Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

136 Az országgyűlés képviselőházának tetszetősebb ugyan, azonban a dolog lényegére vonatkozólag nem döntő. Az a gazdaságpolitikai félelem, hogy itt telepengedélyeket, iparengedélyeket, nagy termelési eszközöket akarnak elvonni, elképzelhetetlen akkor, ha nem akarunk az államszocializmus irányában felfejlődni. Mert mit fognak csinálni azokkal a nagy termelési eszközökkel és azokkal a nagy munkástömegekkel? Az államháztartás helyzete sem engedné meg azt, hogy ezeket átvegye; tehát nem végezhetnek itt felesleges tőkepusztítást. Ez nem lényegbevágó enyhítés. Ezek az intézkedések elleniében is állnak a kereskedelemügyi miniszter úrnak iparfejlesztési elgondolásával. Azt mondják, hogy ez nem jelent egyebet, mint hogy ex titulo huáms legis intézkedéseket foganatosíthatnak. Méltóztatnak elképzelni,^ hogy a jövőben valaki ide eljön azzal a szándékkal, hogy egy új iparvállalatot létesít, ha előbb nem teljesítik azt az első feltételét, — amelyet a kormány nézetem szerint a legtöbb esetben kénytelen lesz teljesíteni — hogy a kormány szerződésileg lemond arról a jogáról, hogy ex titulo huius legis ilyen intézkedéseket tehessenl Elképzelhető-e az, hogy máskülönben ide fogja hozni a pénzét? Ha ez ellen a törvényjavaslat ellen küzdök, akkor küzdök az ellen a gondolatkör ellen, amelyet... (Közbeszólás jobb felől) Kérem, ne méltóztassék lekicsinyelni ennek a mai hangulatnak veszélyét az újabb tőkeszükségletek megszerzése szempontjából. Egy gyakorlati példát mondhatnék. Két héttel ezelőtt járt Budapesten egy nagy külföldi vállalkozásnak, internacionális jelentőségű vállalkozásnak igazgatója, aki a mailt év folyamán 10 millió pengő tőkét fektetett be Magyarországon egy ipari vállalkozásba s aki tájékozódni akarva állandóan az ország helyzetéről, előfizetett a Pester Lloydra. A Pester Lloyd Igazán csak igen letompítottan vesz tudomást ezekről a hangulatokról és j mégis azt mondja ennek a nagy internacionális vállalatnak a vezetője két héttel ezelőtt: «Kérem, ha nekem sejtelmem lett volna arról, hogy itt micsoda hangulat van...» Már előre félek, hogy holnap Griger képviselőtársamnak tegnapi fejtegetéseit fognák olvasni Zürichben. (Lázár Miklós: Es Németországban f — Griger Miklós: Amerikában! Németországban!) Méltóztassék elképzelni, hogy ez a hangmlat és ezek az intézkedések... (Sándor Pál: Mindig ez a mumus! Kár ezeket a példákat felhozni! — Zaj. — Elnök csenget.) Kénytelen vagyok ennek az intézkedésnek jelentőségét a meglévő vállalatok tőkeszükséglete szempontjából is ecsetelni. Hiszen már évek óta nem volt Közép-Európában, vagy a számbajövő külföldi tőzsdéken lehetőség arra, hogy^ a tőkeszaporításnak legtermészetesebb módjához forduljanak a vállalatok, a tőkes emeléshez. Mikor be fog következni az az időpont, hogy a világgazdasági helyzet ezt megint meg fogja engedni, akkor itt rettenetes versenyfutás lesz ebben az irányban. Nekem tehát az az érzésem, — és azt hiszem, hogy minden gyakorlati és elméleti fináncember ugyanezt a véleményt vallja — hogy ez a törvényjavaslat handicap a körülöttünk lévő államokkal szemben, amelyekben ilyen intézkedések nincsenek. (Mozgás.) Nem akarok kitérni a további elvi kérdésekre, hiszen a részletes vitában talán még lesz alkalmam beszélni a bejelentési kényszer kérdéséről, amelynél szintén túlmegy ez a javaslat a német intézkedéseken, de bármely más külállamnak intézkedésén is, és amelynek nézetem szerint gyakorlati előnye nincs, csak 0. ülése 1931 január 30-én, pénteken. hátrányai vannak és azt hiszem, hogyha módosító javaslatomat nem fogja magáévá tenni az igen t. kormány és nem fog magának egy olyan igazán ártatlan felhatalmazást adatni, hogy szükség esetén felmentéseket adhat, akkor ez esetleg kisebb vagy nagyobb gazdasági, külkereskedelmpolitikai és exportérdekeket fog érinteni. Ezt akkor fogom majd bővebben kifejteni. Nem akarok beszélni most már arról sem, ami az átmeneti intézkedésekre vonatkozik. Úgyis már túlontúl igénybevettem a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En beszédemet befejezem. Befejezem t azzal, hogy ne méltóztassanak az én fejtegetésemet polemikusnak tekinteni. Nem' polémiát akartam folytatni. Meg vagyok győződve arról, tudom azt, hogy végre minden érvre lehet ellenérvvel felelni. De nem ez a lényeg. Nem ez az, amire szükségünk van, s amire t szüksége van az országnak. Inkább arra kérem a t. Házat, hogyha volt beszédemben olyan gondolat, amely megszívlelendő, ez ejtse kicsit gondolkodóba azokat, akik ebben a kérdésben a közvélemény irányítóiul tekintik magukat, és még csak arra kérem az igen t. kormányt is, hogy ne méltóztassék lekicsinyelni a nehézségeket. A nehézségek lekicsinylése a Goethe-i gondolat szerint mindig a dilettantizmust juttatja kifejezésre. Ennek a kérdésnek igenis vannak nagy nehézségei, és ha e törvényjavaslat ellen aggályaimat felhoztam, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy belőlem nem az érdekelt beszél; az a nagy felelősség, amelyet az ipari termelés iránt érzek (Jánossy Gábor: Nincsenek érdekeltek!) és aki igen súlyos felelősséget érez a munkástömegek tízezreinek és tízezreinek foglalkoztatása irányában, akiknek exisztenciája a mai világgazdasági kataklizma közepette attól függ, vájjon helyesen, vagy helytelenül fogjuk-e fel azokat a gazdaságpolitikai szükségleteket, melyeket a mai helyzet előír. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván bejelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Tisztelettel van szerencsém a Budapesten 1930. évi június hó 30-án kelt magyar-osztrák vasúti forgalmi államszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt benyújtani, kérve annak kinyomatását, szétosztását és előzetes jelentéstétel végett a közgazdasági, közlekedésügyi, valamint külügyi bizottsághoz utasítását. Ugyancsak egyidejűleg van szerencsém az agyag-, homok-, kavics- és palabányáknak az iparhatósági telepengedélyhez kötött ipartelepek közé sorolása és az iparfelügyeletnek ezekre az ipartelepekre kiterjesztése tárgyában kiadott rendeletről szóló jelentést benyújtani. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását s a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a társadalompolitikai bizottsághoz utalását. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot és jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az illető, bizottságokhoz utalja. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Marschall Ferenc! Marschall Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bíró Pál igen t. .képviselőtársam mindig nobilis és lehető higgadtságra törekvő szószólója volt annak az érdekkörnek, amelynek tiszteletreméltó képviselője. Annak bizonyult ma is, amikor egy álláspontot kellett itt megvédenie