Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

290 Az országgyűlés képviselőházának 465. ülése 1931 február 11-én, szerdán. hoz és a hazai, belföldi termelés mennyiségéhez alkalmazkodik. Mivel a cukor londoni árjegyzése a nádcukor térfoglalása következtében, melynek előállítási költsége a cukorrépáénál .jelentékenyen 'kevesebb, folyvást csökkent, a répaár is hanyatlott, úgyhogy lassan 230 fillérre , szállott alá. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Arra való tekintettel, hogy a cukorrépatermelés ^alá már az ősz folyamán kell a földet előkészíteni s hogy rendszerint már az előző évnek december havában szokás a répain nlikasokkal a szerződéseket megkötni, a Répatermelők Országos Szövetsége már november elején sürgette a répaár megállapítására vonatkozó tárgyalásoknak megindítását. Akkor a cukorkartell arra való hivatkozással tért ki e kérdésnek érdemleges tárgyalása és megbeszélése elől, hogy be kell várnia a brüszszeli cukorkonferencia eredményét. Ez a közös konferencia már januárius elején befejeződött, de a felek — pedig már februárius közepe felé tartunk és a vetés ideje is rohamosan közeledik — eddig sem egyeztek meg, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a tárgyalások nemcsak hogy eredményre nem vezettek, hanem holtpontra jutottak, minek következtében teljes bizonytalanságban vannak úgy a répatermelő gazdák, mint a répamunkások, akiknek exisztenciája ehhez a termelési ághoz fűződik. Ki felelős ezért, t. Házi • Mindenesetre a cukorkartell, amely amikor végre nagy kegyesen januárius második felében hosszas húzáshalasztás után a tárgyaló asztalhoz ült, olyan nevetségesen, olyan felháborítóan alacsony árajánlatot tett, amelyet a gazdák józan ésszel a tárgyalás alapjául sem fogadhattak el. (Ügy van! jobbfelől) A cukorkartell ugyanis egy teljesen irreális, sőt cinikus számművelet mögé bújva, 1 pengő 78 filléres árajánlatot tett, amely ár három komponensből tevődik össze. Bátor vagyok e számműveletnek hibás voltát kimutatni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mivel tudatában vagyok annak, hogy az elméleti és gyakorlati kartellisták kapva-kapnak minden, még a legkisebb nyelvbotláson is és úgy kísérik a cirkulusaikat zavaró embert, újságírót és politikust, mint az ordas télvíz idején az éjjeli utast, kinek, ha megbotlik, vége, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemnek erre vonatkozó részét, amely nem is beszéd, hanem számművelet, felolvashassam. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a kartell, hogy (olvassa): «Három év előtt az exporteukor árát 13*6 shillingben fixirozták, a jelenlegi exportcukorár pedig 7'6 shilling. Egy shillinges áresést a répa árára átszámítva 33 fillérrel vett egyenértékűnek. TJgy számította ki ezt a 33 fillért, hogy 1 shilling = 2 pengő 80 fillér, és mivel S métermázsa répából lesz 100 kilogramm cukor, tehát 1 métermázsa répára a 2.80 pengőnek a nyolcadrésze, azaz 33 fillér esik. Tekintettel arra, hogy 6 shillinggel olcsóbb a cukor ára külföldön, az 1 shillingre eső 33 fillért hattal szorozta meg, és így nyert a répa árában 1.98 pengős redukciót.» Ez a számítás teljesen hibás, mert nem az összes cukor került exportra, hanem a termelt cukornak csak 45%-a; nem . lehet tehát shillingenként 33 fillért levonni, vagy répamétermázsánként 1.98 pengőt, hanem ennek csak 45%-át, azaz 89 fillért. Ha mármost a 3 év előtti 2.85 pengős árból ezt a 89 fillért levonjuk, nem 87 fillér marad ezen a címen, mint ahogy a cukorkartell -állítja, hanem 1.96 pengő, vagyis 1.09 pengővel több, mint ahogy a cukorkartell ezt kiszámította. A cukorkartell 1.78 pengős árat hozott ki, és ha ebhez most még az 1.09 pengőt hozzáadjuk: 2.87 pengő lenne már ezen az alapon is a cukorrépa ára. De a másik tényezőnél is teljesen hibásan számított a kartell. Tízezer métermázsa cukortöbbletnek a belföldön való eladásából — tekintve, hogy az exportcukor és a belföldön eladott cukor ára között 45 fillér differencia van — 450.000 pengő pluszt kap a kartell, ami 15 millió métermázséra átszámítva, 3 fillérnek felel meg, holott a kartell e címen csak 1 fillért hoz számításba. T. Ház! Ne méltóztassanak megrökönyödni azon, hogy filléreskedünk és filléreken nyargalunk, mert hiszen minden fillérnyi áremelkedés a gazdák szempontjából 150.000 pengő pluszt jelent és minden fillérnyi áresés a gazdák szempontjából 150.000 pengős (kárt okoz. A 70.000 métermázsa belföldi cukorfogyasztási emelkedésből ezen a címen is járna a termelőknek a kartell által számított 7 filléres többlet helyett 14 fillérrel több cukorrépa-métermázsánként, és így a kartell számítási módját elfogadva, de számítását helyesen végezve, nem 1.78 pengő, sem 2.87 pengő, hanem 3.01 pengő járna a répa métermázsájáért, vagyis, ha a kartell számítását fogadjuk el alapul, akkor is 3.01 pengő és nem 1.78 pengő járna a gazdáiknak. T. Ház! Egyebekben^ szerény véleményem szerint e számításnak már a kiindulási pontja, vagyis az új répaárnak az 1928-ban megállapított répaárhoz való r viszonyítása is teljesen helytelen, mert ez az ár akkor alku útján jött létre, és akkor sem jelentette azt a maximális összeget, amelynél többet a cukorkartell nem fizethetne, hanem az árminimumot jelentetté, amint ez magában az egyességben is kifejezésre jut, amit bizonyít az a tény is, hogy egyes cukorgyárak egyes termelőknek jóval, 50—60 fillérrel többet fizettek métermázsánként. így például a herceg Eszterházy-uradalomnak, a Springer-uradalomnak és még egynéhány uradalomnak. A cukorrépaár megállapításánál egyedül a termelési költségek lehetnek irányadók, hozzákalkulálva természetesen a termelőt megillető jogos hasznot. A rendelkezésemre álló adatok szerint, amelyeket hivatalos tényező, a földmívelésügyi minisztérium üzemi és számtartási osztálya bocsátott nyilvánosságra, az országos, kataszteri holdanként 115 métermázsás átlagtermés figyelembevételével: egy mázsa cukorrépa termelési költsége 3.12 pengő. Ezt megerősíti egyébként egy cukorgyári uradalomnak hivatalos kimutatása is, amely szerint 190 mázsás termésnél a termelési költség a répa métermázsájánál 2.80 pertgŐ.^Már most tekintve azt, hogy a cukorgyárak évről-évre nagy haszonnal, sokszor 100%-os profittal dolgoznak, abszolúte jogosnak tartom a sokkal nagyobb kockázatot viselő termelőknek 10%-os haszonra való igényét, ami azt jelenti, hogy a cukorrépatermelés rentabilitását 3.42 pengős ár biztosítja. (Szabó Sándor: Ezt sem fizették meg az idén!) Ezeket a számadatainkat alátámasztják nemcsak a cukorgyáraknak kezeimben lévő üzemi költségvetései és számadásai, amelyebből, kiviláglik, mennyit fizethetnének a cukorrépáért, hanem az a tény is, hogy például Lengyelországban, amelynek cukorexportaránya hasonló a mienkéhez, mert ők is a cukortermelésnek körülbelül 40%-át kénytelenek expor-