Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
Az országgyűlés képviselőházának 460. ülése 1931 január 30-án, pénteken. 137 amely álláspont ma az országban nagyon kevesek álláspontja. Megértem, hogy családi tradíció s az ipari életben elfoglalt pozíciója kötelességévé teszi, hogy az ipar érdekeit megvédje. Ügy ívelem azomban, hogy igen 1 képviselőtársam ma optikai csalódásba esett, és pedig azért, mert velünk .szemben itt ebben a Házban, ezen az oldalon a magyar ipart nem kell megvédeni. (Ügy van! jobb felől) A magyar ipar létjogosultságáról, missziójáról bennünket nem kell meggyőzni, Itt jiem a magyar ipar lét jogosultságáról, nem a magyar ipar missziójáról van szó, hanem arról, hogy a kormány egy javaslatot terjesztett elő, amely a kartelléletben előforduló visszásságok, kilengések, — mondjuk — visszaélések ellenőrzésére és kiküszöbölésére vonatkozik. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat nem azzal a szándékkal és nem azzal a mentalitással készült, hogy a magyar ipart agyonüsse. Azt hiszem, senki sincs ebben a Házban, aki ilyen álláspontot képviselne, (Ügy van! a jobboldalon.) mert főleg a trianoni Magyarország jelentős ipar nélkül nem lehet meg.. (Ügy van! a jobboldalon.) En Biró Pál igen t. képviselőtársam közgazdasági fejtegetéseit sok tekintetben aláírom. Nagyon érdekesek voltak az ő adatai. Egy dolgot sajnálok, hogy érdekes beszédét azzal fejezte be, hogy óva inti a kormányt e javaslat szigorú intézkedéseinek 100%-os érvényesítésétől, ímert az vissza fogja riasztani a külföldi tőkét. (Biró Pál: En csak a törvényjavaslatnak egy speciális intézkedésével összefüggésben beszéltem erről.) A imélyen t. képviselő úr egy külföldi úrra hivatkozott, aki állítólag a Pester Lloydot olvasta és abból megdöbbenéssel értesült, hogy itt a magyar kormány micsoda drákói rendelkezéseket, micsoda szigorú intézkedéseket akar életbeléptetni a magyar ipar ellen. Higyje el nekem a t. képviselő úr, hogyha a külföldi tőke komolyan nézi ennek a Magyarországnak earész struktúráját, társadalmi berendezkedését, azt a jogrendet, amelyet itt, igenis, sikerült biztosítani ebben az országban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) e törvényjavaslat miatt nem fog visszavonulni és Magyarországot nem fogja mellőzni az inveszticiók tekintetében. Csak meg szeretném nyugtatni a t. képviselő urat, — nekem erre külföldi támpontjaim is vannak — hogy ez nem fos bekövetkezni. A t. képviselő úr talán túlsötéten látja a helyzetet, mert ez semmi körülmények között nem fog bekövetkezni. T. Ház! En úgy látom, hogy a trianoni magyar életnek sok kínzó kérdése között gazdasági vonatkozásban kétségtelenül a kartellkérdés az, amely a falusi milliókat ma éppen úgy foglalkoztatja, mint a városi fogyasztók széles rétegeit. A különbség legfeljebb az, hogy a városi eimlber többé-kevésbbé látja vagy legalább látni véli, a kartellmehanizmus rugóit és egyszermásszor a kartellmehanizmust irányító kezek mozdulatait is fel tudja fogni, míg a falusi tömegek valósággal értetlenül állanak ezzel a rejtélyes és titokzatos hatalommal szemben, amelynek hatását a mindennapi élet ezer^ vonatkozásában érzik, de amelynek hogyanjára és miértjére nem tudnak feleletet adni. Valóban csodálatos hatalom ez a kartell. Ha a gazdaságban például, szénre van szükségem, egyszer csak a kartell láthatatlan keze ide-oda tologat, árakat erőszakol reám, appelláta nélküli feltételeket diktál, rajoníroz, beskatulyáz, a vasúti tarifámat állapítja meg (Ügy van! jobbfelől.) és mind ennek tetejébe megfenyeget azzal, hogyha a kartell parancsait be nem tartom, el nem fogadom, akkor fekete lisztára kerülök és nézhetem, hogyan és hol jutok szénhez. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De többékevésbbé úgy járok, ha én műtrágyát, cementet, gépszíjat, vasat, oltóanyagot, téglát, meszet stb. akarok rendelni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a karell mindenüvé nyomon kísér és gondoskodik arról, hogy létezéséről valahogyan tmeg ne feledkezzem. (Egy hang jobbfelől: Még a koporsónál is!) Amikor pedig végére érünk egy teljes gazdasági esztendőnek és itt állunk a terményekkel, megint csak a kartellel találom magam szemben, amikor burgonyámat, kender- vagy lentermésemet, cukorrépámat értékesíteni akarom. Sőt a feldolgozó ipari kartellek sorai itt már a kereskedelmi kartellekkel bővülnek ki, amelyek valamivel demokratikusabban kezelik a maguk hatalmát, amennyiben le méltóztatnak fáradni az én falum piacára is, az országos vásárra is és ott az én egyszerű népemet igen hatásos, szemléltető oktatásban részesítik a kartelltudományból. Ez talán tréfálkozásnak tetsabetik, amit azonban ebben a Házban távol áll tőlem tenni. Azonban úgy érzem, hogy ez a mai magyar élet az ő szomorú gazdasági visszásságaival annak a falunak az élete, amely Wesselényi Miklósnak, az árvízi hajósnak példájára küszködik a gazdasági krízisnek minden oldalról reá törő és őt elnyeléssel fenyegető hullámaival. Ennek tárgyilagos megállapítása mellett valóban csodálkozást kelthet a nagyipari érdekeltségnek az a beállítása és itt idézek, hogy (olvassa): «Nem gazdasági és társadalmi okok voltak azok, amelyek a kormányzatot a kartelltör vény javaslatig szorították, hanem csakis a. politikának, a politikai törekvések honorálásának, a politikai ambícióval szemben való engedékenységnek tulajdonítható, hogy a kormány erre a lépésre szánta el magát.» (Jánossy Gábor: Akármiért hozta ide, helyesen tette!) Mondjuk, hogy valóban a politikum tolta előtérbe ezt a kérdést. Nem értem, hogy mi kifogásolni való van abban, hogy olyan rendkívül fontos kérdés, mint a kartellkérdés politikummá érlelődött. Sőt nekem az a szerény véleményem, hogy inkább aza baj, hogy olyan későn vált csak politikummá. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert szerencsés az az ország, amelynek fontos és nagy gazdasági érdekeit a politika idejében magáévá teszi és kormányzati programmá emeli. (Üny van! Ügy van! a jobboldalon.) Ugyanígy állunk azzal a másik ellenargumentoimmal is, hogy a kartellkérdés rendezése éppen most, a nehéz gazdasági viszonyok közt nem időszerű. Az időszerűség kérdésének ez a hánytorgatása még érthető volna, ha a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat magát a kartellt, mint nemzetgazdasági intézményt venné tagadásba, vagy annak üldözésére vállalkoznék. Erről azonban szó sincs. Hiszen a javaslat tendenciája csupán a közérdeket kimondottan sértő visszaélések megakadályozására irányul, márpedig a visszaélések üldözése mindig időszerű. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a magyar államnak érdeke, ez a magyar társadalomnak érdeke, a társadalmi békének érdeke, de magának annak a termelői ágnak is érdeke, amelynek keretében a visszaélések előfordulnak. Mert a gazdasági élet egy nagyon finom instrumentum. Az abba belehulló homokszemek is sokszor már bajt okoznak, hát még, ha abbaaz instrumentumba a visszaélések nagy mázsás kövei hullanak bele. Nekem meggyőződésem, hogy ennek a javas21*
