Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

138 Az országgyűlés képviselőházának U latnak kihatása az egész ország gazdasági életének fejlődésében és alakulásában igenis jelentkezni fog. Ügy látom, hogy az államhatalom .a mai nehéz viszonyok közt sok mindenféle iránt érdeklődik, ami iránt a háború előtt nem érdeklődött. Méltóztassék megnézni, hogy az egyesületi élet terén Magyarországon micsoda szigorú ellenőrzés van. Ha egy szerény, egyszerű falusi gazdakör, amelynek keretében el nem képzelhető valamely állameellenes működés, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) .meg "akar alakulni, annak alapszabályt kell konstruálnia, az alapszabályt 'be kell küldenie a főbíróhoz, be kell küldenie az .alispáni hivatalhoz. Az alapszabály azután felkerül a belügyminisztériumba, és ha, nem tudom, az egyesület céljában esetleg valláserkölcsi momentumok is emelkednek ki, átmegy a kultuszminisztériumhoz, ha^ népjóléti momentumok vannak benne, iákkor átmegy e a népjóléti minisztériumhoz, mindenképpen átmegy azonban a földmívelésügyi minisztériumhoz. Hat hónapig, sokszor egy esztendeig tart, míg egy egyszerű falusi gazdakör alapszabálya jóváhagyatik. De ezzel nem szűnik meg annak ellenőrzése, hanem még továbbmenőleg az a főszolgabíró figyelemmel kíséri, hogy -az a gazdakör mit csinál, és vannak példák, arranézve, hogy igen csekély okok miatt ilyen gazdakörök működését felfüggesztették. (Lázár Miklós: Tokajban például!) Itt van például -a mi liberális kereskedelmi törvényünk mellett is a részvénytársasági alakulatok ellenőrzése. Itt a Házban helyet foglaló ügyvéd-barátaim talán tudnának arra nézve részletesebb adatokat felhozni, hogy a részvénytársulatok minden mozdulata iránt mennyire érdeklődik a céghivatal. A hiteléletben is így vagyunk. A Pénzintézeti Központ a-z egész vonalon legaláb'b pénzintézeteinek nagy részét mennyire ellenőrzi! A mezőgazdaságokban is mennyire kellett tűrnünk éveken keresztül a mi gazdasági szabadságunkba való beavatkozást. Ott voltak a háború alatt a rekvirálások és ia maximálások. Azután jött a földbirtokreform, (Strausz István: Jól megcsinálták!) a gazdasági szabadság teljes megakasztása. Jött a földbirtokok bérbeadásának bizonyos szabályozása. Itt van a márkázási törvény stb. A mezőgazdaság meghozta az áldozatokat a köz érdekében, amikor ezeknek az intézkedéseknek .alárendelte magát. Mert <az egyéni gazdasági érdekeket mindig alá kell rendelni a magasabb közérdeknek. Csak a kartellek tekintetében volt eddig az a helyzet Magyarországon, hogy működtek, (Jánossy Gábor: Híztak!) éltek, sőt — vissza is éltek, s ezzel szemben a magyar Corpus Juriusban valósággal területenkívüliséget élveztek! (Jánossy Gábor: TTgy van!) Az időszerűség kérdésének bolygatása tehát valóban aligha mondható szerencsésnek, aminthogy nem mondható szerencsésnek ezzel kapcsolatban az az igen előkelő helyről elhangzott prognosztikon sem, hogyha ebben az országban .a kartellekkel így elbánunk, akkor egy csomó kiváló szaktekintély inkább vissza fog vonulni, vagy kivándorol ebből az országból, semhogy ennek az állítólagos perzekutív szellem érvényesülésének alávesse magát. (Sándor Pál: Semmi hajuk nem lesz e törvény után!) En azt hiszem, hogy mindannyian sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk ebben a Házban ipari életünk nagy alkotói iránt, semhogy egy percig is feltételezhetnénk, hogy azért, mert a 0. ülése 1931 január 30-án, pénteken. kormány a kartelléletben előforduló visszaélések üldözésére vállalkozik, ez szárnyát szegné annak a munkás alkotószellemnek, amely az ipari termelés fejlődésének, és így az egész ország közgazdasági birtokállományának — en mint agrárius hangsúlyozom — integráns és értékes része. (Jánossy Gábor: Egyik sem fog visszavonulni, sem kiivándorolni, előre megmondom!) Az is egyik szívesen "hangoztatott és hangsúlyozott megjegyzése a törvényjavaslat ellenzőinek, hogy ez kimondottan iparellenes atmoszférában született meg. Azt hiszem, iparellenes tendenciáról ebben iaz országban nem lehet beszélni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen itt van a vámtarifa, amely a maga egész létezésével és l'art pour l'art ipartvédő beállítottságával mindennél jobban cáfolja ezt a beállítást, hogy itt a hivatalos Magyarország iparellenes lenne. Ez a vámtarifa véleményem szerint kielégíthetné egy nagy ipari állam igényeit is. Az ország mezőgazdasága öt vagy hat év óta viseli ennek iaz autonóm, vagy ipari vámtarifának mérhetetlen terhét, úgyhogy például Badits számítása szerint a mezőgazdaság tiszta jövedelmének minden harmadik pengőjét a vámvédelem nyeli el. T. Ház! Ebben az országban iarról beszélni, hogy itt iparellenes tendenciák érvényesülhetnének, nem lehet. Itt van például a vámtarifának egy igen érdekes fejezete, amely á traktoralkatrészek vámpozíciójáról szól. Csak rá akarok mutatni, hogy itt van például egy alkotórész, a kipuffogó és szívócsatorna, amelynek darabonként a vámja 53 aranykorona,. Ez az 53 aranykorona a gyári ár 150%-a. A dugattyúgyűrűnél, amelynek vámja darabonként 64 aranykorona,' a vám az érték 133%-a. A ventilátoros szárnynál és agynál a vám az érték 130%-a, azután 106, 107, 125%, és így megy végig mindenütt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A vámtarinak e tételei ellen mi agráriusok változatlanul küzdöttünk, & csak rá ' akarok mutatni arra, hogy egy országban, amelynek vámtarifája ilyen tételeket tartalmaz, nem lehet arról beszélni, hogy iparellenes a 'tendencia és hogy iparellenes volna a hangulat. (Sándor Pál: Miért nem védekeztek ellene akkor? — Zaj. — Elnök csenget.) Itt vannak a kereskedelmi tárgyalásaink. Hivatkozom arra, hogy ezeken a tárgyalásokon sohasem került előtérbe az a mentalitás, hogy a magyar ipar érdekeit egyszerűen fel kell áldozni. A magyar mezőgazdaság azonban nem egyszer túlságosan drágán fizette meg, hogy ipari érdekeinket még ott is védtük, ahol arra kevésbbé lett volna szükség. Itt van a közszállítási szabályzat. Vájjon az iparellenes tendencia, hogy Magyarországon kényszerítik a köztestületeket, hogy minden körülmények között a magyar ipart támogassák! (Rassay Károly: A mezőgazdaságot is védi a vám!) Amikor a fővárosi autóbuszüzem 500 vágón benzin szállítására nyilvános pályázazatot hirdetett (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és nem tudta megfizetni a hazai petróleumkartellnek árait, s a kereskedelemügyi miniszter úrhoz fordult, hogy engedje meg, miután ez a budgetjében körülbelül 500.000 pengős mínuszt jelent, hogy külföldi benzint • olcsóbban vehessenek meg, ez nem volt lehetséges. Ha a közszállítási szabályzatot ilyen szigorúan érvényesítik, akkor ebben az országban iparellenes tendenciáról nem lehet beszélni. (Jánossy Gábor: Dajkamese!) Másrészről a me-