Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-465
Az országgyűlés képviselőházának 465. tálni, egy métermázsa cukorrépa ára 5 zloty, vagyis 3.20 pengő, amely összeghez ott még a melléktermények révén jelentékeny értéket képviselő előnyök is járulnak. A cukorgyárak arra hivatkoznak, hogy a cukor világpiaci áresése teszi számukra lehetetlenné azt, hogy a cukorrépáért elfogadható árat fizessenek. Hát, igaz, 14 pengős cukrot veszteség nélkül, vagy pláne nyereséggel előállítani és termelni nem lehet. Ám ebből nem következik, hogy a cukorkartell urai az export egész veszteségét a gazdákra áthárítsák, (Ügy van! jobbfelől.) a termelők nyakába varrják, amikor azoknak egyfelől nem érdekük az export, másfelől, ha megszakadnak is, sincsenek abban a helyzetben, hogy ezt az óriási veszteséget fedezhessék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Griger Miklós: Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr által kért 15 percnyi hosszabbítást megadja. Griger Miklós: Ha már exportra kell termelni, és ez az export veszteséges, akkor fedezzék a veszteséget a gyárak, vagy pedig fedezze annak egy részét az állam. Még pedig miből 1 ? A 45 millió pengőt kitévőcukorfogyasztási adóból, így csinálják ezt más államok is. Például Csehország 250 millió csehkoronás alapot létesített és ebből egészíti ki métermázsánként 39 fillérrel a cukorgyárak által fizetett répaárat. Ausztria a cukorfogyasztási adóból és a cukorvámból eredő bevételt fordítja erre a célra; métermázsánként 66 Groschen-nel, vagyis^ 54 fillérrel járul hozzá a cukorrépaár feljavításához és 5 schillinges, vagyis 4 pengős cukorrépaárat biztosít a termelőknek. T. Ház! A cukorkartell brutális erőszakoskodása, prepoteneiája nemcsak abban nyilvánul, hogy árajánlatával a termelési költségnek csak felét hajlandó fedezni, hanem abban is, hogy a cukorrépatermelésnek 27%-kal való #edukcióját követeli, mégpedig azért, hogy ez évben 500.000 métermázsával kevesebb cukrot termeljen, — ennyi lévén tudniillik a felesleg. (Szabó István: 27.000 munkás!) Ki felelős azért, hogy ez az 500.000 métermázsa cukor a kartell hibás üzleti politikája miatt bent rekedt az országban? Ki felelős azért, hogy az elmúlt kampányban 150.000 métermázsa cukrot nem adtak el, csak azért, hogy spekulálhassanak vele? Es megfeledkeznek-e arról a kartell urai, hogy ennek az 500.000 métermázsa cukornak exportveszteségét a termelőkkel már megfizettették a répa árában, és hogy ennek az 500.000 métermázsának túlnyomó része voltaképpen onnét ered, hogy az 1929. és az 1930. évben a cukorrépa cukortartalma a 12'5%-os átlagnál csaknem 2%-kal magasabb volt, és így már ezen a réven is óriási hasznot zsebeltek be? Rá kell mutatnom arra, hogy a cukorrépatermelés területének ilyen nagymérvű redukálása -súlyos következményekkel járhat mind a mezőgazdaság szempontjából, mind szociális szempontból. (Igaz! Ügy van!) Mezőgazdasági szempontból azért, ^ mert a sok gondot, munkát, trágyát, műtrágyát, szántást és többszöri kapálást igénylő répatermelés javítja a földet, mert a répa kitűnő előveteménye az utána következő terményeknek, és mert fontos szerepet játszanak a különféle melléktermények is, a répaszelet, a répafej, a melasz, amely nélkül a téli takarmányozás és főleg a tehenészet fenntartása szinte elképzelhetetlen. ülése 1931 február 11-én, szerdán. 291 Az is jelent valamit, hogy a cukorgyárak tavasszal a nagy művelési költség címén munkáltatási előleget adnak a termelőknek, igaz, hogy busás kamatra és nem, mint a külföldön, kamat nélkül, (Üay van! a középen.) de ez is kétségtelenül mégis csak előny a megszorult gazda szempontjából. Sokkal többet jelent az, hogy a termelő az előre megállapított árral kalkulálni képes. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a (mezőgazdaság prosperitásának megítélésénél figyelmen kívül hagyni nem lehet és nem is szabad, és amelyek élénken igazolják, hogy a cukorrépatermelés korlátozása súlyosan érinti a mezőgazdaságot és annak színvonalát leszállítja. Ám még nagyobb veszedelem ez szociális szempontból. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A cukorrépa ugyanis igényes növény, gondot, munkát igényel, sok az ellensége, a bogarakat irtani, a penészgombát, stb. permetezni kell, ősszel a répát kiszedni, a fejét levágni, azután vagonba rakni. Mindez munkát és munkaalkalmat jelent, évenként 9^ millió munkanapot, sok embernek, 120.000 munkásnak nagyon szerény, vagy nem is szerény, hanem nagyon insiéges exisztenciáját, de mégis kenyerét és exisztenciáját jelenti, — a termelésnek 27%-kai való redukálása pedig jelentené a munkanélküliek táborának 30.000 fővel való szaporodását. (Ügy van!) De veszedelmes lenne a redukció azért is, mert félő, hogy főleg a kistermelőket sújtaná, a kisgazdákat, akik ebben az esetben felnőtt gyermekeik és igás állataik munkaerejét fel nem. használhatnák és kényszerítve volnának arra, hogy gyermekeik elvándorlását, városba tódulását elnézzék és elősegítsék, ami szociális szempontból veszedelmet jelentene. (Ügy van!) T. Ház! A gazdák szívesen belemennek abba, hogy a cukorgyárak csak a belföldi cukor előállításához szükséges répamennyiséget vegyék át tőlük, vagyis az eddiginek 60%-át, természetesen & cukor belföldi árához viszonyítva, 5 pengős áron. Ez természetesen nem jelentené azt, hogy a gazdák a termelési területet redukálnák; kitermelnék az eddigi répaterületet, de abból esa'k 60%-ót adnának át a cukorgyáraknak, a termés 40%-át pedig megtartanák Önmaguknak vagy takarmányozás céljára, vagy pedig ha a cukorgyárak minden áron exportálni akarnának, azt is rendelkezésükre bocsátanak olcsóbb áron. Azzal is fenyegetőznek egyes cukorgyárak, hogy leállítják az üzemet, tekintettel arra, hogy az országban 1,250.000 métermázsa cukor tárol, és azzal a gondolattal foglalkoznak, illetve azzal fenyegetőznek, hogy ezt a cukrot a belföldi fogyasztásra fordítják. Elhiszem, hogy ez a kiút nekik igen kedvező volna, mégpedig azért, mert ez számukra nem kevesebb, mint 50 millió pengő tiszta hasznot jelentene, mégpedig jogosulatlan hasznot, mert ezt az exportveszteséget a gazdák a répa árában már megfizették. Ha azonban a gyárak nem indulnak meg, nincs cukortermelés, tessék nyomban a 36 aranykoronás cukorvámot eltörölni. (Helyeslés jobbfelől.) mert ha nincs cukortermelés, akkor nincs szükség a vámra, amely a cukortermelést védelmezi. Ebben az esetben a cukor ára az állami részesedéssel együtt nem 1 pengő 10 fillér, hanem 62 fillér volna kilogrammonként. A cukorkartell azonban nemcsak a cukorrépa árának helytelen, igazságtalan és cinikus megállapításával, nemcsak a termelési terület redukciójával fenyegetőzik és veszélyezteti a
