Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

120 Az országgyűlés képviselőházának 4.59. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. alá hajtsa, hogy állam legyen az államban, — te lehessen nyesegetni. Azt hiszem, bogy a törvényjavaslat, amelyet én nem kartelljavaslatna'k tartok és nézek, hanem valami egészen más, pozitív célú jaJvaslatnak, amelynek rendelkezései oly pozitívek, ihogyha azokat majd bármely kormány alkalmazni akarja, akkor a javaslatból alkotott törvény alkalmas lesz arra, 'hogy a kartellek kinövéseit lenyirbálja, ha szükséges, áz ártalmas kartelleket tönkretegye, közgazdasági életünkből kiszorítsa. Hogy ennek a kérdésnek megoldása nem könnyű, azt minden egyes előttem felszólaló beszédéből nyilván látjuk. Hogy azonban ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, az bizonyos. Sokkal inkább kell nekünk, kis fogyasztó és kisipari területnek foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mint azoknak az államoknak, amelyeknek nagy az ipara, ahol nem kell attól félni, hogyha három-négy ipari vállalat összeáll, kartellt alakít, máris dominálja a piacot. Mégis dacára ennek, látjuk, hogy a nagy ipari államok maga a nagyipar s az Eszakamerikai Egyesült-Államok is kénytelen volt már 41 évvel ezelőtt, ha nem is kimondottan a kartellek, inkább a trösztök ellen meghozni a maga Shermann Clayton törvényét, amelyeket később más hasonlók is követtek. Célja mindegyiknek egy és pedig hogy visszoszorítsa a trösztöket és kartelleket abba a mederbe, amelyben tevékenységük nem a közgazdasági élet rovására és romlására, hanem annak előnyére szolgál. Hogy pedig az amerikai törvények érvényesültek is és az amerikai törvényhozás élt is adott jogaival, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a hatalmas per, amely végeredményében a Standard Oil Company feloszlatására vezetett és amely perben a trösztre szörnyű nagy bírságot vetettek ki, úgy tudom, 15 millió dollárt, amely összeg a mi fogalmaink szerint szinte elképzelhetetlen. De nemcsak Amerika, a trösztök ' hazája, hanem a kartellek hazája, Németország és Franciaország is igyekszik védekezni a kartellek túlkapásai ellen. A Notverordnung, amelyet 1923-ban bocsátottak ki, nem kortescélt szolgált, hanem igenis szolgálta azt, hogy a német közgazdasági élet kinövéseit le lehessen nyirbálni. Hogy a Notverordnung nem pusztán levegő intézkedés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hatása alatt 3—4 nagy tömegcikkben az utóbbi esztendőkben az árak állandóan lemorzsofódnak. Bizonyos az is, hogy a Notverordnungnak hatása alatt sok olyan kartell húzódott vissza várának falai mögé, amely azelőtt a legirtózatosabb módon, a legkíméletlenebbül használta ki a konjunkturális helyzetet a német fogyasztók millióival szemben. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt a hatást fogja a most alkotandó törvény remélhetőleg — különösen ha kellően és megfelelő módon kezeltetik — éreztetni a magyar f közgazdasági életben is. Ma Magyarországot dr. Székely Emil adatai szerint hét-nyolc kartell tartja kezében. Ha végignézünk a piacon, ha visszaemlékezünk azokra, amiket Sándor Pál t. képviselőtársam évek óta itt a Házban és kint a különböző ankéteken hangoztatott, úgy kell éreznünk, hogy Székelynek nagyon ^is igaza van, hogy Magyarországot elsősorban" a szénkartell, másodsorban a cement- és a mészkartell, azután a bőrkartell, a téglakartell, a műtrágyakartell, a cukorkartell és a benzin- és a petróleumkartell tartja kezében. Ha tehát oly csekély számú, szám szerint hét alakulat képes kezébekaparintani az ország ezen elsőrangú közszükségleti árui árának kialakulását, nem szükséges-e, hogy a törvényhozás, a kormány a jövőre nézve, amennyire lehetséges, útját vágja az ilyen monopolisztikus hajlamú törekvéseknek és a káros áralakulásoktól a magyar mezőgazdasági és egyéb fogyasztó tömegeket megvédje. Újból ismételnem kell, hogy Wolf Károly igen t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy a magyar törvényhozás a múltban — és ez kevésbbé vonatkozik a jelenre — túlságosan keveset törődött a magyar földmíves tömegekkel. Nekünk tehát pótolnunk kell a múlt hibáit és következetesen kell megvédenünk azon eddig elhanyagolt társadalmi rétegeket, amelyek végeredményben mégis csak az országnak gerincét alkotják, annak a tőkének túlkapásaival szemben, amely tőkének nemzeti voltát is vitatni merem, mert tudvalevő dolog, hogy a tőke általában nemzetközi és ott a hazája, ahol a haszon. Amikor tehát igyekszem megvédeni a földmíves fogyasztó tömegeket a tőke túlkapásával szemben, tulajdonképpen önmagát a nemzetet védem meg. Bizonyos, hogy a kartellt ma már a közgazdasági életből kiszorítani nem lehet. De ezt ez a törvényjavaslat sem kívánja. Valamikor igaza volt Kleinwächternek, amikor a kartellek ről azt állította, hogy azok a szükségnek a szülöttei, ill., hogy a magasabbrendű kapitalizmusnak a szülöttei. De kérdem, hogy ma, amikor a kapitalizmus — azt lehet mondani — a világot a kezében tartja, lehet e még ma is a szükség szüleményének tekinteni a kartelleket, nem pedig oly alakulatoknak, amelyeknek fő célja a profit, amelyek véren és könnyeken átgázolva, nemzeti érzéssel, határokkal nem törődve, a maguk hasznát minden áron biztosítani akarják. Nem vagyok kartellellenes, mert úgy érzem, hogy a kartellek re a termelés és ellátás rendje érdekében mindenütt, tehát Magyarországon is szükség van ; de ellene vagyok minden olyan kinövésnek, amely ártalmára van az általános nemzeti vagyon gyarapodásának, ellene vagyok a kartellek minden olyan profithajhászásának, amely tekintet nélkül a közjóra, a közérdekre, a közerkölcsre, csak egy Istent követ : a profit Istenét. Aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, sajnos, el kell. hogy ismerje, hogy igazat mondok akkor, amikor a kartelleket nagyrészt önzőnek tartom. Koncedálom, hogy a tőkének, a kartellnek kell, hogy öncélja legyen és ez az öncél végeredményben a nyereség; de lehetetlennek tartom azt, hogy a kartellek önzésének a levét egy egész ország társadalma igya meg, a tőkének — itt a kartellekre gondolok — a kicsapongásait, ki kell irtani a társadalomból. Ha nem irtjuk ki, akkor az ország társadalmának igen tekintélyes része minden körülmények között el fog senyvedni, mint ahogy már 11 év ót senyved is. Azok, akik kartellérdekeltek, azt mondják, hogy ez a törvény a magyar ipart el fogja senyveszteni. Ebben tévednek, mert ez a törvényjavaslat nem kartellellenes, az ebből alkotandó törvény alapján a kormány sohasem a kartellek ellen fog fellépni, hanem mindenkor csak egy kartell ellen, az ellen a kartell ellen, amely ellen a köz érdekében szükségesnek tartja fel is lépni. Minél kisebb egy ország, minél kisebb egy fogyasztó piac, annál könnyebben kezébe kaparinthatja azt, a néhány kartell. Országunkat sajnos, úgylátszik, néhány kartell máris karmai közé kaparintotta. Ha ezen a téren tehát nem teremtünk rendet és azt a diszparitást, amely a mezőgazdasági termékek ára és az ipari cikkek ára között évek óta fennáll és amelynek nagyrészt az uralkodó kartellek az okai, a társadalom nagy. része és mezőgazdaságunk mind jobban süllyed és ez esetben súlyos bűnt követünk el ön«