Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának 463. vei ezelőtt hosszas felszólalást szántani annak kimutatására, hogy Budapest székesfőváros élelmezése, a szállítási eszközöktől kezdve egészen a közüzemekig, organizatórikus hibákban szenved, mert Budaipest szeparálja magát az országos > termelési érdekektől és 'bizonyos külön testet jelent; olyan jövedelemre kíván a főváros szert tenni, amelyek zavarják a termelés rendjében a termelésnek és a fogyasztásnak összhangját; (Ügy van! a középen.) olyan szervezeteket iktatnak be, amelyek nem arra szol' gálnak, hogy a termelőt a lehető legközelebb hozzák a fogyasztókhoz, hanem mesterségesen létesítenek olyan intézményeket, .amelyek fölösleges közvetítést és fölösleges szervezeteket jelentenek. (Egy hang a középen: Külön vámterületként jelentkezik!) Itt van például egy számla. Az egyik gazdaismerősöm felhozott Budapestre 120 bárányt és ezt el akarta itt adni, azonban nem tudott tárgyalni az illető vendéglőssel, ellenben rá volt kényszerítve a bizományosokra. A bizományos^ nem csinál egyebet, mint hogy a bódé előtt megállítja a kocsit és mellé állít egy embert, az leméreti és ezért aztán felszámít 5—10%-ot. De itt van egy másik számla, amelyből kitűnik, hogy Sárvárról felhozott 248 sonkamalae tizenhatféle különböző címen vámoltatik meg azért, mert Budapestet meri élelmezni. Ezek mind organizatórikus hibák, amelyeket tehát közigazgatási rendszabályokkal helyre lehet állítani, de eréllyel. Meg kell azonban minden áron oldani, mert ez egyike a mai időkre nehezedő agrárpolitikai problémáknak. A magyar mezőgazdaságot nemcsak az által éri igen f súlyos veszteség, hogy itt nivellálódván az árak, visszahatnak a legtávolabbi falunak lefelé tendáló áraira is, hanem az által is, hogy a magyar mezőgazdaság Budapest fogyasztásának alászállásával természetes fogyasztópiaca jelentékeny részét elvesztette. (Ügy van! Ügy van!) Többször hivatkoztam már rá, hogy a hús fogyasztási fejkvótája Budapestnek 1876-ban nem egészen 71 kilogramm volt, 1928-ban már csak 36, tehát majdnem felére esett le. Ezt jelentékeny részben annak^ kell betudni, mert a termelői és fogyasztói ár közötti differencia következtében a magas húsár folytán a fogyasztóképesség alászállt. A közönség jelentékeny része, amelyik azelőtt húst fogyasztott, . most tartózkodik tőle. A háború végén, a háború utolsó éveiben és a háború utáni években is — rendes szokás szerint számosmarhákban fejezve ki a fogyasztást — Budapesten vágtak 350—400 darabot és ez most leszállt a felére. Minden olyan mesterségesen támasztott árdifferencia folytán, amely hogy idegen szóval éljek, a- termelői és fogyasztói ár közötti anormális spannungot tenyészti ki, és az árdifferenciának természetellenes eltávolodását r eredményezi, a vásárlóképesség al ászállását hozza magával, ami a fogyasztópiac szűkülését eredményezi. (Ügy van! Ügy van!) Ha tehát arról a problémáról .beszélünk, hogy vájjon az

1 ipari termékek árainak nívóját tartsuk-e fenn és ehhez igyekezzünk-e feltornászni a mezőgazdasági árakat, akkor ennek akadálya egyrészről a nemzetközi piac árnivelláló hatása és természetes árkialakulasa, de akadálya a magyar iparnak az^ az árkalkulációja is, amellyel a feldolgozandó nyersanyagot drágán bocsátj ti el tovább feldolgozó ipar rendelkezésére, és legkiváltkép az a helytélen árpolitika, amely a lehető legmagasabbra igyekszik felcsigázni az árakat. Az ipari néülése 1931 február 6-án, pénteken. 237 pessóg fogyasztóképessége sem nőtt, sőt fogyott, mert hiányzik a jól dotált, erősen fogyasztó és jólélő ipari népesség és ha létszámban meg is van, de súlyban, erőben és fogyasztóképességben még mindig nincs jelen. A magyar mezőgazdaság tehát azt a vállalt terhet, amelyet vállaira vett azért, hogy legyen a hazai fogyasztópiacon egy jól fogyasztó, éppen a legintenzívebb mezőgazdasági kultúrák termékeit fogyasztó ipari közönsége, még ezt â

r számítását sem érte el. Biró Pál t. képviselőtársam által felvetett gondolatot agrárpolitikai szempontból — tehát mi agrárpolitikusok — kivihetetlennek tartjuk. Van egy szempont, amelyet különösen meg kell szívlelni és ez az, hogy abból a tendenciából, >a minden körülményeik között autarch! ára való törekvésből, amelyet ma Európá^ ban az összes államok részéről tapasztalunk, azt látjuk, hogy a mezőgazdaság jelentékeny részében favorizálva van és a mezőgazdaságnak ez a fejlesztése különösen ab'ban nyilvánul meg, hogy azokat az árukat és eszközöket, amelyeket ia mezőgazdaság felhasznál, a lehető legalkalmasabb úgynevezett racionalizált formában, de a lehető legolcsóbb formában igyekszik az illető állam közgazdasága a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. Más szóval ez annyit jelent, hogy mi a nemzetközi piacon Összeütközvén idegen mezőgazdasági árukkal, azoknak a termelői velünk szemben jóval ked: vezőbb helyzetben vannak, mert olcsóbban termelnek. Nem akarok itt hivatkozni az amerikai Dry Earming-rendszerre, amely hatalmas erőgépekkel dolgozik és amelynek a termelési költségei a 'minimumra csökkentek. Amerika valóban okszerűen kiiküszöböl minden felesleges mozdulatot, minden felesleges üzemi költséget kikapcsol azért, hogy nagyobb mértékben leszállítva az árakat még mindig nyereségesen versenyezzen a nemzetközi gabonapiacon Európában is és általában lehet mondani, minden ország részéről minden r elkövettetik, hogy a mezőgazdaság versenyképessége a külföldi piacokon biztosíttassék, csak éppen Magyarországon nem lehet megtalálni azt, hogy a magyar ipar részünkre olyan tendenciával biztosítaná az áralakulást, amely áralakulásban a mezőgazdaság megtalálhatja a maga számítását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ismétlem; ahlhoz, hogy a magyar mezőgazdaság a külföldi piacokon versenyezni tudjon, elsősorban is a termelési költségek leszállítására van szükség* Mert a magyar mezőgazdaság igenis drágán termel. Ha a magyar kormányzat és törvényhozás komolyan meg akarja oldani a mára nehezedő gazdasági problémát, akkor feladata hármas. Három irányban kell hogy elinduljon. Elsősorban energikus beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a mezőgaizdasági termények fogyasztói és termelői árai egymással összhangba hozassanak. Ha az amerikai adatokat nézzük, az amerikai a szövetkezeti értékesítés rendszerében a termelő a búzánál megkapja a fogyasztói cárnak 74%-át, nálunk pedig csak 49%-át; tehát a magyar mezőgazda a fogyasztói árakban túl alacsonyatn van honorálva, tehát a magyar kormányzat részéről sorozatos összefüggésben levő olyan intézkedésekre van szükség, amelyek ebben az irányban a harmóniái a lehető legrövidebb időn belül megteremtik. Ezért kapcsolódik ehhez a törvényhez az iparfejlesztési törvénynek az a rendelkezése, amely a közüzemek beállításáról és átalakításáról gondoskodik. A második kérdés, amely a kormányzatot