Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az országgyűlés képviselőházának A 61. ülése 1931 február h-én, szerdán. 179 eéh-világban a feudális korszakban, amikor i még nem volt nagytőke, amikor nem ismerték a vasutat, a szövőgépet, a fonógépet, amikor tehát mindezek az ördögi találmányok még nem voltak meg, — nem én mondom, hogy ördögi találmányok, csak idézem — akkor, érvényesült a justum pretium elve, hogy minden munkás és iparos méltó a bérére, — ez különben benne van a szentírásban is — hogy minden munkásnak és iparosnak munkája után tisztességes polgári jövedelme legyen, nemcsak méltó, de jogos, hogy igazságos árat érjen el és ez volt az akkori egyházi hatóságok által kimondott justum pretium. Akkor még a római jog is erősen élt és ha valamelyik iparos vagy kereskedő mértékén túl próbált hasznot szerezni, joga volt a közérdek szempontjából a fejedelemnek, vagy az egyházfőnek abba beleavatkozni és ezen a téren rendet teremteni. Közismert dolog, a közgazdaságtanban minden fiatalember olvashatja, hogy például Angliában Erzsébet királyné korában a piacokon minden iparcikk ára megállapított áron ki volt függesztve. Ezt a szokást átvették a németalföldi, franciaországi és németországi városok is és ma is látjuk még egyik-másik városi múzeumban, hogy ki van függesztve a tábla, hogy például egy pár sarkantyúnak, vagy egy köténynek vagy egy kalapnak ennyi és ennyi az ára; az volt akkor a justum pretium, az Igazságos ár. (Vanczák János: Ott meg volt állapítva az igazságos ár!) Nagyon helyesen mutat rá t. képviselőtársam egy közbeszólás formájában, hogy ott meg volt állapítva az igazságos ár, a minőség és aki ezt áthágta, azt

r meg is büntették. Azt a hentest vagy mészárost, aki romlott húst árult, vagy azt a péket, __ aki a fontos cipót kisebbre csinálta, beletették a kalodába és megmártották a kanálisban, .kikötözték egy órára, vagy kettőre és a templomiba járó nép kitölthette rajta a bosszúját. Azt hiszem, Wolff igen t. képviselő úr is úgy gondolja, hogy ezeket a kartellitákat, amint őket Griger igen t. képviselőtársam itt elnevezte, így kellene valahogy megbüntetni. Megállapítani mindennek az igazságos árát és mindennek az igazságos minőségét és mikor ez megvan, elő a kalodával és elő a vízbemártással annak, aki a kartellszabályt nem tartja be. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy az ellenforradalomban, a kurzus alatt nagvon meszszire megyünk vissza. Szabadságjogok tekintetében kétségtelenül messze hátrább mentünk vissza, mint ahol 1848 volt és 1842-nél tartunk. A kurzusban meg is van a hajlandóság a visszafelé haladásra, de azt hiszem, annyira még sem mennek és az igazságügyminiszter úr sem szánná rá magát arra, hogy Wolff igen t képviselőtársam receptje után csináljon közgazdasági törvényt, amely szerint azokat a gonoszokat, akik nem tartják be a

r justum pretiumot, megmártogatják a Dunában, lehetőleg a Hungária-szálló előtt, ahol a gazdagok sétálnak, elrettentő például. Nem t. Képviselőház! Politikai téren vissza lehet menni egy ideig, az urak e tekintetben nagyon nagy haladást tettek hátrafelé, de gazdasági téren nagyon nehezen lehet hátrafelé menni, legalább nem azok után a receptek után, amelyeket Wolff t. képviselőtársam ajánlott. T. Képviselőház! Az ország tele van panaszszal. Mindenká «ír, panaszkodik. Iparos, kereskedő, mezőgazda, munkás, mindenki egyaránt elsírja bánatát. Valamit kell tenni ilyen szituációban. Jobb gazdasági politikát» mondaná Sándon Pal igen t. képviselőtársajm. En emlékeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy 1927-ben, — ha nem csal emlékezetem — ebben a Házban Bud igen t. miniszter úr nagy emfázissal jelentette ki izzadt homlokát törölgetve: most már nagynehezen^ rendbehoztuk az államgazdaságot, a költségvetést állandósítottuk, most már sor kerül a magángazdaságok helyreállítására. (PeidI Gyula: Ezt nyögi a magyar magángazdaság!) Ezzel ímentek ki t. képviselőtársaim az országba és arra az agrárközönségre, iparosra, kereskedőre, amely a nagy adók amiatt, a forgalmiadé rettenetes volta amiatt siránkozott és panaszkodott, a megosillapítás^ meleg langyos vizét lövélték: csendben polgárok; a csend a polgárnak első kötelessége, nem hallottátok, Bud miniszter kijelentette a Házban, hogy most a magángazdaságok helyreállítására kerül a sor, egy kis türelem polgártársaim, most már a kormány helyreállítja a magángazdaságot. (PeidI Gyula: Sikerült!) Hogy hogyan állították ihelyre az urak^ a magángazdaságot, ezt láthatják az egész országban. Csökkentették a fogyasztóképességet, és pedig olyan minimumra, hogy cukorban, mint mondottam, még az afrikai átlagot sem érjük el, visszamaradtunk az ázsiai átlag mögött. Tönkretették a kereskedőknek, tisztes, szorgal

1 mas embereknek ezreit, tönkretették a lehetetlen fogyasztási és forgalmi adórendszerrel, az államilag támogatott és monopóliumot élvező üzemeknek konkurrenciájával és amikor így garázdálkodtak, mondhatom közgazdasági értelemben, az urak, mint amikor a bika betéved a porcellánboltba, akkor ideál-Inak és azt mondják: Persze, a kartell! Hogy ez nem jutott előbb eszünkbe! Elő gyorsan a kartelltörvénnyel! S a kartell most a deresre kerül. Itt a Ház asztalán fekszik a kartell, mindenkinek jogában áll egyet végigvágni rajta. Azt hiszem, nem tagadják le képességemet, hogy én is szívesen végigvágnék rajta, és tudnék rajta végigvágni. De nem teszem meg. Nem teszem azért, mert én ennek a törvényjavaslatnak őszinteségét nem hiszem. (PeidI Gyula: Minden oka megvan hitetlenkedni!) Ez a törvényjavaslat igen alkalmas lesz arra, hogy a nagy tolvajokat futni hagyj a, a kicsiket pedig elrettentő például fel fogják akasztani. Erre módot ad a törvényjavaslatnak, ha nem tévedek, 17. §-a. Ott azután jaj neked Kohn Mór, ha te Freudiger Sándorral össze mersz beszélni, hogy azért sem adsz 8 fillért a krumpli kilójáért a parasztnak, mert fogja délben még 6 fillérért is odaadni. Mindkettőt lefülelik és irgalmatlanul megbüntetik, hogy mert összeesküdni a közérdek ellen akkor, amikor a krumpli árát így próbálta lenyomni? Hát persze, ez ismétlődni fog a paradicsomnál, a paprikánál és mindazon cikknél, amelyet a mezőgazdasági lakosság kihoz. Cseppet sem kételkedem abban, hogyha ez a szakasz Ibenn marad a törvényben és ha ezt kihirdetik, akkor a legközelebbi nyáron egész csomó ilyen szegény kis exisztenciát, garasos kofát kegyetlenül le fognak büntetni ennek a törvénynek alapján, mert példát kell a népnek statuálni. Tetszik tudni, ilyenkor eszembe jut az angol királyok nevelési módszere. A királyfit nem lehetett megverni, an szent és sérthetetlen volt, tehát pórgyerekekeket vettek fel s amikor a királyfi rosszalkodott, elverték a pór gyerekeket, hogy lássa a királyfi, hogy fáj a verés. Az urak is így fognak csinálni a törvénnyel, a törvény 17. §-ával. A nagy 4 kapitalistáknak semmi okuk sem lesz reszketni. A Griger képviselőtársam által kartellitáknak nevezett em-