Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
Az országgyűlés képviselőházának J>6 Az élelmezési üzemekben 1910-ben csak 1 ilyen bankérdekeltség volt, 1924-iben már 12, bányavállalatokban 1910-ben 9, 1924-ben 25, kereskedelmi vállalatokban 1910-ben 21, 1924-ben 271, iparvállalatokban 1910-ben 135, 1924-ben pedig már 741. Ha ezeket a számokat nézzük, meg kell állapítanunk, hogy nem egészen tizenöt év alatt az összes bankérdekeltségeknek, de különösen az ipari érdekeltségeknek a száima öt és félszeresére emelkedett. Ebből azután következik először is az, hogy ezentúl a nagybank már nem a forgótőkeszükségletét elégíti ki az ipari vállalatoknak és nem egyszerű hitelezője azoknak, hanem a részvények bizonyos tömegének megszerzésével különböző mértékben tulajdonosává is válik, amely üzleti érdekeket a bank általában azzal elégít ki és tesz biztossá, hogy egyrészről a műszaki vezetést az iparban a kereskedelmi^ vezetéssel helyettesíti, — ami lényeges változást jelent — másrészről pedig azzal, hogy így befektetett álló tőkéjének a biztonságát most imár cmonopolisztikus szövetkezések elősegítésével keresi és biztosítja. Vagyis a magyar bankpolitikának ez az újabb etapja a magyar gazdasági életben lényeges változási jelent. , Ha közelebbről nézzük a dolgot, még azt is bizonyítja, hogy a bankok természetszerű funkcióitól a figyelem olyan funkciók felé vonatik el, amelyek nem rendszerinti bankfunkciók, tehát nem tekinthetők a gazdasági életnek hitellel való egyszerű és normális alimentálásának. Ahelyett, hogy a jelentkező mobil tőkét, amely a termelési élet legkülönbözőbb kategóriáiban, tehát úgy a nagyobbakban, mint a kisebbekben összegyűl, . egy csatornába fogva össze, átjuttatná a másik oldalon mobil tőke gyanánt ugyancsak a termelésbe annak jelentékeny részét immobillá teszi az iparvállalatokban. Ha végig méltóztatnak nézni a mai gazdasági életet, azt kell megállapítanunk, hogy a termelésben résztvevő közönségnek csak egy kisebb része részesül hitelben, egy másik része pedig majdnem el van tőle zárva és minél inkább az egyéni vállalkozások lehetőségét veszszük figyelembe, annál inkább meg kell állapítanunk, hogy ebben a vonatkozásban az egyéni vállakózás különösen kedvezőtlen helyzetben van a más egyéb körülmények által is favorizált társulati vállalati formával szemben. Most jön egy másik eredménye és konzekvenciája ennek az újabb etapnak. Az tudniillik, hogy a pénz uralkodik az iparon és nem megfordítva. Minden más nagyiparos művelt nemzetnél, ahol szintén megvolt a bankoknak, főleg a nagybankoknak, a koncentrált tőkének és az iparnak ez a — hogy úgy mondjam — természetes házassága és ahol a nagyipari fejlődésnek kezdeti állapotában a Ibankok emlpin nőtt hatalmassá az ipar, később versenytársává lett, majd csendes harc fejlődött ki a nagyipar és a bankok között s utóhlb az ipar túlsúlya következett be. Ezt látjuk különösen a német iparban, sőt a német nagyipar utóbb maga gondoskodott a hátamögött bizonyos bankszervezetről. A német nagyipar gondoskodott a maga hitelszükségletéről éppen azzal a bankszervezettel, amelyet maga állított arra a helyre, ahol szükséges volt. Ez esetben tehát az ipar uralkodik a pénzen és nem megfordítva. Kérdés ezután pszihológiailag is, de a racionális termelés lényegére tekintve is, hogy milyen eredmények várhatók akkor, ha a pénz uralkodik az iparon és nem megfordítva, ha a kereskedelmi vezetésre helyeztetik a túlsúly KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. . ülése 1931 február 6-án, pénteken. 241 és nem a műszaki vezetésre? Ez a helyzet nagyon könnyen megvilágítható néhány példával, különösen a németekével. A német bányaipar a háború vége felé^ 2 milliárd métermázsára emelte fel termelését, azonban nem a kereskedő ceruzájával, hanem a műszaki ember magas invenciózus képességével és szervező képességével emelte legmagasabbra a teljesítőképességet. De a német vasipar is, amely jóformán monopólisztikus helyzetét élvezett egyideig az egész világon, és amely nagy túlsúlyával jelentkezett, tömegtermeivényeinek kiválóságával, olcsóságával, jódarabig fölénybe került az egész világpiacon, nem a kereskedelmi ceruzának, hanem a műszaki vezetés invenciózusságának, szakképzettségének és teremtő erejének köszönhette ezt. Vagyis végeredményben a kereskedelmi ember primitív ceruzáját le kell hogy győzsze a tudomány magasabbrendűsége, holott nálunk a műszaki tudomány és képesség szolgálatokat teljesít az egyszerű kereskedelmi ceruzának. (Ügy van! Ügy van!) A magyar ipar tehát különböző címeken és formák között a mai helyzetben szolgálatot teljesít a pénznek, a koncentrált tőikének, a , nagybankoknak. Ez a mai gazdasági élet való [ szituációja. Ezzel kapcsolatban hivatkozom arra a kifogásra, amellyel igénytelen felszólalásomat kezdtem. Tudniillik a javaslat támadói azt mondják, hogy minden beavatkozás káros a gazdasági élet természetes rendjébe, különösen a részvénytársasági jogba. A részvényjog reformjára ferde szemmel sandítok mondják azt különösen, hogy a külföldi tőkést, ha mi rossz hírét keltjük a magyar részvényjognak, el fogjuk innen ijeszteni. Csodálkoznom kell mindezeken, különösen, hogy ilyen naivitással tudnak jönni a közvélemény elé. Méltóztatnak gondolni azt, hogy a francia tőkés, aki művelt ember, ne tudja azt és ne legyen hozzászokva odahaza ahhoz, hogy az ő pénzén a bankfinánc nem uraskodik, hanem megfordítva: ő parancsol amannak, és hogy minden rendszabály, amelyet a magyar államhatalom tervez s amely a jogok és kötelességek egymáshoz való viszonyában az' arányosságot biztosítja, nem-e bizalmat kelt és^ bizalmat érdemel éppen a tőke részéről 1 ? Méltóztatnak gondolni, hogy ne tudná azt a francia tőkés, aki művelt ember, hogy a valódi és okos kapitalizmus a termelési életnek folytonosan kiszélesedő hullámgyűrűjéből, folytonosan emelkedő produktivitásból, szóval a gazdasági élet eleven, friss lüktetésebői meríti valódi életerejét, nem pedig praktikából, monopólisztikus összebeszélésekből és mindenféle különböző rendű-rangú pénzmanŐverekből? Ezt a francia tőkés, de valamennyi tőkés nagyon jól tudja, és tudja azt is, ami legfontosabb a tőkére nézve, hogy Magyarországon egy elsőrangú bíróság, az emberi erkölcsnek és férfias helytállásnak maximumán álló testület gyakorolja a bírói feladatot s hogy ugyanakkor van egy közigazgatás, amely az állami élet^ biztonságát, a polgári termelés rendjét száz százalékig biztosítja. Ezt is tudja a külföldi tőke. De még egyet. Csak a mobil tőke van a világon? Csak az a tőke, amelyet a külföldi tőkés összespórolt és arra szánt, hogy más nemzet gazdaságában helyezzen el? Hát a mi tőkénk? Hiszen nemcsak az a tőke, amely mdbil tőkévé sűrűsödik egyes emberek kezében. Tőke sokkal inkább a termelési erőknek és tényezőknek termelő képessége, amely jelen van és amelyet nekünk minden kolonctól meg • 36
