Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

180 Az országgyűlés képviselőházának bereknek, azoknak, akik a bankokban és részvénytársaságokban benn ülnek és akik két kézzel tíz lyukból harácsolják ki maguk számára a pénzt, semmi okuk sincs félni attól, bogy a törvényjavaslat itt a Ház előtt van. Elvégre választások előtt vagyunk és az a,z ellenforradalmi kormányzati rendszer, amely már születése , pillanatában a bankokra támaszkodott, nem ronthatja el a dolgát mia a kapitalistákkal. Nagyon szellemesen bevették tehát a törvénybe ezt a szakaszt, a Fekete Péterek, Kóhn Mórok és Schillinger Salamonok csúnya elverésére, amely alkalma^ és lehetőséget ad arra, hogy az igen t. kormánypárti képviselő urak a kerületükben tremoló hangon magyarázhassák: ime, hoztunk égy törvényt, hogy aki a paraszt ellen mer valamit tenni a piacon, annak kegyetlenül elhúzzuk a nótáját. Hogy azonban a gyüfakartell ennek ellenére mennyit fog kivinni az országból, hogy a textilkartell mennyivel fogja a fogyasztást drágítani és hogy a szeszka-rtell mennyivel fogja önmagát gazdagítani s hogy azután mennyivel lesz drágább az ásó, kapa, ai petróleum, a kocsikenőcs és mindazon cikkek, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van. arról most egyelőre nem beszélünk, arról majd csak az eredmények után fogunk beszélni. Hiszem, hogy ezek az eredmények nemsokára mutatkozni is fognak. T. Képviselőház! Nem lesz érdektelen már most egypár szót elmondani arról, hogy hogyan jutottunk ide. Ügye, nem véletlenség az és nem a gonosz dzsinnek adománya, hogy Magyarországon a kartellek ilyen szabadon garázdálkodhatnak

1

? Nem a gonosz dzsinnek adománya az seim, hogy mi is, akik nem vagyunk a világ országútján, akik csak mellék harcszintere vagyunk annak a gigászi harcnak, amely a fogyasztó, a munkás és a kapitalizmus között már egy évszázada folyik, mégis belekerültünk a fo-rgatag'bav, és nekünk ma is kell ezzel a dologgal foglalkoznunk. Már az imént voltam bátor rámutatni arra, hogy nagyon igaza ván annak az amerikai írónak, aki azt írta, hogy business is not phylanthropie, az üzlet nem jótékonyság, s a kanitalizmus semmiféle jótékonyságot és semmiféle szentimentalizmust nem ismer, amikor az embereket ki kell zsákmányolni. Mert ha végié nézzük közgazdaságilag: a kapitalizmus jellemző tulajdonságait, rögtön rájövünk arra, hogy ezzel ai törvényjavaslattal egy oroszlánt próbálunk rábeszélni arra. hogy spenótot eayék, mert az egészségesebb. (Derültség.) Ez az effektusa ennek a törvénynek. A kapita'lisztikus termelési rendszernek legfőbb sajátsága az, hogy nem a szükségletek kielégítésére termel, hanem profit céljából a piac számára ismeretlen fogyasztónak. A cél az, ïami 100 évvel ezelőtt volt, amikor még nem volt gőzgép, fonógép, szövőgép; a szabad verseny következtében a versenytársat kiszorítani a piacról és helyét elfoglalva, a fogyasztótól a hasznot kivenni. Ez volt az egyik cél, a másik cél pedig az: megfosztani a munkást a; termelés eszközeitől és ezáltal a munkást kiszolgáltatni a kapitalizmusnak,^ mert a termelés eszközeitől megfosztott munkás, akinek semmije sincs, csak iá munkaereje, alárendelt helyzetbe kerül azzal szemben, akinek tulajdonában van a pénz, , a termelési eszköz, a nyersanyagok, ez diktál, a proletár pedig engedelmeskedni tartozik, ha nem akar éhenhalni. A rabszolgaság a proletárra csak annyiban változott meg, hogy a proletár, ha lehet, megválaszthatja ia." rab szolgatar-' tóját; -mia sajnos ezt sem. teheti »meg, mert senkinek <s>em kell a munkája. 4,61. ülése 1931 február 4--én,azerdán. • A munkaerőt tehát piaci áruvá süllyesztette le a kapitalizmus, a munkaerő ma szimpla piaci- áru. Most tehát a kapitalizmus törekvése egyfelől odairányul, hogy a fogyasztóközönséget minél hatályosabban, minél erélyesebben ki-. zsákmányolja, másfelől pedig odairányul, hogy a munkásoknak minél kevesebb bért fizessen. Ez utóbbi törekvésében azután érdekkörébe vonja az államot is és itt nemcsak Magyar, országra célozok azért, mert itt Magyarországon ez talán nagyobb mértékben történik meg mint másutt, hanem célzok mindenüvé, mindenütt, Amerikában csak úgy, mint Németországban, igyekszik a kapitalizmus hatást gyakorolni az államihatalomra, igyekszik az államhatalmat magához ragadni, hogy így az államhatalom birtokában egyfelől diktáljon lenn a dolgozó munkásoknak, másfelől diktálni engedjen azután a fogyasztóközönséggel szemben. Nagyon helyesen mondja Liefmann professzor, a kartelleknek nemzetközi vonatkozásban is a legkitűnőbb ismerője, amikor azt mondja (olvassa): «Száz évvel ezelőtt indult Angliában útjára a versenykapitalizmus. A versenykapitalizmus fejlődését nagy mértékben előmozdította a gőzgép feltalálása, a fonógép, szövőgép feltalálása és mindazok a technikai újítások, amelyeket azóta feltaláltak. Megindult az őrült verseny & fogyasztóért.» De már a világháború előtt észre lehetett venni, főképpen ott, ahol a kapitalizmus a legjobban kifejlődött, Amerikában, hogy egy kis megtorpanás áll be. A versenykapitalizmus megállapodni látszott, trösztösödött, az államhatalomra már kellő befolyást tudott gyakorolni, az állam segítségével . refakciákat, vasúti kedvezményt, vámkedvezményeket tudott kapni, egyszóval egy kissé kényelmesebbé vált a kapitalizmus; a világpiac is heteit már árukkal, sőt mi több, a gyarmatok is kezdtek már versenyezni az anyaországokkal, ilyen körülmények között, mondom, a kapitalizmus egy kissé kényelmesebbé vált és jobbnak látta a könnyen elérhető profitot összebeszéléssel elérni. Igaz, hogy Smith Ádám korában még összeesküvés volt a közérdek ellen, ha a munkáltatók abban állapodtak meg, hogy mennyiért fogják a gyapjúfonalat adni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Tisztelettel kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Malasits Géza: Már Smith Ádám a közérdek elleni összeesküvésnek minősítette azt, ha valahol összejöttek a munkáltatók és megállapodtak abban, hogy egy bizonyos vastagságú gyapjúfonalat mennyiért fognak eladni. De Smith Ádám igazságos volt és megállapította azt is, hogy ha munkások jönnek össze egy vendéglőben, a legtöbb esetben nem azért jönnek össze, hogy ott mulassanak, vagy szórakozzanak, hanem azért, hogy a köz ellen fellázadjanak és merényletet kövessenek el a közérdek ellen azzal, hogy összebeszélve, munkaerejüket minél drágábban akarják eladni. Smith Ádám teljesen szabad, korlat nélküli szabadverseny elvi alapján állott. A korlát nélküli szabadverseny azonban már megszűnt. Lief mann nagyon helyesen állapítja meg (olvassa): «A versenykapitalizmus jellemzője volt a harc a fogyasztóért. Ebiben a harcban nem ismert a kapitalizmus kíméletet, átgázolt emberi véren, tengereken átment, a legmagasabb hegyeken is átmásaott a fogyasztóért». Közben a világpiac betelt, à kapltaliz-