Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

200 Az országgyűlés képviselőházának 1$2 függés a világválság ama tényállása közt, hogy a fennálló helyzetet védő, felfegyverzett országokban, vagy az ezek által garantált te­rületeken, például Svájcban, egy és két száza­lék mellett kamatozik a tőke, viszont a lefegy­verzett országokban, különösen nálunk, arány­talanul magasabb kamatozás mellett jelentke­zik a* külföldi tőke, hosszúlejáratú hitel alig vehető igénybe, rövidlejáratú hitel pedig kü­lönösen agrárországon nem segít. A rendkívül magas kamatozás mellett nyújtott rövidlejá­ratú hitelnél nem is kamatról van szó, hanem tetemes részben kockázati díjról, mert a nye­reségvágyból koncentrált nagytőke maga is bizonytalannak tartja azt a világállapotot, amelyet mohóságával előidézett. Itt pedig vá­laszolni kívánok az egyik igen tekintélyes ­sajtóorgánumnak a közgazdasági rovatában tett arra a megjegyzésére, hogy e vita rend­jén felszólalt képviselők nem tanúsítottak kellő figyelmet és nem vették figyelembe a tőke érzékenységét, amikor rámutattak arra, hogy minő visszaélései vannak a tőkének úgy világgazdasági téren, nemzetközi relációban, mint az egyes nemzetek keretén belül a nem­zetgazdaság területén la. Felszólalt képviselőtársaimtól s tőlem is a legtávolabb áll az, hogy a tőke érzékenysé­gét a legkisebb mértékben is tangáljuk, az én tiszteletteljes nézetem azonban az, hogy aki rámutat a világgazdaság zűrzavarában a tő­kének nyújtott kihasználási lehetőségekre és a tőke visszaéléseire, amelyek valóban megtör­téntek, az nem tőkeellenes, hanem a vissza­élések ellen emeli fel tiltó szavát, amely vissza­élések végeredményben előbb r vagy utóbb ma­gának a tőkének is hátrányára válnak. (Ügy van! jobb felől. — Jánossy Gábor: Ügy van! Ezt célozza a javaslat is!) Mint mondtam, a nemzetközi zűrzavart és a nagy győztes államokban koncentrált tőkének a sajátmaga által teremtett világállapotban tő­lünk való távoltartását a nemzeti gazdaságban szereplő tőke kihasználja. Nem a nemzeti egye­temes érdek kiszolgálása a főcél annál a tőké­nél sem, amely ma elsőrendűen és főképpen az egyik termelési ágban, a gyáriparban szerepel. Nem állítom én azt, hogy a mezőgazdasági vál­ságot kizárólag a gyáripar és illetőleg annak árpolitikája idézte elő, de állítom, hogy azt a válságot, amelyet világszerte a mezőgazdaság­ban különböződés igen bonyolult okok idéztek elő, amely világokok nálunk is^ hatnak, rend­kívül erősen kimélyítette és elmérgesítette az a mohóság, amely a nemzeti tőkénél és a hazai gyáriparnál észlelhető. (Gaal Gaston: Miért nemzeti tőke? Nagyrésze külföldről jött! — Jánossy Gábor: A pénznek nincs hazája, sem szaga! — Derültség-) En nem akarok velük vi­tatkozni s így elfogadom azt, hogy a tőke nem­zeti missziót is akar teljesíteni és nemzeti tőké­nek imondja magát. r Nem tőkeellenes magatartásról van tehát szó és nem mi riasztjuk el a tőkét... (Reisinger Ferenc: Ezt gondoltuk előre!) Várjon t. képvi­selőtársam, majd megtudja, miről van szó, legalább is az én felfogásom szerint. Mondom, arról van szó, hogy igenis, megbomlott az egyensúly a nemzetgazdaság keretében is, az ipar és különösen a gyáripar^ imint egyik fő termelési ág és a mezőgazdaság, mint a másik fő termelési ág között. A tóke nyilvánvalóan nem keresi azt a termelési ágat, amelynél a jö­vedelem folytonosan elmarad, sőt amelynél folytonos veszteség mutatkozik; nem talál elég hitelalapot ott, ahol a veszteség visszahatván magára a vagyonállag értékére, a vagyon foly­ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. ton összeszűkül és mint fedezet folyton kisebb és kisebb garanciaként szerepel. Már pedig az én megítélésem szerint nem az a dolog lényege, hogy valamely termelési ág prosperál-e, nyere­séggel, haszonnal jár-e, hanem az a kérdés lé­nyege és abból bírálandó el minden tény, a gaz­dasági politika minden feladata, hogy a nem­zeti vagyon és a nemzeti jövedelem miképpen alakul. S itt nem tudok egyetérteni Kállay Ti­bor igen t. képviselőtársamnak, ha jól emlék­szem a takarékossági törvényjavaslat során előadott ama fejtegetéseivel, hogy tévedés az, miképpen a gyáripar, vagy a kereskedelem, vagy abank teszi el a nyereséget és ebből ke­letkeznék az a veszteség, amely viszont a mező­gazdasági termelésben mutatkozik. (Gaal Gas­ton: A részvényes semmit sem kap, csak a ve­zérek! — Jánossy Gábor: Valaki elteszi, az bi­zonyos!) Azt anondja ugyanis, hogy a statiszti­kai adatok szerint nines nemzeti jövedelem­szaporodás, hanem veszteség van az egész köz­gazdasági vonalon, tehát a nemzetgazdaságban, ennélfogva amit a mezőgazdasági termelési ág veszít, azt nem teszi el senki sem és mindenki veszít. T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy nincs nemzeti jövedelemszaporulat, még nem bizonyítja azt, hogy minden termelési ág ve­szít. Mert ha a fő termelési ág, a mezőgazda­sági termelési ág olyan nagymérvű veszte­séggel folytatja a gazdálkodást, hogy egy másik termelési ágnak, például a gyáripar­nak, a nyeresége ezzel nem ér fel, akkor tulaj- ­donképpen veszteség mutatkozik a nemzetgaz­daság^ szempontjából, mint Összeség szem­pontjából, de a gyáripar terén mutatkozhatik nyereség; mutatkozhatik nyereség pedig éppen abban a káros értelemben, hogy azt a nagy veszteséget a másik termelési ágnál a nyerő termelési ág árpolitikája idézte elő, mert nem valami külföldről behozott értéktöbbletből vagy a hazai talajon produkált értéktöbblet­ből keletkezik például ennek a gyáriparnak vagy a bankokráciának nyeresége, hanem egy­szerűen megtaláljuk az ellentételét a másik termelési ág nagyobb veszteségében, amely nagyobb veszteség az ő nyeresége és ezért nem mutatkozik jövedelemszaporulat a nemzet­gazdasági össszesége szempontjából. De itt van az általam igen hosszú időn keresztül tanulmányozott, a Gyosz. által ki­adott zöld füzet, amely r hasonló Syllogismus decurtatus-szal azt kívánja kimutatni, (hogy nem igaz az, hogy a gyáripar árpolitikája más termelési ágak kizsákmányolására vagy a nagy fogyasztóközönségnek általában való kizsákmányolására vezetne, mert hiszen az ő megállapításuk szerint az 1913-as részvény­indexet száznak véve a malomipar részvény­indexe 6'1%, a nyomdavállalatoké 17'9%, a vasműveké és gépgyáraké 20*4%, a textilgyá­raké 19'8%, a vegyészeti gyárainké 19'1%, cu­korgyárainké 39*2%, a bányáké 50"8%, .az ösz­szes részvénytársaságok indexe pedig, a ban­kokat is beleértve, 21*9%. A Gyosz. ehhez azt a következtetési fűzi, hogy íme, ha igaz lenne az, hogy a gyáripar olyan uzsoraárakat szab, amilyenekkel őt vádolják a hozzá nem értők, akkor ennek jelentkeznie kellene^ a részvény árfolyamában, a részvény indexében. T. Képviselőház! így lehetne beszélni és különösen velünk szemben lehetne ezt az okta­tást alkalmazni és a következtetésit levonni akkor, ha tényleg annyira tudatlanok és any­nyira hozzá nem értők volnánk, mint a mi­nőknek minket a magyar ipar képviselői

Next

/
Oldalképek
Tartalom