Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 462. mindannyiszor feltüntetni szeretnének, valahányszor kimutatjuk, hogy nincs igazuk, és valahányszor nem értünk, mert nem érthetünk velük együtt. Mi okozta azt, hogy a részvényindex az, amit ők kimutatnak? Nem ellenőrizhettem, valóban az-e, de elfogadom, hogy valóban ez a részvényindex. Nem az árpolitika következménye ez, hanem következménye annak az összeomlásnak, amelynek következménye volt az ország 72%-ának elvesztése, amelynek következménye volt az, hogy a mezőgazdaság nemcsak ezt a 72% belső piacot vesztette el, hanem elvesztette a nagy monarchiában élvezett nagyszerű piacát, míg ezzel szemben a gyáripar a védvámos politika segítségével megszabadult külföldi hatalmas konkurrenseitől és monopolis atikus helyzetet élvez CsonkaMagyarország területén. Ennek az óriási katasztrófának következménye az, hogy a részvényindex ma úgy áll, amiként ők kimutatják. Ebből a példából elleniben éppen az ellenkező következik* és erre kívánok velük szemben rámutatni. Minden egészséges gazdasági organizmus iparkodik kipótolni veszteségeit. Ez szinte törvényszerű jelenség minden termelési ágnál. Azért, mert ilyen óriási veszteségei álltak elő a részvénytőkének is, az összeomlás, hangsúlyozom: nem árpolitikájuk révén, nem azért, mert olcsón árusították termeivényeiket, az is iparkodik olyan tendenciát követni árpolitikájában, hogy veszteségeit kipótolja, hogy száz százalékossá tegye a részvény-indexet. De ismét ebből a zöld füzetből idézek, és megállapítom azt, hogy míg az agrártermelési ágnál az index, a termeivény értéke legfeljebb 50 és 60% között mozog, addig ők maguk felsorolják itt, hogy 117 és 138 között mozog az ipari cikkek árindexe és ezek között is kiválóan magas tétel, kiválóan magas az index a szénnél, a téglánál, a cementnél, amelyek elsőrendűen érdeklik a többi ipari vállalatot, az összes ipari vállalatokat, de magát a mezőgazdasági termelést is. Ezeknek az indexeknek összehasonlításából következik éppen az, hogy a részvény-indexet a békebeli index-szel összehasonlítva, ennek^ változása semmiféle összefüggésben sincs az árpolitikával, másrészről pedig következik az is, hogy az ilyen magas áron való értékesítés ellenére a részvényindex azért áll ilyen alacsonyan, mert mindenki más teszi el a gyáripar által produkált nyereséget, mint a részvényes, (Ügy van! a jobboldalon.) és éppen ez teszi indokolttá külföldön is, nálunk is, a rész vényreform mielőbbi megvalósítását, hogy végeredményben a részvényesek, azok, akik a tőkéket adják a termeléshez, valakik legyenek, figyelembevett személyek legyenek. S az üldözi el a tőkét egy termelési ágból, aki a tőkét nyújtó részvényesekkel szemben ezt .az árpolitikát és a nyereségnek r ezt a kezelését folytatja, mert e szerint a részvényes sem árfolyamemelkedésben, sem oisztalék formájában nem osztozik a vállalat által valóban elért nyereségben, hanem a kevés emberből álló vezetőség teszi el, elosztván maga között a nyereséget. T. Képviselőház! Eel vettetett az általam igen nagyrahecsült előadó úr részéről is és több felszólalt képviselőtársam részéről, például Farkas Elemér t. képviselőtársam részéről is, de az irodalomban is az a kérdés, hogy minő összefüggése van a kartellalakulással, a kartelltendenciával a védővámosrendszernek és ^Italában a vámpolitikának. Az igen t. előadó úr alig egypár mondatnyi távolságban az én ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 201 szerény megítélésem szerint igen erős ellentétbe jutott önmagával. Azt mondja (olvassa): «Azt hiszem, hogy az agrárválságot nem a kartelltendencia idézte fel, mert hiszen az agrárváltságnak világszerte mindenütt körülbelül ugyanazok az okai, azonban igenis igaz az, hogy az agrárválságot a kartelltendencia erősen kiélezi és kihasználja. Egy védővámokkal körülvett kicsi agrárország valóságosan melegágya, tenyésztője a kartellnek és még ha feltételezem is a kartellvezérekről azt^ hogy a legnagyobb jóindulattal nyúlnak a célhoz, azonban a busines man kitör itt-ott és az emberi Önzés érvényesül.» Egypár mondattal lejjebb így folytatja (olvassa): «Akik a vámpolitikának a kartelizálódással való összefüggését keresik, talán szintén tévednek, amikor azt mondják, hogy különösen nemzeti kartellek megalakulásának a vámpolitika volt az oka, hogy a vámvédelem kihasználásával alakultak és tartották fenn magukat a kartellek. Lehetséges, ' hogy a vámvédelem teljes kihasználása céljából kartellek alakultak, ilyen organizációk keletkeztek, de maga a vámpolitika kartelltendenciát létre nem hoz.» Az egyik megállapítása szerint tehát a védővámos politika valóságos r melegágya a kartelleknek, a másik megállapítás szerint pedig a védővám kartelltendenciát létre nein hoz, lényegileg nincs köze a kettőnek egymáshoz, (Gr. Szapáry Lajos: Ezt nem möndtaj) s hogy szintén tévednek azok, akik a védővámos rendszer és a kartelltendencia között összefüggést keresnek. Én azt hiszem, hogy a tévedés oka az, hogy a védővám lényegét nem helyesen fogják fel a t. előttem felszólalt képviselőtársaim és ezek között az előadó úr sem, bármennyire tisztelem is az ő nagy képzettségét, ezt meg kell állapítanom. Mert kérdezem, mi a védővám a kartell megítélése szempontjából? A védővám maga nem egyéb mint egy kartell, kartell abban az értelemben, amennyiben az összes elméleti és gyakorlati közgazdászok megegyeznek abban, hogy a kartell lényege a szabadverseny kizárása. Liefmann szerint a monopóliumra való törekvés, Lechnich szerint és a legújabb felfogások szerint már nem monopóliumra való törekvés, ez csak egy következmény lesz, hanem a szabadvei senyben rejlő anarchia eliminálása, a verseny kizárása, rendszabályok létesítése, kartellszerziődések alkotása útján. Mi a védővám? Semmi más, mint a külső verseny kizárása. Lényegileg tehát maga is egy kartell a külfölddel szenv ben. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Nem én találtam ki ezt, hanem a legkitűnőbb kartellszakértők egyike, Lief mann mondja ezt. Es tökéletesen igaza van. A védővám a belső terület és a külföld területe között egy kartell létesítése, egy kartellválasztófal ; létesítése a külföldi verseny kizárása céljából, tehát több, mint kartelltendenciát előidéző tényező. T. Ház! En nem mondom azt, hogy nincs az egész világon ilyen kartelltendencia a védővámos rendszer formájában. Nem erről beszélek, hanem arról beszélek, hogy mi a védővám. Állítom azt, hogy éppen a külső verseny kizárása teszi lehetővé azt. hogy a^ belső piacot à belső gyáripar, illetőleg a védővámmal védett ipar kihasználja. Itt rá kívánok mutatni árrá az igen finom és általam is nagyon helyesnek