Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának J/.59. mi nemes és jó szándékaink érvényesülését. (Gáspárdy Elemér: Az üzemek igazgatóságában is!) A múlt napokban az útépítéssel kapcsolatban megállapítottam egy körülményt, azt, hogy egy bizonyos anyagot az útépítésnél Budapesten négy gyár készít. Ebből a négy gyárból három kartellbe lépett. A negyedik gyár eljött hozzám és megmutatta a kartellszerződést, amelyet rá akart erőszakolni a három gyár. A három gyár azt mondotta, hogyha nem veti magát alá ez a negyedik gyár a kartellszerződésnek, meg fogja gátolni, hogy a közszállításoknál érvényesülhessen. A kartellszerződésben pedig az a megállapodás volt, hogy a felajánlott egységárakat haladéktalanul 100%-kai egységesen felemelik. (Mozgás.) Ez a nálam elhelyezett kartellszerződés, amelyet az a negyedik gyár az én rendelkezésemre bocsátott. T Ház! Indokoljam azt, hogy a közjó érdekében miért kell ezt a törvényjavaslatot benyújtani? Vitatkozzam a Gyosz.-szal, vagy vitatkozzam azokkal, akik a kartell mellett szólalnék fel? Sajnos, a kartell melletti védekezés rendszerint érdekelt ajkakról és érdekelt tollakból kerül ki a közvéleménybe. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Vagy benne van a kartellbe az illető, vagy be akar kerülni, vagy a sógora van benne! — Derültség.) En a székesfővárosnak, ennek a milliós városnak életében felelősségteljes ügykörben állandóan ott látom a kartell rémét, a kartell hatalmát, a kartell befolyását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En nem tudom, hol van; nak azok a rejtélyes eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a közjó rovására érvényesülhessenek minden közület életében. S akkor farizeusi gesztus az, ha arról beszélek, hogy az egyéni szabadság, a gazdasági liberializmus jegyében e,zt a kérdést szabályozni nem lehet. Már túl vagyunk a gazdasági liberializmuson. (Bródy Ernő: Ez nem a liberializmus kérdése, ez kinövés!) Valamikor a liberalizmus kérdésben a «sozialistische Öltropfenek»-ről beszélt Bismarck. Most már az egész törvényhozásban érvényesül ez a gondolat. Hiszen éppen az előbb mondottam, hogy bűn, hogy a tőkével «szemben mindig tartózkodó volt a törvényhozás. En nem leszek tartózkodó. Eitoben a kérdésben énsokkal határozottabb állást foglalok el; biztosítani a tőkének becsületes munkáját és óvni is ezt a lehetőséget a nemzeti termelés f szolgálatában, de az öncélúságot, a közjó rovására való működését alátámasztani nem vagyok hajlandó. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Igen, a kartellek ott állanak a .székesfőváros életében is. Látom, hogy ezek a kartellek még az érdekképviseleti tagok választásánál is érvényesülni akarnak. Hiába mondja a törvény, hogy választhat a közgyűlés, amikor^ azok az urak azt hiszik, hogy ők állaan az államban, mert egyszerűen lemondatják következetesen azokat a tagokat, akiket az érdekképviseletből a közgyűlés megválaszt. Egyéni szabadság ez, mélyen t. Házi? Nos, az egyéni szabadság soha sem terjedhet odáig, hogy más jogos anyagi és erkölcsi érdekeit tönkretegye és^ ezzel más becsületes megélhetését lehetetlenné tegye. Igenis, ennek a szociális szempontnak be kell vonulnia a gazdasági kérdések elbírálásába is, ez parancsoló szükségesség. Én meg vagyok róla győződve, hogy a magyar törvényhozás nagyon hamar aibha a helyzetbe fog kerülni, hogy még szigorúbb intézülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 113 kedéseket fog kodifikálni a Corpus Juris-ban a kar telikérdésben. A nemzetközi kartell ugyanis egyenesen fenyegeti a mi termelésünket. Hiszen a nemzetközi kartell bevonulhat ebbe az országba különböző formákban, mert annyi találékonyságot a törvényhozás sohasem fog tudni provideálni, mint amennyi találékonysággal és furfanggal a kartell érvényesülni fog. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért én nem féltein a kartelleket az egyéni szabadság szempontjából, mert 'bármilyen drákói ren-; delkezéseket fognak is foganatosítani, ők az Ő furfangjukkal mindig fognak tudni módot találni és ezért mindig kényszeríteni fogják a törvényhozást radikálisabb intézkedések foganatosítására. Igenis, a jövő törvényhozásai ezzel a kérdéssel igen behatóan fognak foglalkozni éppen az egyéni szabadság jegyében, mert a gazdasági liberalizmus tönkreteszi a gyengébb erőt, a gazdasági liberalizmus az erő szabad érvényesülése. Ki merné elfogadni azt a tételt, hogy ma az államhatalom feladatát a közjó biztosítása érdekében csak az erő tényezőjére bízhatja? Az erő kérdésében már túl vagyunk a haladás tekintetében, ez már egy evolúciós jelenség, amely szükségessé teszi, hogy a gyöngébb védelmét biztosítsuk a közjó érdekében gazdasági vonatkozásokban is. Mélyen t. Ház! Ha nálunk Magyarországon nézzük a helyzetet, mit látunk? En nem akarok külföldi példákat előhozni és nagyon sajnálnám, ha a törvényhozási intézkedéseknél & túlontúl befolyást gyakorolnának a külföldi példák. En különben is mindig hibáztattam a kópiát. Itt most más kérdésre, nem erre célzok, hanem más törvényhozási intézkedésekre, ahol a környező államok, különösen Németország törvényhozási intézkedései erős befolyást gyakoroltak a mi kodifikációnkra. Magam is résztvettem ebben a kodifikációs munkában, tudom, hogy milyen erős befolyást gyakorolt ez «a külföldi példa. Pedig a különleges magyar viszonyokhoz ebből a különleges magyar talajból kell kisarjadzania az intézkedéseknek. Es a kópiát nem is tudom elfogadni, mert nincsenek meg az előfeltételek. Az a kartelltörvény, 'amely Németországban, mint Notverordnung jó, nálunk nem jó. Ami Franciaországban jó — az az egy paragrafus — nálunk szintén nem jó, mert az alkalmazás előfeltétele, hogy egyenlő körülmények között történjék ez a rendelkezés. Már pedig ki meri állítani, hogy a francia gazdasági élet, vagy a néniét gazdasági élet egyenértékű a magyar gazdasági élettel? Magyarország először is túlnyomóan agrárország, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) vagyis mondjuk, hogy agrárország, amelyben az ipar csak erős kormánytámogatással tud gyökeret hajtani. Már magában véve ez a körülmény is állami gondoskodást és beavatkozást igényel. A magyar törvényhozás, a magyar kormány logikai parancsoló szükségesség előtt • áll, mert agrárállamban csak erős támogatással tud ipart teremteni, így igen természetes, hogy iaz ő iparteremtésig munkálkodását parallel biztosítani kell törvényhozási intézkedésekkel. Franciaország nem szorul erre a gyámkodásra, sem Németország nem szorul rá. Tessék venni a francia gazdasági ipart. Itt egy nagy világküzdelem van, mi • nem hunyhatunk szemet -azon nagy gazdasági verseny tekintetében, amely Franciaország és Németország, Anglia és a szárazföldi országok között megvan. De nem hunyhatunk szemet azon nagy gazdasági verseny tekintetében sem, amely kitört és fo-