Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

ÍM Az országgyűlés képviselőházának ^65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. amelyeket a gyáripar, a_ gyárkartell rájuk kényszerített. (Ügy van! Ügy van!) Igen sok esetben fordultak hozzám panasszal s nekem módomban állt belenézni egypár ilyen szerződésbe, amelyeknek átolvasása után az embernek a haja az ég felé áll. Hogy szólnak ezek a szerződések? Első helyen be van táblázva a vételár. A gyár a tulajdonjogot fenntartja magának mindaddig, amíg az utolsó részlet kifizetve nincs. Ha bizonyos részletnek a fizetése elmarad, akkor rögtön bírósághoz fordul, rögtön árvereztél A szerződésben kimondja, hogy a mai napon ennyi és ennyi összegért, ennyi és ennyi pengőért és fillérért megvásárolta az illető a gépet; ezt az összeget átszámítja búzaalapra és kiköti, hogyha neki a pénz ára nem konyeniálna, jogában áll követelését búzaalapon érvényesíteni. Vagyis ez mit jelent? Azt, hogy, ha a. búza ára felmegy, akkor nem készpénzben kéri annak a gépnek az árát, hanem búzát követel érte, ellenben ha mint most, egyharmadára leesett a búza ára annak, amennyi ezelőtt 3—4 esztendővel volt, most nem kéri a búzát, hanem a pénzt követeli. Természetesen az a gazda sem számolt a mostani, jelenlegi helyzettel és könnyelműen belement az ilyen vásárlásokba és ma háromszoros árat kell neki megfizetni részlettörlesztés címén, mint amennyit ezelőtt 3—4 esztendővel kellett volna. Erre természetesen nem képes, és ha elmarad a részletfizetés, akkor jönnek az árverések. Éppen tegnap történt kerületemben egy szomorú eset. Egy 50 holdas gazda, aki teljes életében mindig szorgalommal, munkával, reggel korán kelve és egész éjfélig dolgozva gyűjtötte össze vagyonát, 50 hold földet, vásárolt egy traktort és egy cséplőgépet. A múlt évi fizetéssel elmaradt, 'nem tudta a részletet megfizetni. Jóllehet, hogy a gép a gyár tulajdonát képezi, mert hiszen a szerződés is így van kiállítva, hiába kérte a gyárat és könyörgött, hogy várjon, majd talán az idei új termés jobb lesz, valamivel jobb esztendő fog következni, több termés lesz és kiegyenlíti hátralévő tartozását, a gyár kérlelhetetlen maradt vele szemben. Mihez fordult az illető? Kidoboltatott 30 hold földet, próbálta eladni. Ez azonban ma teljesen lehetetlen, —• nem hiszem, hogy falun volna bárki is, aki földet tudna vásárolni — és így hónapokon keresztül nem tudta földjét eladni; potom áron, egynegyedrész áron talán el tudta volna adni. A vége a dolognak kérlelhetetlen árverés és a pénznek a legkönyörtelenebb szigorral való bezsebelése volt, mert a gyár biztosítani akarta magát s ez okozta azután azt, hogy tegnap reggel ez a gazda az elevátorra felkötötte, felakasztotta magát. Ha ilyen jelenséget lát az ember, akkor azt hiszem, ha a gyárnak is van szíve, ezen meg kellen indulni s nem volna szabad a gazdákat ilyen lehetetlen helyzetbe hozni s a mai nehéz helyzetet így kihasználni. Mit látunk a többi kartelleknél is? Itt van például a rézgálickartell. Nagyon jól tudjuk, hogy addig, amíg az állam be nem avatkozott és bizonyos százalékban érdekeltséget nem vállalt, addig a rézgálicárak minden permetezési időszakban fel szoktak szökni az egész éven át volt árnak a duplájára. Hála és köszönet illeti meg a mezőgazdák részéről a földmívelésügyi miniszter urat, (Éljenzés a jobboldalon.) aki odahatott, hogy 60 filléres áron minden gazda beszerezheti rézgálicszükségíetét, őszi fizetésre, kamatmentesen. Bár ezt látnók — mint Csizmadia barátom is megemlítette — "a műtrágyakartellnél. Sajnos azonban, ott ezt nem tapasztaljuk. Pedig a raktárak telve vannak műtrágyával s a műtrágya olyan, hogy megeszi a zsákot, amiből óriási kár származik, ha pedig ömlesztve van, akkor önmagát is megemészti, megcsomósodik. (Jánossy Gábor: A kartellt enné meg!) Sajnos, a helyzet az, hogy a mezőgazda, aki rá van szorulva a műtrágyára, nem képes azt megvásárolni, mert egy métermázsa búza ára szükséges egy métermázsa műtrágya megvásárlásához. A kartellek kinövéseinél legsúlyosabban esik latba a szénkartell, mert határozottan meg kell állapítani, hogy a szénkartell mindenféle drágaságnak az okozója. (Ügy van! a jobboldalon.) Mindegyik gyárüzem, mindegyik gazdaság szénnel dolgozik. Természetes, hogyha a fűtőanyag, tüzelőanyag drágább, akkor a termények előállítása is többe kerül. Már novemberi beszédemben rámutattam arra a lehetetlen helyzetre, hogy a külföldi sokkal jobb minőségű szenek, a nagyobb kaloriás szenek ab bánya 50%-kai. kevesebbe kerülnek, mimt a hazai magyar szenek és ideszállítva, vámmal, fuvarral együtt, majdnem ugyanolyan áron lehet kapni a príma porosz szenet, mint a magyar szeneket. Nem csodálkoznám ezen, ha a bányamunkások helyzete olyan jó volna, vagy olyan jól volnának dotálva, hogy a szénbányavállalat tulajdonosai vagy részvényesei ezzel tudnák indokolni, hogy kénytelenek a szenet magas, áros adni, mert a munkások sokba kerülnek. A helyzet azonban nem ez. A helyzet az, hogy egy métermázsa szén előállítása nem kerül többe, mint 60 fillér összköltségbe. Az ember nem tudja akkor megérteni, hogy miért kell a magyar szénnek kiskereskedelmi áron ab bánya 3 pengő 40 fillérbe kerülni. Természetesen ezeknél a vállalatoknál a tőkehajhászás, a pénzgyüjtés' a főcél. Nem éreznek lelkifurdalást, nem bántja őket, ha látják, hogy az egész mezőgazdaság, az egész kisipar sínylődik, a tönk szélén áll, nem sietnek segítségére. Pedig figyelemmel lehetnének arra is, hogy ha a mezőgazdaság és ipar telj esen tönkremegy, akkor utánuk jönnek ők is. A vaskartellel már igen sokan foglalkoztak előttem; képviselőtársaim statisztikai adatokat is hoztak elő. Én csak egy példát akarok megemlíteni. Amikor a magyar vas kicsinyben 40 fillér a német 20 filléres vasárral szemben, akkor nemrégiben akadt olyan kartell, amely külföldre 17 filléres alapon kötött le vasat. Hogyan lehetséges az, hogy a külföldnek odaadja 17 fillérért ugyanazt a vasat, amelyet nekünk 40 fillérért ad? Ezt természetesen velünk, belföldi fogyasztókkal fizetteti meg. Legyen szabad itt egy cikkre rámutatnom, amely novemberben jelent meg a «Magyar Hitel» egyik számában és legyen szalbad ezt egészen rö-viden felolvasnom (olvassa): «A nemzetközi vaskartell a számítás lehetőségétől mindnyájunkat megfosztott és azzal, hogy ármegállapítások helyett területvédelmi megállapodások köttettek, valóságos anarohiát teremtettek Közép-Emrópában. A «Magyar Hitel» világosan megírta, hogy az I. R. G, létrejöttekor a kartell urai pacifikálták Közép-Európát, Németországot kiszolgáltatták a Vereinigte Stahlwerke-nek és társainak, Csehországot a Witkowitzer Eisenwerke-nek, Ausztriában az Alpine Montangesellschaft az úr, Magyarországon pedig a Rima. Mindenik országban az illető kartelltag tetszése szerint állapíthatja meg az ára-