Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

292 Az országgyűlés képviselőházának 4-65. ülése 1931 február ll-en, szerdán. termelők, a kisgazdák exiszteneiáját, hanem a cukorrépaszerződések végrehajtása és a cukorrépa átvétele során is kíméletlenül és kegyetlenül érezteti hatalmi helyzetét a termelőkkel szemben. Eltekintve attól, hogy már a szerződési formula csapnivaló, mert amikor minden jogot biztosít a cukorgyárnak, semmiféle jogot nem ad a termelőnek, — teljesen lehetetlen helyzet az, hogy a termelők száz mázsa helyett 105 mázsa répát adjanak a cukorgyáraknak. Teljesen helyénvalónak és rendjén valónak tartom, hogy á termelők minden száz kilogramm répa után 5 kilogramm túlsúlyt adjanak a rátapadó föld címén, de az igazságot lábbal tipró eljárásnak kell minősítenem azt, hogy a cukorgyáraknak a megvakart, megtisztított, megkefélt, megmosott és leszázalékolt répából is 105 kilogrammot követelnek, mert a szerződési formula ezt a visszaélét megengedi. (Mattá Árpád: Azt mondják, hogy a cukorrépa nem terem a fán!) Teljesen lehetetlen állapot az is, hogy az eladó, tehát a termelő fizeti a forgalmi adót. Minden más adás-vételnél az eladó áthárítja a forgami adót a vevőre. Ezt teszik a cukorgyárak is, amikor a cukor forgalmi adóját a fogyasztókra hárítják. Csak a gazda, a magyar gazda élvezi azt a privilégiumot a kisgazdakormány részéről, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) — igen, így van — hogy a forgalmi adót neki kell megfizetni; (Peyer Károly: Valami jut a kisgazdáknak is ebből a kormányzatból!) mégpedig nemcsak a répa után fizeti a gazda a forgalmi adót, hanem a rátapadó föld után is. Mert ha például azt a répát megszázalékolják és 20% földet találnak rajta, akkor a gazdának, a termelőnek meg kell fizetni a forgalmi adót a 100 kilogramm répa után, de azonfelül még az 5 kilogramm túlsúly és a 20 kilogramm föld után is, annak ellenére, hogy ezért semmit sem kap. (Gyömörey Sándor: Ez így van!) A türelem szép erény, de ez már birkatürelem s én csodálom a magyar gazdaközönséget, hogy ezt eddig szó nélkül tűrte. (Esztergályos János: Tűr az még többet is!) A múlt héten jegyeztem be interpellációmat és azóta özönével kapom a panaszos leveleket, amelyek hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb adatokat bocsátanak rendelkezésemre. En csak egy plébánosnak levelét vagyok bátor felolvasni, aki azt mondja (olvassa): «Az átvételnél általános a panasz, hogy a mázsálásnál a répa súlyát még 5 kilogramm töredéken felül is lefelé, a kocsisúlyt pedig mindig felfelé kerekítették ki minden tiltakozás és perlekedés ellenére. Próbamérlegelést legtöbbször hiába kérnek, mert azt rendszerint este, az utolsó kocsinál eszközölte az átvevő, addig halasztva azt különféle kifogásokkal, amikor rossz időben ember és állat kifáradva, átfázva alig várta, hogy hazamehessen és csakhogy szabadulhasson, kiegyezett. Lett ilyenkor, a reggel 14%-ra becsült és mondott földből 20%-os. Ha mégis sikerült egyszer-egyszer próbát venni, az 4—5%-kal esett a termelő javára, de az is csak az átvevő számítása és mondása szerint.» Mivel letelt az időm, kénytelen vagyok interpellációmat befejezni abban a reményben, hogy a (miniszter úr kegyes lesz válaszolni, s én még viszonválaszomban visszatérek azokra, amiket most akartam elmondani. (Helyeslés.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A gazdák és cukorgyárosok között1928 március 1-én- megegyezés jött létre a cukorrépa átvételi árára vonatkozólag; a megegyezés három évre szólt, az 1928., 1929., és 1930. évre. A megegyezés értelmiében a cukorgyárak a tiszta (cukorrépa métermázsáját 2 pengő 85 fillért tartoztak a gazdáknak fizetni. Ki volt kötve azonban az is, hogy amennyiben a londoni cukorár 15/6 shillingről 17/6 shillingig emelkedik, a gazdáknak métermázsánként 9 pengőfillér térítés jár. Ha 17/6 shillingen felül emelkedik a londoni cukorár, minden .shilling áremelkedés után 10 fillér jut a gazdának. Ezenfelül, ha a belső fogyasztás a jelzett három év bármelyikében 950.000 métermázsán felül emelkedik, a belfogyasztás minden 10.000 métermázsája után további métermázsánkénti 1 pengőfillér jár a gazdának. Kimondotta továbbá a szerződés, hogyha 15/6 shillingről 13/6 shillingre esik le a londoni cukorár, akkor levonásnak (nincs helye, amenynylben azonban 13/6 shillingen alul esik a cukorár, minden shilling áresés után a gazdák: 9 fillér térítéssel tartoznak cukorrépamétermázsánként. Ha pedig a belső fogyasztás 950.000 imétermázsán alul esik, akkor a fogyasztásnak minden 10.000 métermázsa esése után további 1 fillér térítéssel tartoznak a gazdák a gyáraknak. Minthogy ez a megállapodás, amelyet három évre kötöttek, lejárt, újabb megállapodásnak és szerződésnek megkötésére került a sor. A gazdák már a múlt év végén 'sürgették a gyárakat, hogy ezeket a megállapodásokait létesítsék. December vége felé a aukorgyárak azzal a kéréssel fordultak a gazdákhoz, (Gyömörey Sándor: Nem akartak kötélnek állani!) hogy tekintettel a brüsszeli cuikorkonferenciára, várjuk meg a brüsszeli cukorkonferencia döntését, amellyel újabb öt évre fogja megszabni azt a cukorkontingenst, amelyben Magyarországot részesíteni fogják. A brüsszeli konfereeia a következő öt évre évi 750.000 métermázsa kristálycuikorban állapította meg azt az exportrészesedést, amelyet Magyarországnak juttatott. Most már tehát új helyzet állt elő. A gyárak ennek a leszállított exportkontiígensnek alapján megcsinálták a maguk kalkulációját és 1 pengő 78-fillért ajánlottak fel cukorrépa-métermázsánként a gazdáknak. Természetes, hogy a gazdák ezt tárgyalási alapul sem fogadhatták el. Minthogy itt nemcsak termelési és közgazdasági, hanem szociálpolitikai szempontok is hatnak közre, mint ahogy ezt igen helyesen az interpelláló képviselő úr is szíves r volt felsorolni, és az idő előrehaladottságánál fogva is, minthogy jön már a tavasz, és a cukorrépa az a vetemény, amelynek munkálatait legelőször kell megkezdeni, a gazdák a kormányhoz fordultak, hogy a kormány vegye kezébe a tárgyalások vezetését és törekedjék mindezeknek az érdekeknek kiegyeztetésével és figyelembevételével a tárgyalásokat lefolytatni. A kormány a tárgyalásokat kezébe vetite, s a közgazdasági miniszter úr — aki a legutóbbi megegyezésnél is vezette a tárgyalásokat — vezeti azokat. Ezek a tárgyalások folyamatban vannak ma, jelenleg is folynak. Minthogy itt folyamatban lévő ügyről van szó, én nem akarok sem az árakra, sem a területcsökkentésre, sem pedig a vámokra nézve konkrét kijelentéseket tenni, csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy a cukorgyároisokban is megvan a teljes hajlandóság és készség egy (megfelelő megállapodás létesítésére. Hiszen ők látják azt, hogy a kalkulációk és ellenkalkuláeiók olyanok, hogy azokat feltétlenül össze kell egyezr tetni, össze kell pedig egyeztetni úgy, hogy