országiban, mint amilyen Magyarország. Ott azonban az állam becsületbeli kötelességének tartja, hogy a hadirokkantakról, ezekről a szerencsétlenekről akként gondoskodjék, hogy ne kelljen kiállaniok az utca sarkára nyomorultul koldulni. Franciaországban 167 pengőt kapnak, — a napokban felemelték ezt az Összeget, —Angliában 296 pengőt, az EgyesültÁllamokban 700 pengőt kapnak havonta. Látjuk tehát a nagy eltérést. Ha el is tekintek a magukat győzőknek nevező államoktól, ha csak Ausztriát és Németországot veszem, akkor is látom, hogy milyen irtózatos az eltérés ebben a két kategóriában. (Ügy van! a szélső-, baloldalon.) Ugyanezt az esetet látjuk a hadiözvegyeknél is. A tiszti özvegy havi 16 pengőt,, az altiszt özvegye 10 pengőt s a közlegény özvegye 5 pengőt kap. A tiszti hadiárva havi 5 pengő 75 fillértkap, a közlegény hadiárvája 3 pengő 25 fillért. Kérdezem az igen t. népjóléti miniszter urat, össze tudják-e az urak egyeztetni a lelkiismeretükkel azt, hogy ezeknek a szerencsétleneknek a sorsáról nem gondoskodnak? De ha csak az volna a panasz, hogy botrányosan alacsony járadékot kapnak azért az irtózatos áldozatért, amelyet hoztak, már ez is elég volna arra, hogy itt a Házban minduntalan előhozzuk ezt a kérdést mindaddig, amíg végleg nem lesz rendezve. Ezzel kapcsolatban azonban hasonló súlyos esetek vannak. A hadiözvegyeket kíméletlen, meg nem értő, mondhatni lelketlen bánásmódban részesítik. Csak egyetlenegy példát legyen szabad felemlítenem. Egy tiszt annak idején egészségesen ment el, hosszú ideig kint volt a fronton, hazajött, idegeiben összeroppanva, súlyos rokkantán. Egész élete a szenvedés kálváriája, kórházról-kórházra járt, mindent elkövettek az orvosok vele, amit az orvosi tudomány csak meg bírt csinálni, a vége az volt. hogy meghalt ez a szerencsétlen ember. Amíg élt, megkapta havonta az ő 64 pengőt kitevő rokkantjáradékát. A halál megváltja őt a szenvedéstől, 'meghal, eltemetik. Nemsokára rá, tíz napra jelentkezik,, a levélhordó, hozza az özvegynek 'a (rokkantjáradékot. Az lasszony felveszi a rokkantjáradékot és utána két-három hétre 'megjelenik a végrehajtó, zálogol az illetőnél azzal, hogy fizesse vissza a felvett hadirokkant-segélyt. Ennél kíméletlenebb, lelketlenebb és érzéketlenebb eljárás nincsen. (Peyer Károly: De rend van ebben az országban! — Propper Sándor: Konszolidáció van! — Zaj.) Egyszerűen felháborító, hogy attól a szerencsétlen anyától, attól a 'Szerencsétlen hitvestől, aki a harctéren szerzett betegség következtében elvesztette a férjét, végrehajtó útján pereljék vissza ezt az Összeget. Megérdemli azt ez a szerencsétlen asszony, hogy zálogoljanak nála 64 pengő miatt? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Kérek tíz perc meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni a kért meghosszabbításhoz? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki.: Esztergályos János: Megérteni ezt nem lehet, legalább is ép ésszel, józan ésszel nem lehet s éppen ezért a magam részéről és a magunk részéről minden alkalmat fel fogunk használni, — miként felhasználtuk eddig is -hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek ós hadiárvák ügyét itt napirenden tartsuk. De aktuálissá vált ez a kérdés hatványozottabb mértékben a közelmúlt napokban, illetőleg hetekben történt események következtében. Méltóztatnak emlékezni rá, itt az ellenzéki padokból, felszólalás történt, amely rámutatott azokra a bűnös cselekményekre, amely cselekmények a népjóléti minisztériumban történtek Ebben a felszólalásban említette a t. képviselő társam a következőket. A volt népjóléti miniszter úr itt a Ház nyílt ülésén megígérte egy alkalommal, hogy a maga részéről mindent cl fog követni, hogy a hadirokkantak felülvizsgálati kérelme gyors tempóban intéztessék el Meg is indult az eljárás. Mi történt? Az történt, hogy a miniszter úr be akarván tartani szavát, kiadta a több tízezerre menő hadirokkant esetét a népjóléti minisztérium egyes vezető tisztviselőinek családtagjai részére, akik azután tömegesen vitték haza ezeknek a hadirokkan-
