Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

108 Az országgyűlés képviselőházának 4é jak az adózó közönséget, mi marad akkor az államnak? Semmi. Már pedig: «Wo nichts ist, hat der Kaiser sein Recht verloren» — mondják szülővárosomban, Körmöcbányán, nem pedig Kremnieán, mint azt legutóbb a lapok hozták. T. Ház! A kartellek káros hatásai ellen az államok védekeztek. A gazdasági verseny különböző korlátozásait írott törvényeik rendelkezései alá vonták, legutóbb pedig Norvégia és Németország törvénnyel, illetve ' rendelettel a kartellek komoly, rendszeres és céltudatos kormányhatósági ellenőrzésének útjára léptek. E példát Magyarország is követni kívánja. (Propper Sándor: Elméletben!) és erre az általános okokon kívül Magyarországnak különös okai is vannak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az első ok az, hogyha valahol, akkor főleg nálunk gyakoriak a kartellvisszaélések. Más kultúrállamokban hellyel-közzel a kartellek előnyeivel is találkozunk. Nálunk azonban a legtötolb- kartell^nem más, mint a legsúlyosabb viszszaélések kútforrása, a közérdek és a nemzeti érdek örve alatt igen jelentékeny állami támogatások kihasználása, egyebekben pedig az árak rendszeres emelése. Azután, mennél nagyobb valamely gazdasági terület, annál kevésbbé veszedelmes a kartellek visszaélése (Ügy van! a jobboldalon.) és viszont mennél kisebb valamely ország, annál nagyobb veszedelmet jelent ránézve a kartellek visszaélése. Nagy országban a vállalatok nagy száma lazábbá teszi a kartelikötelékeket és ott nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyes vállalkozók cserbenhagyják a kartellt és versenyt támasztanak neki. Ott a gazdasági élet önmagától küszöböli ki az ilyen szélsőségeket és a 100%-os árdrágítások szinte lehetetlenségszámba mennek. Ezzel szemben kis országban, kis fogyasztó- és kis termőterületen két-három vállalat összeáll kartellbe és diktálhatja az árakat. Kis országban tehát a kartellek árdrágítása nagyobb veszedelmet jelent. Olyan országokban, amelyek a tengeri közlekedés fővonalai mentén terülnek el, szintén nem olyan nagy veszedelem a kartell, (Ügy van! a jobboldalon.) mert azok az olcsó hajófuvar előnyeit élvezik és ott a tengerentúli ipar is versenyt támaszt a belföldi kartellnek. Más országokban, nevezetesen például Angliában több a jogérzet a gazdasági körökben is. Ott például 1920-ban törvényt hoztak, amelynek alapján felhatalmazták a kereskedelemügyi minisztert, hogy az iparvállalatok termelési költségeit, eladási árait vizsgálat tárgyává . tehesse és ennek meg is volt a foganatja, mert ott gentleman mindenki vagy a legtöbb ember. Gentleman az ellenőrző tisztviselő, gentleman a kartelligazgató vagy a gyárigazgató, amivel nem azt akarom mondani, hogy nálunk minden ellenőrző tisztviselő és minden gyárigazgató nem gentleman, de azt és annyit mindenesetre, hogy nálunk gyakoribbak a lesiklások és gvakoribbak az eltévelyedések. Nálunk a kartellvezérek tisztán a gazdasági ököl jogra támaszkodnak és nálunk nem jogérzetükkel, hanem gőgjükkel, merevségükkel, elbizakodottságukkal tűnnek fel és tűnnek ki, akikre kitűnően illik Schmalenbach professzornak az elsőrendű nemzetgazdásznak ama megállapítása: «Dieses Parasitenium zeichnet sich durch die Überheblichkeit aus.» Vagy nem ezeknek az uraknak elbizakodottságáról tett-e tanúbizonyságot Herrmann miniszter úr itt a parlamentben, amikor kijelentette, hogy a cementkartellnél eljárt az árak mérséklése dol. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. gában, de ott merev elutasításra talált? Vagy Bud miniszter úr is nem tapasztalhatta ugyanazt, amikor nemrégiben a tejkartell vezetőivel tárgyalt? (Jánossy Gábor: Szép!) T. Ház! Ha az államhatalomnak a kartellpolitikába való beavatkozása valahol indokolt, úgy nálunk Magyarországon, ebben az agrár államban, nemcsak indokolt, hanem parancsolóan szükséges is. Ezek után legyen szabad felvetnem a kérdést: időszerű e olyan gazdasági viszonyok között, mint aminőkben most élünk, ilyen alapvető gazdaságpolitikai törvény megalkotása, a kartelliigy szabályozása? Igen, indokolt időszerűség szempontjából is. Mert ma más a helyzet, mint aminő, a háburú előtt és főleg, mondjuk, a közös vámterület idejében volt. Akkor egyfelől a magyar földmívelés az agyonadósodott 67-es politika következtében virágzásnak indult (Ügy van!) és nem érezte ennek a kérdésnek súlyát, másfelől pedig gondosan kellett óvakodnia attól, hogy a magyar ipar az amúgy is egyenlőtlen versenyben az osztrákkal^ szemben hátrányt ne szenvedjen. Akkor tehát a kartellszabályozás nem volt aktuális. Hiszen például még az a törvénytervezet is, amelyet Mandel Pál 1904-ben Hieronymi kereskedelemügyi miniszter megbízásából szerkesztett, voltaképpen csak a kartellek törvéiryes elismertetését célozta. Ma azonban, mint azt az indokolás helyesen megjegyzi, amikor a trianoni okmány — és ez a szó legjobban tetszett nekem az egész törvényjavaslatban: trianoni okmány; nem békeszerződés! Csak nem mondhatja, hogy trianoni rongy, hát azt mondja, trianoni okmány; mondom, ez nyerte meg legjobban tetszésemet — ismétlem, ma, amikor a trianoni okmány teremtette helyzetben számos gazdasági ág el van vágva természetes vagy történelmileg kialakult beszerzési forrásaitól és értékesítési területétől, s amikor a fél világ gazdasági harcot folytat ellenünk, a kartellek megrendszabályozása nagyon is időszerű. S ha valaki azt mondja, — amint a Gyosz. de facto ezt állítja — hogy főleg általános gazdasági krízis idején veszedelmes kísérlet a kartellszabályozás, annak az' a válaszom, hogy kedvező konjunktúra idején a fogyasztó közönség könnyebben bírja el a kartelleket egyszerűen azért, mert teherviselő képessége nagyobb s a kartellekkel kapcsolatos áremelkedés nem zavarja meg gazdasági egyensúlyát, ellenben éppen válságos gazdasági helyzetben nem szabad a fogyasztót védtelenül magára hagyni. Egyebekben a német Verordnung is a legsúlyosabb gazdasági viszonyok között született és nem azért, mint ^ Fenyő Mlksáék mondják, hogy a német kormány választás előtt állván, hangulatot csináljon maga mellett, hanem azért, mert a kartellek árdrágítása az egész' német közgazdasági életet alapjában megrendítette. Ha az időszerűség szempontjából kifogást lehet emelni, úgy az csak az lehet, hogy előbb kellett volna ide törvényjavaslattal jönni. Az a bűne a kormánynak, hogy a kartellek garázdálkodását már évekkel ezelőtt le nem törte, pedig egyes sajtóorgánumok — nem mondom, hogy valamennyi sajtóorgánum, csak azt, hogy egyes sajtóorgánumok, amelyeket ezért hála és elismerés illet a dolgozó társadalom részéről — éveken keresztül hajmeresztő adatokat bocsátottak a kormány rendelkezésére, s a kormány mégsem tett semmit, ia kartell tabu volt. (Pakots József: Ez így van!) Debuisset pridem! Egyébként a kétségtelenül teljesen elfogulatlan Apponyi Albert gróf is ezt mondja, azt írja válasz-