Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának 46 latok és üzemek peres és perenkívüli ügyeinek vitele során bőségesen elsajátítottak. Megengedem, hogy a jogügyi igazgatóságra ezzel a javaslattal rábízandó nagy feladatok az előlépési viszonyok megjavítását és újabb munkaerők beosztását teszik majd elkerülhetetlenné, de mi ez a kis anyagi áldozat ahhoz az óriási közgazdasági értékhez és érdekhez képest, amely érdekeink e téren a királyi kincstári jogügyi igazgatóság működéséhez fűzőrinek és vájjon ezek a többkiadások nem térülnek-© meg a befolyó perköltségekben, a bélyeges ítéleti illetékekben, pénzbírságokban, elszámol ási címükre való tekintet nélkül? Amikor a 8. § a kartellperek egy bizonyos csoportját a legelőkelőbb bírái testületekből kiszemelendő külön bíróságra bízza, valóban teljesen megnyugtató rendezést hozott. Ez nem mondható még az igazságszolgáltatás szétforgáesolásának sem, aminthogy nem mondható annak például a ruun'kabíróság vagy a kereskedelmi és váltótörvényszék sem. Ez legfeljebb csak jótékony .specializálódást jelent, amit különben már eléggé megszokhattunk az orvosi és tehnikai pályákon. A laikus bírák beosztása sem lehet aggályos, mert hiszen a kétféle mentalitásnak kölcsönhatásától csak üdvös eredményeket várhatunk. (Ügy van! a,Jobboldalon.) A konkrét esetek helyes elbírálása a gazdasági élet egész komplexumának alapos átfogását, a termelés és piacosítás legrejtettebb titkainak a:z ismerttét tételezi fel. Az eddigi gyakorlattal szemben érdekes és üdvös újítás, hogy a javaslat 14. %-B. a kiszabható pénzbírságnak sem fölfelé, sem lefelé nem szabott határt, annak mértékét iaz elkövetett cselekmény vagy mulasztás és a perbe fogott vagyoni viszonyainak mérlegelésével teljes egészében a bíróságra bízza. A nemzetközi kartellekre vonatkozólag intézkedésebet nem találok a javaslatban. Nyilvánvaló, hogy ezek külön nemzetközi megbeszéléseknek és tárgyalásoknak lesznek a tárgyai. Amilyen leküzdhetetlen akadálya a többnyire székesfővárosi kisemberek kezében lévő fővároskörnyéki sokezer házhely és kis villatelek beépítésének az épületanyagok kartellje, éppen olyan veszedelmévé vált a környékbeli ős foglalkozású lakosságnak a tej kartell, (Ügy van! a jobboldalon.) amely hívatlanul a termelő és fogyasztó közzé állott s a csecsemők, betegek,^ öregek és szegények ezen táplálékának áriából közel 30 fillért sajtol ki a maga részére, és így különösen a környékbeli őslakosság régi megszokott, biztos jövedelmet hajtó foglalkozását manapság már irrentabilissá tette. Hiszem, hogy a mélyen t. kormány meg fogja találni ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén az utat és módot t aàhozy hogy legalább a népépítkezési és népélelmezési cikkek árdrágítói • erélyes visszautasításban részesüljenek. T. Képviselőház! Mindig így volt a világi élet. A szeretettel emlegetett néhai jó céhek korában is voltak kartellszerű kilengések. Nem egyszer kellett a fejedelmeknek, vagy a városi tanácsoknak a renitenskedő céheket engedélyokmányaik megvonásával, vagy a céheken kívülálló mesteremberek versenyének felszabadításával megfenyegetniök. A termelés a tőke és az emberi munka egyetértő tevékenységének az eredménye. Ha akár a munkát, akár a tőkét gúzsbakötjük, a termelés megszűnik, nem tud a két érték egy harmadikat nemzeni. A tőke és a mainka szabadságát tehát egészen addig a határig kell KEPVÍSKLÜHAZI NAPLÓ. XXXIII. 3, ülése 1931 február 6-án, pénteken. 233 engednünk, ahol már a mások jogos_ igényei kezdődnek, de ahol még a társadalmi és gazdasági rend összhangjának sérelmétől nem kell tartani. Ezúttal kitűzött célunknak két vezérgerendája: az ipari szabadságnak a védelme és a fogyasztóközösnég kizsákmányolásiának megakadályozása ebben a törvényjavaslatban érdeme szerint érvényesül. Miután tehát ez a törvényjavaslat bölcs mérséklettel és körültekintéssel honorálja ezeket a szempontokat, azt a részletes tárgyalás alapjául, általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobbés a báloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Krúdy Ferenc! Krúdy Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Be kell vallanom, hogy valójában ehhez a javaslathoz hozzászólni nem volt szándékomban, nem pedig azért, mert hiszen a kartelleknek úgynevezett megrendszabályozása és általában olyan új jogoknak statuálása a. magyar törvénykönyvben, amelyekkel a monopolisztikus helyzetekre való szövetkezést igyekszünk természetes medrébe terelni, a magyar agrárpolitikának régi törekvése, és hogy most ez a javaslat tárgyalás alá kerül, ez annyit jelent, hogy a régi magyar agrárpolitikusok, valamint az azok utódját képező mai generáció egyik vágya végre teljesedésbe megy. Hogy mégis felsaólalok, annak oka az, hogy azóta, amióta ennek a javaslatnak adatai kikerültek a mínisztériuanból, maga az egész Programm részletes diszkusszió tárgya lett és ezek a diszkussziók legtöbbször a higgadt tárgyilagosság alapját elhagyván, olyan térre mennek, amely tér a józan közgazdasági politika szempontjából sem állja meg a helyét, de másrészt alkalmasak arra, hogy az egész magyar mezőgazdaságot, az annak sorsát vezetni kívánó magyar agrárpolitikusokat olyan szín-« ben tüntessék fel, mintha azok a maguk parciális érdekeit helyeznék az egységes nemzeti, az egész országot érdeklő gazdasági érdekeknek elébe. Mondatik különösen az, hogy ez a javaslat és a hozzáfűződő gondolatkörhöz odakapcsolódott azok a javaslatok, amelyek be vannak jelentve a közeljövő törvényhozási munkája számára, jelentékeny részben olyanok, hogy a tőkének a termelési munka megtermékenyítésére legalkalmasabbnak vallott formáját, tehát a mobil tőkét támadják. Féltik azokat az érdekszálakat, amelyeken keresztül a mobil tőkének bizonyos predomináló helyzete kelétkezett a közgazdasági életben, s erre hivatkozván, nekünk szegzik a fegyvert és/ azt mondják, hogy minden olyan beavatkozás a törvényhozás részéről, amely a mobil tőkének ezt a predomináló helyzetét tangálja, alkalmas arra, hogy a külföldi tőkést elriassza attól, hogy a magyar gazdasági életben helyezze el tőkéjét. (Jánossy Gábor: Üres ijesztgetés!) A másik azt mondja, hogy magának a kartellj avaslatban foglalt állami beavatkozásnak alapgondolata is ellenkezik az individuális, kapitalisztikus gazdasági rendszer alapjaival. A harmadik pedig, — ami különösen a mezőgazdaságot érinti — azt mondja, hogy ez a javaslat iparellenes, s hogy általában egy iparellenes közhangulatnak a szülöttje, amely közihangulat a széles néprétegek posztulátumaiból keletkezett, s amelyet különösen a mai politikus nemzedék vett át, legtöbbször meg sem gondolva jól, hogy a gazdasági élet természetes rendjébe való beavatkozás milyen elváltozásokat hozhat létre a gazdasági és termelési folyamat természetes formáiban. 35