Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Àz országgyűlés képviselőházáénak 465. ülése 1931 február il-én, szerdán. 281 ges árának betartását a márkaeikkgyárosok egyezménye és a gyárban résztvevő gyárak kötelezővé tették, az ön fentebbi eljárása az 1923 : V. te. rendelkezéseit sértik. Nyomatékkal felhívom a cég megbízásából, hogy^ a jövőben szigorúan tartsa magát az előírt árak betartásához, mert ellenkező esetben a cég kénytelen volna^ ön ellen a tisztességtelen verseny abbahagyása iránt a keresetet megindítani és önnel szemben jogait^ érvényesíteni. Kérem, hogy jelen levelem vételétől számított három nap alatt írásban közölje, hogy hasonló magatartástól tartózkodni fog, mert ellenkező esetben az egyezmény szabályai értelmében a cég köteles lesz ön ellen a pert megindítani». (Jánossy Gábor: Ezt ügyvéd írta?) Igen! (Jánossy Gábor: Most csóválom a fejemet! -r Zaj a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: A legújabb időkig ez volt a német bíróságok gyakorlata, a Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságának pedig most is ez a gyakorlata, de ezen most valószínűleg szintén változtatni fognak. — Elnök csenget.) A másik levelet nem ügyvéd, ellenben a Hutter-szappangyár részvénytársaság írta. Nagyon érdekes volna, a rendelkezésemre álló anyagból megállapítani, vájjon melyik országgyűlési képviselő vagy mely képviselők vannak az igazgatóságban. A következőket írja (olvassa): «Tisztelettel hivatkozunk Jentsch diszponens úrnak folyó hó 2-án önnél tett látogatására, amely alkalommal árucikkeink minimális árainak pontos betartására kértük fel önt. A tegnapi nap folyamán kiküldöttünk az ön üzletében egy csomag %

r kilogramm «Radion» önműködő mosószert vásárolt, melyet ön 70 fillér helyett 64 fillérért adott el. Ismételten figyelmébe ajánljuk, hogy a mellékelt minimális árak jegyzéke szerinti árak pontosan betartandók, mert ellenkező esetben kénytelenek volnánk öntől a szállítást megvonni.» A harmadik. Ezt Voith Gottlieb • háztartási és gazdasági vegyészeti cikkek' gyártása és nagykereskedése írta ugyancsak egy budapesti cégnek (olvassa): «Ellenőrző közegeimmel megállapítottam, hogy ön a Persilt az általam előírt 70 filléres eladási ár (helyett, áron alul árusítja. Miután márkáscikk eladásáról van szó, és ily cikkeknél az eladási ár joga a törvény értelmében is a gyártót illeti meg, felkérem önt, hogy soraim vétele után üzletében a Persil eladási árát a jelenlegitől 70 fillérre annál is inkább felemelni szíveskedjék, mert ellenkező esetben kénytelen volnék önt más úton az árbetartásra bírnL Amennyiben az árat nem tartaná be, elsősorban is kénytelen volnék öntől az eddig élvezett 5% rabatot megvonni, mert ezen rabatot ön nem azért élvezi, hogy áron alul árusítson.» Ha egyebet nem sorakoztattam volna fel itt mint ezt a néhány levelet, amelyet a kartell egy vagy több tagja intézett a budapesti kereskedőkhöz, már ezekből is megállapítható, hogy tudatosan gonoszul és rosszakaratúan drágít ez a kartell, amelyről itt felolvastam és amely szappant árusít, mert 'mi köze a kartellnek ahhoz, ha az a kereskedő 4—5—6 fillérrel olcsóbban tud eladni és így is megtalálja a számítását 1 De nemcsak a szappannal, nemcsak a szódavízzel van így. Itt van a gyógyárukartell is, amely egyike a legrosszabb indulatú, leggonoszabb és legártalmasabb kartelleknek, mert itt a szerencsétlen betegek rovására megy a dolog. A gyógyárukartell tagjai körülbelül hatan vagy heten vannak, nem is vesznek kis kereskedőt maguk közé és megtartják maguknak à főváros és az egész ország területére a gyógyáru szállítását. Törökék, Thallmayerek, Kocáméi sterék és még hárman vagy négyen vannak ezek, akik ismétlem, a beteg ember egészségére pályáznak, a szerencsétlen bajban lévő szegény beteg rovására drágítják a gyógyszert. Hányszor találkozunk szerencsétlen beteg hozzátartozójával, aki sír, könyörög, mert nein tudja megfizetni a drága patikát, el kell pusztulnia a gyereknek, el kell pusztulnia a kenyérkeresőnek, el kell pusztulnia annak a betegnek, aki a családban van, mert nem tudják megvenni azt a gyógyszert, amely gyógyír volna a betegségére és megmentené az életnek az apát vagy a gyermeket. Ismétlem, ez a kartell egyike a leggonoszabb és leglelkiismeretlenebb kartelleknek. Itt is felhozhatnék néhány bizonyítékot arra, hogy a kartell egyszerűen egyszerstmindenkorra megvonja a gyógyáruszállítást attól a gyógyárukereskedőtől, aki kartellen kívüli kereskedőtől mer gyógyárut vásárolni. Mivel rohamosan múlik az idő, szabad legyen befejezésül röviden még néhány kartellel foglalkoznom. A legutóbbi hetekben vetődött fel a szérumkartell kérdése, miután az ország egyik helyén, Csákb erényben, — amiképpen a lapok azt annak idején megírták — a mészáros veszett tehenet vágott le — nem tudta, hogy veszett tehénről van szó — és egy egész község belepusztult. Felvetődött akkor ' az a kérdés, vájjon ebben az esetben megtörtént-e közegészségügyi szempontból a kellő gondosság és óvatosság és vájjon megtörténik-e az ország minden részében, ahol levágásra szánt állatot tartanak, vájjon gondoskodnak-e a gazdák — kisés nagy gazdák egyaránt, akik egyúttal állattartók — arról, hogy kellően megvédjék jószágaikat a különböző betegségek ellen. Sajnálattal kellett és kell azonban megállapítani, hogy a kellő védekezés ebben az esetben sem történt meg és s ok száz és sokezer esetben nem történik meg. A ima délelőtti órákban egyik t. kisgazda képviselőtársam a kisgazdatársadalom baját, panaszát sorakoztatta fel itt-hosszú lajstromba, de nem tért ki erre a kérdésre, az állati védelem egyik legfontosabb kérdésére, pedig bizonyára éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ' sok-sok állat pusztul el,az országban csak azért, mert a kisgazdatársadalomnak nincs .módja arra. hogy a drága szérumot megvásárolhassa. Időközönként elhangzik egy-egy panasz, de arra senki sem gondol, — és ez a törvényja; vaslat sem alkalmas arra — hogy lehetővé tegye az ország állattartó gazdái, különösen a kisbirtokosok, az egy-két tehenet tartó gazdák részére, hogy állatukat beoltassál megvédhessék az elpusztulás vagy a megbetegedés ellen. Krről nem beszélt senkisem, pedig nagyon érdekes lett volna, ha kisgazda oldalról, egységespárti oldalról vetették volna fel ezt a kérdést és védelmet kértek volna a kormánytól a magyar széruantermelő kartellek kapzsisága ellen. Nem kemény ez a kifejezés, amelyet ebben az esetben használok. Hiszen előttem fekszik egy statisztikai kimutatás, amely azt bizonyítja, hogy szabad garázdálkodással állunk szemben ennek a kartellnek részéről is, mert statisztikailag ki van mutatva, hogy a magyar szérum termelő vállalatok 100—200, sőt 300%-kai drágábban, árusítják a szérumot, mint amennyibe az Németországból behozva vámmal együtt kerüL T. Ház! Itt van például egy kimutatás. A professzor dr; Lorenz-féle sertésorbánctenyészet védőoltóanyaga Ausztriában literenként 13 pengő, az ugyanezt a célt szolgáló