Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

240 Az országgyűlés képviselőházának fogyasztóképesség bizonyos árnívót tételez fel, helyesebben mondva egy árnívó megfelel egy fogyasztóterületnek. Mihelyt az árat csökkentjük, kiterjesztjük a fogyasztó területet és pedig nem számtani, hanem geometriai arányiban. Nagyon elavult üzleti politika volt az, amely azt mondta, hogy az árakat olyan magasra kell felemelni, mint amilyet a fogyasztó csak megfizethet, A valóban modern üzleti politika egészen más. A valódi üzleti politika olyan árakat igyekszik előteremteni különösen az iparban, hogy ezeket az árakat a fogyasztóközönségnek minél nagyobb rétege megfizethesse, mert ez annyit jelent, hogy ez az ő piacának örökös és folytonos fejlesztésével és kiterjesztésével jár. (ügy van! Ügy van!) Ha egy ipar nem nő állandóan, hanem stagnálni kezd, — tessék nekem elhinni — vissza is fejlődik. Az ipar örökösen fejlődik, percről-percre, mozdulatrólmozdulatra. Annak a műszaki vezetőnek, akinek zsenije, képessége, invenciózussága vezeti az egész ipari üzemet előretörésében, minden percében, minden mozdulatában azt tartja szem előtt, hogy hogyan küszöbölhetne ki minden fölösleges árdrágító mozdulatot és hogyan vezethetne be^ minden olyan berendezési tárgyat és eljárást, amellyel a munkásoknak ugyanavval a 'munkájával lényegeset nagyobb termelési eredmény áll elő, amelyből a fogyasztóközönség jobb kiszolgálása következik be azért, mert az árúk állandóan piacképesebbek és jobbak lesznek, tehát az árak leszállítása révén a fogyasztóképes s ég kiterjesztésével, az ipari üzem fejlődik. (Gróf Hu~ nyady Ferenc közbeszól.) Amíg Ford van a világon, addig ebben nem hiszek. Ford olyan kiáltó példa az ipar előtt, hogy egész könyvtárak teóriái megdőlnek az ő praktikus eredményei folytán. (Farkas Elemér közbeszól.) Okosabb ember Ford, mint akik ezt hirdetik róla. Méltóztassék elhinni, nagyon okos ember. Az t árleszállítás tehát az üzleti élet kiterjesztésének legnagyobb emeltyűje és legalkalmasabb üzleti eszköze. Méltóztassék példákat venni. Itt van Anzenberger pék esete. Néhány filléres leszállítás az üzlet megrohanását hozta magával. Ford is említi egyik könyvében, hogy egyszer bizonyos krízisbe jutott vállalata, mire leszállította a személyautoniobilnak árát 520 dollárról, ha^ jól emlékszem 480-ra. Ez a 40 vagy 50 dolláros árdifferencia — ismételten hangsúlyozom: krízisben volt a vállalat, gazdasági krízisben — egyszerre felemelte az eladható automobilok számát 500.000-ről 800.000-re. Szörnyű tömeg ez előttünk, a mi képzeletünkben, de méltóztassék elképzelni, hogy már ez az 50 dolláros árdifferencia is milyen óriási mértékben hatott közre abban, hogy a fogyasztóképesség kiterjesztessék. (Wolff Károly: így csak egy ideig lehet fokozni!) Ezt a magyar gazdaközönség nagyon jól tudja és hangulata cseppet sem iparellenes, csak azokat a kinövéseket kívánja letörni, azokat a kinövéseket próbálja lenyesegetni és a normális gazdasági élet medrébe visszaterelni, amely kinövések okozzák azt, hogy árdifferenciák és a termelési rend harmonikus állapotának megzavarása folytán ma gazdasági életük nem tud harmóniába jutni. Ez tehát nem iparellenes hangulat; ellenkezőleg a hajlandóság, a -meleg jóakarat és a másik termelési ágnak saját magunkénak való tekintése, a testvéri elgondolása megvan, s átérzik a magyar agrártársadalomnak minden lépésén. Csak meg akarja szabadítani az 3. ülése 1931 február 6-án, pénteken. ipart azoktól a koloncoktól és a gazdasági élet természetes rendjén kifejlődő azoktól a kinövésektől, amelyek legtöbbször éppen az ipari fejlesztés útjában állnak, amelyektől való megszabadulás tehát magának az iparnak az érdekében is áll. Méltóztassanak megengedni, hogy meghűlésemre való tekintettel Öt vagy tíz percnyi szünetet kérhessek. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a szónok urat, méltóztassék beszédét folytatni. Krúdy Ferenc: T. Ház! Hogy azt a helyzetet, amely a magyar gyáripar helyzetét meghatározza a gazdasági életnek mai szituációjában, részletesebb vizsgálódás tárgyává tegyük és megértsük, egy körülményre kell kiterjeszkednünk s ez a magyar gazdasági életnek egy specialitása. Ez tudniillik a magyar bankszervezetnek predomináló szerepe a magyar gazdasági élet szervezésének kérdésben. Méltóztatnak jól tudni, hogy nálunk a kapitalisztikus berendezkedésre való áttérés egy majdnem minden átmenet nélküli szituációban történt. Az 1848-as átalakulást követő évtizedben a magyar gazdasági életet bizonyos fokig előkészületlenül találta a kapitalizmus meghonosodása. Míg a nyugati nagyiparos államok népei egy merkantil irányú abszolutisztikus kormányzat évtizedei alatt ^kellően előkészültek ehhez az átalakuláshoz, nálunk ez jóformán minden átmenet nélkül következett be és a tisztán egyoldalú és még fejletlen agrár Magyarország tőkeszegénysége predesztinálta azt a helyzetet, hogy akkor keletkező iparunkat — már a nagyipart értem — jóformán majdnem kivétel nélkül a bankok hozták létre és segítették elő. Ehhez jön egy más kérdés is, Maga részvényjogunk, amely a vállalatok alakulásánál nem az angol-amerikai rendszerhez, a szukcesszív rendszerhez csatlakozott, hanem a szimultán-rendszerhez, amely magában involválja és megköveteli, hogy a vállalatok alakulásánál a vállalkozó tőke, az alaptőke a vállalkozó rendelkezésére álljon, következésképpen a vállalatok finanszírozásánál már az első lépésnél a nagyobb tőkekészséggel bíró bankoknak kezébe került az ipar támogatása. A későbbi évtizedekben kiterjeszkedett, de teljesen enormális mértékben a nagybankoknak a nagyiparban való érdekeltsége és ez különböző hitelműveleti formák között a legkülönbözőbb érdekközösségi kapcsolatot teremtette. A folyószámlahiteltől az egyszerű visszleszámítolási hitelig mindenféle formában alimentálták a nagybankok az iparvállalatokat.^ Később nemcsak a forgótőkeszükséglet kiegészítése révén kerültek kapcsolatba az ipari vállalkozással, hanem az^ állótőke szükségletről való gondoskodás révén is, állótőke szükségletük jelentékeny részének rendelkezésükre bocsátásával. A háborút követő inflációs korszakban és utána a háborús iparról való letérés követelményei folytán a bankoknak -az a termelési szerepe, amely jótékony volt, kiszélesíttetik még azáltal, hogy az újabb átcsoportosítás révén, valamint az inflációs korszakban a forgótőke egy részének elvesztése folytán az ipar további banktámogatásra szorul. Itt kezdődik aztán bizonyos enormis fejlődés e tekintetben a magyar bankpolitikának újabb etapja, amelynek legifőbb karaktere az, hogy a bankérdekeltségek rohamosan szaporodnak.