Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának ^62. torn ugyanis azt, hogy addig eljöjjön a mezőgazdasági termelési ágba a tőke, amíg ilyen diszparitás mellett folyton csökken az állaga is értékben és folyton csökken a jövedelme is, illetőleg folytonosan fokozódik a vesztesége. Eeá kívánok mutatni arra is, hogy ezzel a gondolatsorozattal függ — szerény megítélésem szerint — össze az is, hogy a földbirtokreform során földhöz juttatottak helyzete olyan katasztrofálisan rossz, mint amilyen. Hiszen ezeknek az embereknek abban a feltevésben juttattunk földet, hogy fejlődésre, erősbödésre képes önálló exisztenciák keletkeznek, és az a kívánatos cél a jövőben is, hogy helyes földbirtokpolitika révén a hitbizományi reformmal kapcsolatban itt minél több önálló exisztenciát teremtsünk. (Helyeslés.) Elképzelhető-e ez addig, amíg ez a viszonylat, ez az aránytalanság áll fenn a mezőgazdasági termelési ág és a gyáripar közötti Teljesen^ elképzelhetetlen. Közelebb térve magához a javaslathoz, sohasem vitattam azt, sőt ma tanulmányozásaim rendjén mind erős ebbé és erős ebbé válik bennem az a meggyőződés, hogy a szabad verseny korszaka letűnt, hogy igenis, .a kartellek, ha valóban azt a feladatot végzik, amelyet az ő védelmezőik nekik tulajdonítanak, hogy a termelési anarchia helyébe rendet teremtenek, hogy a termelés és a fogyasztás között az egyensúlyt helyreállítsák, akkor ezek szükségszerű, sőt kívánatos alakulatok. Az én tapasztalatom azonban az, hogy olyan kartelleket védenek, amelyeket senki sem támadott, s hogy az olyan kartellek igen kis számban vannak, amelyek azt az üdvös, áldásos feladatot teljesítik, amelyet védelmezőik nekik tulajdonítanak. Ellenben nagyszámban vannak azok a kartellek, amelyek nem a termelés organizációját, nem a termelési anarchia helyébe a rend állítását tűzik ki főfeladatukul, hanem amelyeknek működése egyszerűen az árdiktatúrában merül ki, s ezzel a másik termelési ágat, mint fogyasztóikat, de a fogyasztók egyetemét is megkárosítják. (Jánossy Gábor: Profitkartellek! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Ha igaz az a tétel, hogy megkárosítják a fogyasztók egyetemét, ^ha igaz az, hogy a többi termelési ág válságát kimélyítik, akkor igaz az is, hogy ezen működésük által ( közérdeket sértenek. Igaz az is, hogy ma már úgy a bel-, mint a külföldön az ő óriási szervezettségük és óriási tömeghatásuk révén a piacon uralkodó helyzetet foglalnak el, ezáltal szuperindividuális tényezőkké váltak, ezáltal a magán-, az egyéni érdekek köréből kiemelkedtek, a közérdekkel léptek összeköttetésbe, s közérdekből szabályozni is kell ezeket az alakulatokat. Mert lehetetlen egyfelől azt mondani, hogy a szabadverseny korszaka letűnt, hogy szabályozni kell és rendet kell teremteni a gazdasági életben, de ugyanakkor tiltakozni az eUen, hogy ezen rend megalkotásának eszközeinél és módszereinél közérdekből az állam is beavatkozzék, a közérdeket az állam is megvédelmezze. Elvégre is vagy abból indulunk ki, hogy a közihatalom közömbösen viselkedik a gazdasági élet jelenségeivel szemben, hogy mindenkinek minden szabad, vagy pedig abból indulunk ki, abból az államfogalomból, ami minden egyéb vonatkozásban állami életünknek fundamentuma, hogy az állam feladata a közérdek megvédése egyesekkel szemben, legyenek azok egyének vagy szervezetek, az állam feladata ezek • visszaéléseit megszüntetni, s amennyiban viszont a közérdekkel összeegyeztethetők és megegyeznek, akkor ezeket előmozdítani és támogatni. Csak egyet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 203 nem tehet az állam és egyet nem lehet kívánni az államtól, hogy amikor a közérdek, az egyetemes gazdasági érdek szempontjából mások, magánosok, rendcsinálást vindikálnak maguknak, akkor az állam egyszerűen egy anakronisztikus felfogás mellett, a szabadverseny korszakának ama felfogása mellett tartson ki, hogy a szabadverseny mindent a legjobban elrendez, hogy kiegyenlítődés s a közérdek megvédése áll elő a szabadverseny útján; csak azt neni

( teheti az állam, hogy amikor ez az állapot és ez a felfogás anakronizmussá vált, s amikor ezt hirdetik maguk a kartell vezérek, akkor az állam még mindig a be nem avatkozás álláspontján egyszerűen nézőközön-seggé süllyessze le magát, ne avatkozzék be akkor sem, amikor világosan látja, hogy a nagy^ rendcsinálás szép jelszava alatt tulajdonképpen a közérdek legnagyobb mérvű veszélyeztetése is előáll, sőt bekövetkezik. T. Képviselőház! Nagyon helyesen fejtette ki különösen Káinoki Bedő Sándor képviselőtársam azt, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nem is beavatkozás, nem kartelljogszabályalkotás pozitív értelemben, hanem igenis a visszaélések ellen való védekezés. Mármost azt mondja a Gyosz. zöld füzete, hogyha már az állam beavatkozik, akkor avatkozzék be olyan értelemben is, hogy pozitív intézkedés ékkel az általa is kívánatosnak tartott bizonyos kartelifajtákat, tőkeegyesüléseket, gazdasági csoportosulásokat mozdítson elő, ne pedig egyszerűen büntetőexpediciót létesítsen egy ilyen törvényjavaslattal, mint aminő itt most előttünk fekszik. T. Képviselőház! Nincs igaza itt sem a Gyosz.-nak, amikor azt mondja, hogy pozitív értelemben az állam nem avatkozott be. Hiszen amikor a védővámot megalkotta, amikor a védővámos politikai rendszer útjára tért, mert az egész világ erre tért, akkor a legnagyobb pozitívumot alkotta a kartellek érdekében, {Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és amint már korábban kifejteni szerencsém volt, tulajdonképpen egy nagy országos kartellt létesített, mert a külföldi verseny kizárása a védővámok útján nem egyéb, mint egy óriási kartell létesítése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a legnagyobb pozitívum. De, 1 Képviselőház, áll, az is, hogy az államnak feladata az, hogy a gazdasági politi-. kai feladatait hozzáidomítsa a gazdasági élet fejlődéséhez és helyzetéhez. A javaslat indokolása számos visszaélésre mutat rá. Számos visszaélésre mutattak rá igen sokan, köztük Sándor Pál t. képviselőtársam is, (Jánossy Gábor: Evek óta!) akiknek adatait az én megítélésem szerint megcáfolni még nem sikerült. Ha pedig ez így áll, hogy visszaélések előfordulhatnak, ha ebből következtetnünk kell kellő óvatosság mellett arra, hogy ezek a visszaélések a jövőben is előfordulhatnak, ha elismerjük a kartelleknek polgári jogosultságát, ha elismerjük azt, hogy ezek szükségszerű alakulatok és fejlemények, akkor lehetetlen, illogikus, gazdaságpolitikaellenes arra az álláspontra helyezkednünk, hogy ezeket jogrendszerünk^ keretébe^ be ne iktassuk, hogy ezeket ne szabályozzuk és ha a közérdek úgy kívánja, meg ne rendszabályozzuk. Mármost az a kérdés, hogy- mily módon történjék ez a szabályozás. Már eddigi fejtegetéseimből is kitűnik, hogy rendkívüli nagy súlyt helyezek a prevencióra, a megelőzésre. Azt mondhatnám, hogy egy folyamatban lévő irányzatot, fejlődést nem lehet a bíróság fel30