Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-462
206 Az országgyűlés képviselőházának 4.62. ülése 19S1 február 5-én, csütörtökön. 1929/1930. költségvetési év második fele végén mutatkozott költségvetési eltérésekről szóló jelentését és a vonatkozó kimutatásokat bemutatni. Kérem, hogy a jelentést és a kimutatást a ; zárszámadásvizsgáló bizottsághoz juttatni méltóztassék. Ugyanakkor egy tiszteletteljes bejelentést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen méltóztatnak emlékezni, hogy ezelőtt néhány héttel Fábián Béla t. képviselő úr hozzám interpellációt intézett a népjóléti minisztériumban állítólag előfordult visszaélésekre vonatkozóan. A imagam részéről akkor azt helyeztem kilátásba, hogy felkérjük a legfőbb állami számvevőszéket arra, hogy vizsgálja ki az esetet és amennyiben visszaélések vagy megtorlandó esetek fordultak volna elő a népjóléti minisztériumban, ebben az esetben a pénzügyminisztérium fegyelmi osztálya lesz hivatva a fegyelmit megelőző vizsgálatot lefolytatni. Tisztelettel bejelentem, hogy a legfőbb állami számvevőszék a maga részéről megejtette a vizsgálatot és 16 pontban jelölte meg azokat az eseteket, amelyekben részben helytelen számkezelés, részben szabálytalanságok, részben pedig visszaélés jogos gyanúja merült fel. Ebből kifolyólag a kormány úgy határozott, hogy az összes tizenhat pontra vonatkozólag a fegyelmit megelőző vizsgálatot elrendeli és ennek lefolytatásával, Vargha Imre államtitkár úr elnöklete alatt a pénzügyminisztérium fegyelmi bizottságát bízza meg. Kérem bejelentésem tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesztett jelentés és kimutatás a zárszámadási bizottságnak kiadatik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Dencz Ákos! . Dencz Ákos: Igen t. Képviselőház! Az ország közvéleménye a kartellkérdést évek óta felszínen tartja és annak megoldását követeli. A törvényjavaslatnak eddigi parlamenti vitája' arról győzhet meg bennünket, hogy ennek a kérdésnek sorsa iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg úgy a parlamentben, mint a közvéleménylben. Az elhangzott beszédek értékes és szakszeri megokolásokkal jórészt mind a kartellek törvényes szabályozásának szükségességét hangoztatták pártkülönbség nélkül. Hogy erre a célra ez a javaslat alkalmas-e vagy sem, az már lehet inkább politikai kérdés, mert hiszen az f ellenzék igen t. szónokai a javaslaton is túlmenő radikálisabb megoldást hangoztattak. Biró Pál igen t. képviselőtársunk pedig, aki a mi oldalunkról eddig egyedül szállt szembe a javaslattal, rendkívül becses és mélyreható tanulmányával igen kiemelte ennek a sokat vitatott kérdésnek fontosságát g ellenzéki állásfoglalása a mi kormánypárti szemszögünkből is vele szemben csak az értékes szakembernek kijáró elismerést szerezte meg. Az ipari termelés — jelesül a gyáripari érdekeltség s- kivételével majdnem azt mondhatjuk, hogy az egész ország ritka egyértelműséggel várja a kormánytól a kartellkérdés törvényes szabályozását. Tudjuk jól, hogy a szervezetlen ^ mezőgazdasági termelést a kartellügy szabályozatlan volta igen erősen sújtja. A fogyasztók milliói panaszkodnak mind a megélhetésre nehezedő drágaság miatt. A kereskedelem is szenved a kartellek súlyos feltételei alatt, A kisipar meg a maga szervezetlenségében egyenesen elsorvad a ránehezedő kartellek árdiktatúrája alatt. A magánérdekeltségek mellett azonban .az állam és valamennyi közület is szintén megsínyli a kartellek árdiktatúráját a maguk beszerzési szükségleteinek fedezésénél. íme tehát az egész ország panaszkodik a kartellek túlkapásai miatt, egyértelműen száll szembe a kartellek túlkapásaival szemben és szinte egyöntetűen. várta annak a törvényjatvaslatnak tárgyalását, amely ma napirenden van. A kartellkérdés átfogja az egész gazdasági életet, a rendezését célzó törvényjavaslat pedig a jelenlegi gazdasági viszonyok ^ figyelembevételével, ha nem is lehet kifejezett^ kartelitörvény, de főbb vonatkozásaiban mégis tartalmazza azokat a rendszabályokat, amelyek szerény felfogásom szerint igenis, 'alkalmasak arra, hogy a kartellkérdés kinövéseit megszüntessék és amelyeknek rendeleti úton való életbeléptetésétől igen sok tekintetben enyhülést várunk. A magántulajdon elvén nyugvó gazdasági rendszerben érvényesülő munkának a legerősebb hajtóereje az egészséges, józan önzés. Az a körülmény, hogv az egyén rendszerint végzett munkája arányában jut várható jövedelméhez, mindenkit a legnagyobb erőkifejtésre és munkateljesítményre ösztönöz. Ez a rugója tehát minden olyan törekvésnek. amelynek célja a termelés költségeinek csökkentése és a minél nagyobb nyereség elérése. Ennek a törekvésnek egyik legfejlettebb és legmodernebben megnyilvánuló alakja a kartell. A kartell többféle alakban - is jelentkezik. Leginkább úgy látjuk, mint ,a vállalatok, egyes termelési ágak összefogását': a termelés racionalizálása, fokozása, piacok megszerzése, kiterjesztése és természetesen előnyös ár elérése céljából: önként következik tehát az is, hogy a kartell mindenütt, ahol a gazdasági rendszer a magántulajdon elvén nyugszik, mintegy szükségszerűen jelentkezik, ennélfogva annak a létező gazdasági szervezetekbe való beillesztése és jogi szabályozása közérdek. Tapasztalatból tudjuk azt is, hogy a kartell nagy hatalmat jelent, minden hatalom pedig, akár politikai, akár gazdasági, lehetőséget nyújt a visszaélésre. A kerteli a maga hatalmával az ^ idők folyamán már r külön tényező lesz az államban, gazdasági téren pedig szerepe annyira irányt szab, hogy a szabadverseny örökérvényű törvényét is megdönti, a gazdasági ellentéteket pedig az egyes társadalmi osztályok között még inkább kimélyíti. A kartelleket tehát igenis szabályozni kell, úgyhogy ezáltal a gazdasági _ és értékesítési rend egyáltalában ne szenvedjen.^ A kartellek •szabályozását különösen fontossá teszi az a körüknény, hogy a termelésnek nincs minden ága kartellben. Mert ha ez az eset állana fenn, akkor nem volnának az egyik oldalon hatalmas, nagy gazdasági egységek, amelyek legtöbbször értékes nemzetközi összeköttetésekre támaszkodnak^ a másik oldalon pedig azok a kisebb gazdasági egyedek, amelyeket nemcsak magának a termelésnek különféle irányai, ha^ nem igen sokszor önző, kicsinyes érdekek is szétválasztanak. Viannak azonkívül még olyan termelési ágak is, amelyek egyáltalában nem képesek átfogó kartell alkotására, ilyen a mezőgazdaság. t A kartellek létesítésére alkalmatlan termelési ágaknak azonban épúgy vitális érdekük, hogy a többi termelési ág szervezett kartelljeivel szemben szintén védelemhez jussanak, mégpedig abban a formában, hogy a kartellszervezetek intézményesen rendeztessenek, jogilag szabályoztassanak és esetleges túlkapásaik megszüntettesisenek. Magyarország tehát, mint agrár állam,
