Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának £65. visszamenteik arra a magaslatra, amelyen a 32 pengős búzaár mellett volt megállapítva a műtrágya ára. Most mi történik? A műtrágyagyárak tele vannak műtrágyával, mert műtrágyát nem vásárol senki, a termelő képtelen vásárolni. Ismeri a műtrágya nagy értékét és tudja, mennyire lehet hasznosítani, de nem tudja megvásárolni, mert fizetőképessége, vásárlóereje teljesen lecsökkent. Éppen kerületem egyik községében, Orosházán tartott két szarvasi tanár igen szép előadást az ifjúságnak. De itt bele óhajtott kapcsolódni a műtrágyagyárak kiküldöttje is az előadásba és elkezdett ott a fiúknak, fiataloknak a műtrágya hasznosításáról, a műtrágya nagy értékéről és a műtrágyának a többtermelésre való hatásáról beszélni. Azt mondja az egyik 20 éves fiú: bocsánatot kérekuram, tudjuk már mi, milyen értékes a műtrágya, azt is tudjuk, hogy aki használta valamikor, amikor reális áron adták, sok eredményt ért el vele. 'Ne erről beszéljünk uram, arról beszéljünk, hogy mikor engedik le az árát annyira, hogy a termelő tudja újra használni. Ezzel természetesen az előadás fonala el volt vágva, tovább nem tarthatott előadást az illető. Minden kartellkinövés visszahat a kartellig. (Ügy nan! a jobboldalon.) és én azt hiszem, hogy a kartell ellen a kartellel való védekezés volna a legfontosabb, amit azonban, sajnos, nem tudunk megcsinálni. Hiszen elismerem, a törvényjavaslatnak is vannak hibái, de azt is tekintetbe kell venni, hogy hála Istennek, ebben a Csonka-Magyarországban a magánjogi tulajdon szentségét mindenki szem előtt tartja s nem lehet meggátolni még a kartellt sem, törvénnyel sem annyira, hogy talán belenyúljunk az életébe, vagy talán hatóságilag bezárjuk azt a gyárat. De.különben nem is lehetne bezárni, mert ez megint óriási károsodást jelentene, annál is inkább, mert akkor a munkások szintén elvesztenék kereseti lehetőségeiket. (Jánossy Gábor: Ezzel csak fenyegetőznek! Ez csak blöff!) En a vámpolitika ellen nem küzdöttem még eddig, sőt ahol értelmes emberek feszegették a kérdést, éppen, mert gazdatársaim követelték nyilvánosan a pódiumról, a vámsorompók felnyitását, mindig kifejezést adtam annak, hogy ez nagy dolog, nagy kérdés, mert ha a mi magyar iparunkat, a mi magyar kereskedelmünket nem védjük, ha a vámsorompókat teljes egészében nyitva hagyjuk, kérdés, hogy előttünk a külföld nyitva hagyja-e a yámsorompókat, vagy sem. De ha >SL külföldi áru ide beözönlik, mi lesz a magyar munkással, mi lesz a magyar ipari munkással, mi lesz a kereskedelmi munkássall Ez mind kenyér nélkül marad és egy vámsorompó felnyitása koldusbotot vagy vándorbotot fog .adni a mi igen értékes iparosmunkásaink kezébe, ezek vándorolhatnak majd külföldre, amennyiben a külföld őket befogadja. Igaz, hogy a vámsorompók felnyitásával különösen a nagykartellek erejét meg lehetne törni, de sokkal ügyesebb volna és sokkal nagyobb értéke volna annak, ha azok a magyar emberek, akik magukat magyaroknak vallják és hirdetik magyarságukat, lemondanának égy kissé az önzésről és egy kis önzetlenséged tanúsítanának a magyar nemzettel, a magyar néppel szemben. (Bárdos Ferenc: Ezt hiába várja!) Sajnos, de mégis joggal elvárhatnók, mert ha ők nem teszik meg, majd eljön az az idő, amely megteteti velük. Hiszen látjuk azt, hogy a kevésbbé tőkeerős vállalatok, ha nagyvállalatok voltak is, a kartellek mellett, illetőleg a kar? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 19S1 február 11-én, szerdán. 28.5 teliben létük mellett is becsuknak, mert nem bírják az iramot azokkal, akik olcsóbban termelnek, mert aki olcsóbban tud is termelni, az is annyi árat szed előállított termeivényéért, mint az a másik gyáros, kereskedő vagy iparos, aki sokkal drágábban tud csak gyártani. Mindig a mellett voltam és ma is kijelenthetem, hogy a szabad kereskedelmet, a szabad ipart szeretném a szabad magyar hazában, mert csak ez tehetné újból boldoggá és nagygyá Magyarországot. Ha a szabad kereskedelemnek gátat vetünk, akár kartellel, akár törvényekkel, ez megbosszulja magát; éppen úgy, ha a szabad iparnak gátat vetünk, az szintén megbosszulja magát. Igaz, hogy bizonyára sokan nem veszik számításba azt, vájjon ennek a bosszúnak a műve hol lyukad ki. Először is a kartellek tették tönkre Magyarország gazdatársadalmat, fizetésképtelenné tették és ezen keresztül a fogyasztótársadalmat szintén vásárlóképtelenné tették.' De majd elkövetkezik az, hogy miután a gyárak már előre bezsebelték az általuk kiszámított kis hasznot, — job-. ban mondva nagy hasznot — le kell nekik adni azt, mert a magyar nemzetnek nem lesz felvevőképessége. Mi r történik akkor? Végeredményben a munkás hátán csattan az ostor, mert a munkás munkanélküli lesz és akkor megint óriási gondot fog okozni a munkások elhelyezése. Mélyen t. Képviselőház! Röviden csak ezekre voltam bátor rámutatni. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Péntek Pál! Péntek Pál: T. Képviselőház! Mielőtt a kartellj avaslat bizottsági tárgyalása megkezdődött volna, a Magyar Gyáripar című folyóirat már előre beharangozta azt, hogy a parlamentben a magyar gyáriparnak nem lesz senki szószólója, senki pártfogója, az országgyűlési képviselők mind elfogultak a gyáriparral szemben, s el vannak készülve arra, hogy mindén képviselő felszólalása a magyar gyáripar ellen, a magyar kartellek ellen fog irányuluL Azt hiszem, nem volt indokolatlan ez a hirlapi közlemény, mert a maguúk részéről őszintén elmondhatjuk azt, hogy nincs a Képviselőházban egy-kettő kivételével egyetlen képviselő, aki ma a gyáriparral, a kartellekkel szemben szimpátiával • viseltetne. (Jánossy Gábor: Ez igaz! ök az okai!) En a kartelleket cs-ak addig tartom szükségesnek, amíg egyetlenegy célt tudnák szolgálni, vagyis amíg a kartellek a minőséget meg tudják óvni. Természetes dolog, ha a gyárak kartellbe vannak tömörülve, a kartellhez csatlakozott gyárak közül egyik a másikat ellenőrzi, hogy minőségileg jó anyagot (hozzon forgalomba. De ez igazán elenyésző csekélység ahhoz képest, amilyen kárt a kartellek okozhatnák, hogy ez egyáltalában szóba sem jöhet, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Legelőször legyen szabad szólnom két kartell kinövéseiről. . ; s Mi a helyzet ma? A háborús idők alatt, amikor volt egy bizonyos kis konjunkturális időszak a magyar mezőgazdaságra nézve; a magyar mezőgazdák közül, akik mindig törekvők és szorgalmasak voltak, akik mindig hangyaszorgalommal gyűjtötték a vagyont, felbuzdulva azon, hogy ez a helyzet talán továbbra is megmarad, igen-igen sokan igen nagy mértékben nekimentek- a traktorvá1 sárlásoknak, cséplőgépvásárlásoknak és nem számoltak azokkal a lehetetlen .szerződésekkel, 42