Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

232 Az országgyűlés képviselőházának tokát törekszik teremteni és iha nem is elégít ki egyelőre mindennemű igényt, a kartelleket, mint elismert gazdasági szervezeteket beilleszti jogrendszerünkbe s a gazdasági életnek e védtelenül bonyolult útvesztőiben lámpákat gyújt nekünk, hogy azok irányt és utat szabjanak. Amint Csak Károly igen t. képviselőtársaim is megjegyezte az előadói székből, a javaslat 1. §;át jogászkörökből egyesek nagy kedvvel támadják, mintha nem nyújtana eléggé precíz meghatározást. Lehetséges. En azonban ellenkező nézeten vagyok. De ha úgy volna is, nem lehet-e az a hézag esetleg egy szánt-szándékkal nyitva ' hagyott ajtó, amelyen át a kartelleknek félrevezetés célzatából a legkülönbözőbb elnevezések alá bujtatott alakulatait is illetékes bíráik elé lehet vezetni. Mert olyanok ezek a gazdasági szervezetek, mint a rakéták: különbözők a színeik, egymástól elütök a gazdasági élet égboltozatán leírt rajzaik, de azért mégis csak rakéták azok. Az én nézetem az, hogy tisztázzák és minősítsék az arra rendelt hatóságok és független bíróságok az ő tartalmukat és az egyéb termelők vagy fogyasztók sérelmére elkövetett cselekményeiket. A kartellek honorálandó célja az érdekkörükbe vont vállalatok termelésének racionalizálása, piacok felkutatása, azok szétosztása, az árak megállapítása, illetőleg az irányárak megállapítása, de kárhoztatandó a kartellen kívül álló vállalatok becsületes versenyének megfojtása s e végből például a váltók összevásárlása, a fogyasztóknak vagy kereskedőknek feltételesen nyújtott hűség-rabatt, feltételesen beigért árkedvezmény, feltételes pénzkölcsön, embertelenül felszökkentett magas árak, de meg a dumping is. Hitem szerint a szindikátus sem más, mint alkalmi kartell. A tröszt, amikor az azonos., vagy rokon vállalatokat magába szívja fel, szintén azt erősíti meg, hogy a kapitalisztikus ipar nem bírja el a szabadságot és a nyilvánosságot egyáltalában meg nem szíveli. A konszern is csak burkolt alakulata a gazdasági szabadság méltánytalan korlátozásának, mert elképzelhetŐ-e az, hogy a finanszírozó pénzérdekeltség pusztán csak azért jöjjön, hogy pénze után közönséges polgári kölcsönkamatokhoz juthasson. Ezek az organizációk valóságos rejtelmes szigetei a gazdasági életnek s elszenvedik inkább a tömegek gyűlöletét, a legnyersebb kritikát, a kartelihűtlenséget, sőt a ráfogásokat is, csakhogy titkos konyhájuk ajtaját feltárniuk ne kelljen. Most, hogy a javaslat 1. §-a kimondja a felelősséget és a korlátolt nyilvánosságot, a szerződések, megállapodások, határozatok írásba foglalását, bejelentését és bemutatását, a mélyen t. kormánynak elegendő módja lesz a kartellek ellenőrzésére, de kisebb is lesz ellenük a tömeg/gyűlölet, sőt az is remélhető, hogy a bemutatási kötelezettség törvénybe iktatásával jobb megfontolásra és tisztultabb etikai belátásra fognak rátárni a mia kilengő kartellek is. Amikor a mélyen t. kormány a 4. § szerint a bemutatott okiratok bizalmas kezelését határozta el, bizonyosan számolt azokkal a károkkal, amelyeket az egyes vállalatoknak a teljes nyilvánosság minden szükség nélkül okozhatott volna, s itt különösen az egymásnak ellenlábas vállalatokra gondolok. A közgazdasági miniszter részére fenntartott betekintési és cselekvési jog kell, hogy kielégítsen minden ehhez a joghoz fűzhető igényt és a közgazdasági miniszter jogköre tö8. ülése 1931 február 6-án, pénteken. kéletesen elégséges is, mert hiszen tudunk a közelmúltból is esetet, — az úti munkák kiadására gondolok — amikor a miniszternek elégséges hatalma és jogköre volt kartell törvény nélkül is győzedelmesikedni a kartellen. A javaslat kartellügyékben a ikartellbizottságnak, a közgazdasági miniszternek, a (minisztériumnak, a kartellbíróságnak, a rendes^ bíróságnak és a kincstári jogügyi igazgatóságnak juttat szerepet. A javaslat 5. §-a a kartellbizottság szervezetét sokkal praktikusabban oldja meg, mint a németbirodalmi rendelet, mert míg az csak azt írja elŐ, hogy intézkedés előtt az érdekelt szakkörök meghallgatandók, addig a mi törvényjavaslatunk egy állandó, független véleményező bizottságot szervez, amely állandó gyakorlatánál fogva garantálja a következetességet, egyöntetűséget és különösen pedig analog esetekben az egymást fedő véleményt. A 6. § a közgazdasági miniszternek, illetve a minisztériumnak statuál a visszaélő kartellekkel szemben messzemenő jogokat, amikor kimondja, hogy szükség esetén a kartelleknél generális vizsgálatok tartását, közkeresetek beadását, az összes állami kedvezmények részben vagy egészben való megvonását rendeheti el. Helyes ez az intézkedés, mert érdemel-e kíméletet az a vállalat, amely, amikor a köznek áldözatosságából adó, illeték, szállítási-tarifális, vám védelmi, kikészítési-behoziatali és esetleg szubvenciós kedvezményeket is naplóz el, akkor az a vállalat a fogyasztóközönség vagy más termelő vállalatok zsebébe még illegitim módon is belenyúl? (Jánossy Gábor: Ilyen is van?) Van bőven! Ezek a fegyelmi eszközök azonban a maguk teljességében a kedvezményekből már kinőtt, régi vállalatoknál nem alkalmazhatók. A 7., 10. és 14. §-ok a megbántott közérdek nevében fellépni jogosult aktorként a királyi ügyészségekkel szemben a királyi kincstári jogügyi igazgatóságot nevezik meg, egyrészt talán abból az elgondolásból indulva ki, hogy nem is annyira perek ezek az akciók, mint inkább közigazgatási keresetek. De ha valóságos perek volnának is ezek a közkeresetek, nagyon jól tudjuk, hogy ja, kincstári jogügyi igazgatóság az államnak éppen az a jogásztestülete, amely őt az ő magánjogi, közelebbről vagyonjogi ügyeiben hatóságok és bíróságok előtt is rendszeresen ma is képviselni hivatott és amely testület a mai súlyos 'gazdasági viszonyok között rendkívül felszaparodott ügyekben is nagy szorgalommal és sikerrel védi meg az államvagyont és az államnak elsőrendű vagyoni érdekeit a legraffináltabb támadásokkal szemben. A királyi ügyészségek magánjogi ügyekben nem működnek, mint a közvád képviselői, csak büntetőügyekben' védik a : támadókkal szemben az állami jogrendet, tehát a jognak egészen .más területén működnek. Igaz, hogy a házassági törvény mint házasságvédőknek beavatkozási jogot biztosít számukra, de nem magánjogi,-nem vagyonjogi alapon, hanem az állami jogrend biztosításia, a családnak, mint az állami élet primeur sejtjének védelme szempontjából. . Azért tehát e tekintetben is igen szerencsésnek ítélem meg a javaslatot és még azért is, mert a kincstári jogügyi igazgatóság ügyészi karának a királyi ügyészségi karéval equivalens magas jogi képzettsége, a bíróságok és hatóságok előtt szerzett nagy gyakorlata mellett rendelkezésére állanak még azok a közigazgatási és közgazdasági ismeretek is, amelyeket a királyi kincstári ügyészek az állami * vagyon, az állami birtokok, állami válla-