Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

282 Az országgyűlés képviselőházának 4,60. ülése 1931 február 11-én, szerdán. Pasteur-rendszerű, s értés orbáncteny észét védőoltóanyaga Magyarországon literenként 300 pengő. A lóvérsavóból készült összes szérumok Ausztriában 25 pengőbe, Magyarországon 85 pengőbe kerülnek. A paratífuszos sertésvész Polvalens-rendszerű széruma Ausztriában 25 pengő, Magyar or szagon 90 pengő. A sert és vérsavóból készült sertéspestisszérum Ausztriában 104 pengő, Magyarországon 140 pengő. A lépfeneszérum Ausztriában 25 pengő, Magyarországon 85 pengő. így végig lehetne menni a különböző szérumokon, amelyek az állati betegségek megakadályozására, megelőzésére szolgálnak:, és amelyek lehetővé tennék azt, hogy a magyar közgazdasági életben tíz- és tízezer állatot, lábasjószágot meg lehetne menteni az elpusztulástól, de amelyeik Magyarországon 100-200, sőt 300%-kai is drágábbak, mint Ausztriában. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hát kérdezem, igen t. uraim, hogy közöimbös lehet-e az urak részére az, hogy a kartellek olyan «zabádon garázdálkodhatnak: ^ebben az országban,^ az ország borzasztó kárára, mint amilyen mértékben az itt mutatkozik. Kérdezem az igen t. gazda urakat, akik állattenyésztéssel foglalkoznak, hogy a saját érdekükben miért nem tették már szóvá ezeket a kérdéseket, miért nem kértek vagy kérnek ennél a javaslatnál védelmet a magyar gazdasági élet ezen ágának? (Jánossy Gábor: Az egész javaslat ezt teszi! — Sándor Pál: Persze! — Kabók Lajos: De naiv a képviselő úr!) Mélyen t. képviselő uram, ez, a javaslat (Sándor Pál: Nesze semmi, fogd meg jól!) csak arra jó a benne foglalt különböző dolgok alapján, hogy amikor időiközönként erős hangulat van a kartellkilengések ellen, akkor e javaslat alapján majd az igen t. miniszter urak egyike vagy másika magához hívja Biró Pál főkart el les t. képviselőtársamat vagy egy másik urat, és szépen kettesben elkvaterkázva iparkodik a miniszter úr rábeszélni az illető kartelifőnököt, hogy engedjenek az árból, mert a hangulat] veszedelmesen alakul. Semmi egyebet nem fog tenni; ön, Jánossy Gábor t. képviselőtársam majd meg fogja látni, elég fiatal még ahhoz, hogy meggyőződjék arról, (Derültség. •— Jánossy Gábor: Maga sem hiszi el a képviselő úr, hogy fiatal vagyok!) hogy elmúlik jó néhány esztendő a nélkül, hogy ennek a kartelljavaslatnak látható eredménye lenne. (Zaj.) Most már gyorsabb tempóban folytatom. Beszélhetnék a szénkartellről, de nem akarom Sándor Pál t. képivselőtársam anyagát elvenni. (Derültség. — Jánossy Gábor: Áldott jó szíve van!) A múltban is bebizonyította Sándor Pál igen t. .képviselőtársam, hogy a szénkar teli ellenes kérdésben nagy szakértő s azt hiszem, hogy ennél a javaslatnál is fel fog szólalni, és azt erősen támadni fogja. Részemről csak néhány mondatban térek rá a szénkérdésre és rámutatok arra a végtelen igazságtalanságra, amely a szénkartellnél is megnyilvánul. Rámutatok arra, hogy nem volna szabad Magyarországon olyan dolgozó embernek lenni, akinek ne jutna szén a lakásába szigorú télen; (Jánossy Gábor: Igaza van!) pedig százan, ezren és tízezren vannak, akik kénytelenek a hideg szobában fagyoskodni és kitenni magukat a legborzasztóbb megbetegedéseknek, mert nem tudják a szén magas árát megfizetni. (Úgy rtan! a jobboldalon.) Lehetséges, hogy a szénkartell jelenlévő igazgatósági tagja azt gondolja magában: hát kérem, a szén magas ára világjelenség, — mint ahogy minden rosszat, amely a magyar életben van, világjelenségnek szoktunk nevezni. Ez egy új elnevezés, most mindent a világkvízis köpenyegébe szoktak burkolni. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én ezt is tagadásba vegyem. Nem felel meg- a valóságnak az, hogy a magas szénárak a világkrízissel vannak kapcsolatban. A magyar szénárak a magyar kartellek határtalan kapzsisága következtében alakultak ki. A magyar szénárak a magyar szénkartell kíméletlen proíithajhászása következtében álltak elő. (Patay Gyula: Adjon olcsóbb szenet!) Előfordult, hogy az érdekelt urak, a kartell urai azt mondották:* a magyar szén azért drága, mert a magyar bányász nem termel annyi szenet, amennyit a külföldi termel. Módomban van az ellenkezőt bizonyítani. Előttem fekszik egy statisztikai kimutatás, amely szerint egy német bányamunkás termel egy évben 234 tonnát, az angol munkás 217 tonnát, a francia 152 tonnát, a belga 141 tonnát, a magyar 212 tonnát. Megdől tehát az a merész állítás, hogy nálunk a szén drágaságának egyik magyar speciális oka az, hogy a magyar bányamunkás nem termel annyit. Ahány mondat, annyi valótlanság, ahány mondat, annyi hazugság, mert nincs még a földnek olyan szorgalmas, törekvő munkása, mint a magyar bányamunkás, aki dolgozik állati módon, de az is igaz, hogy sehol a bányamunkásság* olyan kíméletlen hajszolásnak nincs kitéve, mint itt Magyarországon. Ha megnézzük a szénárakat, a következőket látjuk: egy tonna angol szén a bánya területéről szállítva — ez a nagybani ár — 23 pengő, egy tonna német szén 20.40 pengő, a belga szén 23.20 pengő, a francia 22,10 pengő, az Egyesült-Allamok-beli szén 13.50 pengő. Ezzel szemben egy tonna magyar barnaszén, amelynek a kalóriája lényegesen kevesebb- mint az angol vagy a német széné, 21.20 pengő. Végtelenül sajnálom, hogy az időm lejárt. (Jánossy Gábor: Meghosszabbítjuk!) Kérnék tíz perc meghosszabbítást. (Jánossy Gábor: Szívesen!) Elnök: Méltóztaíik a tíz perc meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Esztergályos János: Azt mondhatná valaki ezzel szemben, hogy igen, a magyar kartellek drágítanak, azonban azért drágítanak, mert a magyar munkásság jövedelme, keresete nagyobb, bőségesebb, mint az angol, az amerikai, vagy egyéb külföldi vállalatok munkáséi. Hát én ezt is megcáfolom. Megállapítom, hogy sehol nincs a munkásság olyan rosszul fizetve és sehol sincsen annyira kizsákmányolva, mint éppen Magyarországon. Legyen szabad errenézve néhány példáig felsorakoztatnom, amelylyel megdönteni kívánom azt az esetleges feltevést, hogy a magyar kartellek a közszükségleti cikkeket azért drágítják olyan mértékben, mint amilyen mértékben drágítják, mert alkalmazottaiknak, tisztviselőiknek, munkásaiknak tisztességes, sőt busás bért és jövedelmet adnak. A philadelphiai munkás egy órai keresetéből vehet 5 kilogramm kenyeret, az amsterdami munkás 4'4 kilogramm kenyeret, a londoni munkás 3 kilogramm kenyeret vehet, a brüsszeli 2'35 kilogrammot, a berlini 2*27 kilogrammot, a prágai 2'12 kilogrammot, a bécsi 1'91 kilogrammot és a budapesti munkás 1*68 kilogrammot. Miként méltóztatik látni, egy pillanat alatt végigvezettem az urakat Amerikától egészen Magyarországig, végigvezettem Európa összes