Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

114 Az országgyűlés képviselőházának U59 lyamatos Európa és Amerika között. Óriási világerők csapnak össze, megorganizált tőkekoncentrációk, amelyek végigsöprik az állami szuverenitásokat és érvényesülnek korlátlan sajtó- és korlátlan hatalmi eszközeikkel. Egyszerűen veszedelmes jelenségek ezek, és itt van az a tény, az a tétel, hog y a nagytőke centralizációs zsarnokságával előkészítő, a szociáldemokrata gazdasági rendet. {Ügy van! Ügy can! a jobb- és a baloldalon.) Itt találkozik ez a két kérdés. A koncentrálás elősegíti így a szociáldemokrácia koncentrálását. Griger Miklós t. barátom rámutatott ma bizonyos írók kijelentéseire, rámutatott a szocialista irodalomban az ellentétes véleményekre. Ez igen természetes!, mert az egyik rész ezt a kérdést csak a jelenlegi helyzet munkáskérdésének szempontjából tekintette és akkor ellene kell fordulnia a kartelleknek, .amint be ' fogom bizonyítani. A második rész ezt a kérdést a koncentráció és a világgazdasági rend átalakulása szempontjából tekinti és abban a pillanatban azt mondja: csak készítsék elő a centralizálást, legyen ez a tevékenység úttörő, mert a tőke mohósága és koncentrálása elősegíti az ő gazdasági rendjét, a szociáldemokrata gazdasági rendet. Ezért mondottam én, hogy Griger Miklósj, amikor a kereszténységet ideállította, egy kimeríthetetlen erkölcsi forrásból merített, ez a kimeríthetetlen erkölcsi forrás pediglen az, hogy ugyanazzal a mértékkel kell mérni a tőkével szemben, mint a munkával szemben, {Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) nem lehet kétféle mértékkel mérni, nem lehet elfogadni a tényleges helyzetet. Itt hallom azt a kitételt,, hogy nem merünk rendelkezni, mert különbén a külföldi töke elkerüli ezt az országot. A külföldi tőke mindig a haszon után megy. Ez vitán felül áll. Ha nincs haszon, akkor nem jön, (Jánossy Gábor: Minden tőke!) ha van haszon, akkor jön. Egyébként én nem állok a külföldi tőke imádásának álláspontján, mert szomorú jelenség, ha a nemzet a maga termelési rendjével nem tudja megteremteni azokat a 'tőkéket, amelyek az ő gazdasági életét biztosíthatják. Különben mindig adófizetője lesz az idegen tőkének, és ezt nem tartom ideális állapotnak. Es mi volt a magyar gazdasági életben e nagy külföldi tőkehajszolás eredménye? Tudja-e biztosítani az amortizációt? Nem lesz-e ebből katasztrofális fordulat? Nem ijedek meg, a külföldi tőke jönni fog, ha hasznot talál, és ezért nem lehet egyenlő mértékkel mérni, nem lehet a külföldi gazdasági viszonyok mellett bevált rendelkezéseket nálunk akceptálni. A magyar helyzet egészen más. Elsősorban levonok egy konzekvenciát. Mi agrárállam vagyunk, de kérdem: vájjon ez a körülmény, hogy agrárállam vagyunk, ugyanolyan mértékkel érvényesült-e mindig a Corpus Juris-ban, mint az ipari érdekeltségek követelése? (Simon András: Soha!) Levonom a konzekvenciát, hogy nem mertük az agrárérdekeket szem előtt tartani, (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) nem mertük • az agrárérdekeket oltalmazni, hiszen az agrárérdekek évtizedeken keresztül másodsorba szorultak kereskedelmi politikánkban. Ha bármilyen kérdést veszek, a t. kormányok egész sorozata mindig inkább a gyári érdekeltségek argumentációját fogadta el, mint a jajgató magyar mezőgazdaság argumentációját. (Ügy van! a jobboldalon.) S most a magyar mezőgazdaság kartellek nélkül egymagára hagyatva áll, és vele szemben áll a kartellizált ipar és a kartellizált nagytőke, ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. (Meskó Zoltán: Agrárvezérek mellett!) és minden panasz, minden jaj, amelyet a parlamentben hallok agrárképviselők ajkáról, ennek a helyzetnek folyománya. Hiszen a tejkérdésben nem merünk fellépni, ismételten hangsúlyozom, Budapest székesfővárosban nem tudjuk az agrárérdeket érvényesíteni, ami az volna, hogy a termelők közvetlenül kerüljenek a fogyasztókhoz és a közbejött, indokolalanul beékelődött közvetítőket kikapcsolva biztosítsanak a termelőknek méltányosabb és a fogyasztóknak alacsonyabb árakat. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Bocsánatot kérek, erre ' valamennyien azt mondjuk, hogy igen. En már négy ankéten vettem részt és ez a kartell négy ankéten egyáltalában semmivé tette a mi szándékainkat. Nem merünk agrárállam lenni. (Meskó Zoltán: Miért?) Állítom, nem merünk^ A Gyosz. és a többiek, a szeszkartell és más érdekeltségek mindig jobban tudják érdekeiket biztosítani. Kérdezzék meg a mezőgazdasági kamarát, kérdezzék meg a termelőket, nem fognak-e nekem igazat adni abban, amit én minden szenvedély nélkül csak az ügy érdekében mondok e javaslat tárgyalásánál. Ha agrárállam vagyok, akkor azt végigvezetem a Corpus Juris-on. En helyeslem az iparfejlesztést, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy iparellenes vagyok, már csak a munkaalkalom miatt sem lehetek iparellenes, de tessék elhinni, engem az iparfejlesztésnél lényegileg elsősorban a munkaalkalom kérdése érdekel, mert én látom a tragédiát, amely nálunk a kenyérkereseti lehetőség abszolút csökkenése folytán folyamatban van. A mezőgazdaság, miután nem rentábilis, ontja Budapestre és a városok felé a nélkülözőket, (Ügy van! a jobboldalon.) szaporítja a munkanélküliek számát, az ipar és a kereskedelem tönkremegy és szintén nem tud foglalkoztatást adni. Mélyen t. Ház! Ilyen körülmények közt engem ebben a pillanatban nem érdekel a kartell, amikor a munkaalkalom teremtésének rovására megy. Már pedig mit látok? Láttam a gyafatröszt kérdésénél. Majdnem minden kartell a termelés korlátozását jelentette be. Beönti a Dunába a gyümölcsöt, csakhogy drágább egységáron adhassa. Majdnem minden kartell az ipari termelés kérdésében a munkaalkalom rovására dolgozik. Miért? Mert a kartellt nem a nemzeti érdek vezeti, hanem a profit, és ez a rideg profit becsukja a gyárakat, a munkaalkalmakat csökkenti. (Rassay Károly: Önök megszavazták! — Sándor Pál: önök fogadták el! — Zaj.) En levonom a konzekvenciát, én tehát abban a pillanatban a kartell mellett semmiféle mentő szempontot nem találok, amikor az iparfejlesztésen túl nem tudja a munkaalkalmat biztosítani. (Zaj.) Az agrárállam érdekeinek kérdése nálunk döntő jelentőségű. Állítom, hogy egészségtelen az az irányzat, amely mellőzi az agrárérdekeket, azért, hogy mesterséges ipart teremtsen, (Meskó Zoltán: Beteggé teszi a mezőgazdaságot!) mert én az iparfejlesztésnél is az egészséget tartom szem előtt. Olyan ipart, amely nekem 200%-kai drágábban tud termelni, nem tartok támogatandónak, mert végre a fogyasztónak érdekeit ebben a kérdésben nem tudom egyoldalúan kiszolgáltatni. Igenis, elsősorban a nem kartellizált mezőgazdaság megó vásár ól gondoskodjunk az egész vonalon, biztosítsuk ezt a szabadság jegyében, a nemzeti termelés jegyében, akkor majd beszélhetünk tovább egészséges iparfejlesztésről. Es ha erről beszélünk,