Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának 459. tóihoz intézett levelében: «A kartellek fékentar­tására szükséges intézkedéseknek már rég meg kellett volna történniük.» Mindezekből pedig az következik, hogy mi­sem áll tőlem távolabb, mint iaz, hogy elfogad­jam a Gyosz.-nak azt az igen szerény tanácsát, hogy varjuk be azt az időt, amíg ezt a kérdést nemzetközi alapon elintézik s hogy nemzeti sza­bályozássá! ne prejudikáljunk a nemzetközi sza­bályoknak. Nem vagyok hajlandó ezt^ az igen szerény tanácsot elfogadni először azért, mert nemzetközi kartellek nemzeti kartellek nélkül nem létezhetnek; ha nincs Magyarországon megfelelő iparágbeli kartell, akkor nem csatla­kozhatik ugyanazon ipar ágbeli nemzetközi kar­telihez; nem fogadom el azért, mert amit a Nép­szövetség eddig gazdasági téren kezdeményezett és határozott, az kivétel nélkül mind írott ma­laszt maradt; nem fogadom el végül azért, mert lelkiismeretem tiltakozik az ellen, hogy amíg a Népszövetség éveken vagy talán évtizedeken át gyűjti az adatokat, addig a kartellfilloxéra itt milliószámra szedje áldozatait. Felmerül az a kérdés is, hogy célszerű-e az előttünk fekvő javaslat, vagyis, hogy vánha­tunk-e tőle eredményt? Mielőtt erre a kérdésre felelnék, azzial a problémával kívánok foglal­kozni, hogy miképnen váltak be azok az intéz­kedések, amelyeket eddig a kartellekkel szem­ben más államokban életbeléptettek. A kartell­fronton különös előszeretettel Észak-Amerikát szeretik emlegetni s azt mondják^hogy az észak­amerikai államokban a rendelkezések egész soro­zata tiltja a kartelleket és trösztöket, de az ered­mény semmi, a gyakorlat más, mint a törvény­elmélet. Ez igaz, ennek megvannak a miaga okai. Az egyik az, hogy az Unió alkotmánya a kongresz­szusra csak az államközi és nemzetközi forga­lom szabályozásának jogát bízta, ellenben nincs joga a termelésbe beleavatkozni, belenyúlni, — az egyes államoknak törvényhozásától függet­lenül. A másik ok pedig az, — ez pedig szintén az Unió alkotmányában rejlik — hogy minden állam polgárának más államban ugyanazon jo­gai vannak, mint amaz állam polgárának és ha az egyik államban lehetetlenné teszik ia trösztö­ket és kartelleket, akkor azok más államban inkorpor áltatják magukat és így bármilyen kartelellenes törvényhozási intézkedés természe­tesen sikertelen marad. Németországban már van f valamelyes eredmény. A kartelibíróság például már egy 1 két esetben ítéletet is hozott és az a tény, hogy az utóbbi időben Németországban az árak leszállottak, kétségtelenül annak tudható be, hogy a kormány élt azzal & hatalommal, ame­lyet a nemzet rendelkezésére bocsátott (Prop­per Sándor: A mi kormányunk nem fog élni!) és mert a kartellek ennek a hatalomak kény­telenek voltak behódolni. Áttérve arra a kérdésre, hogy várható-e ettől a törvényjavaslattól valami eredmény, az a válaszom: hogy igen, ha a kormány akarja. (Sándor Pál: De nem akarja! Eddig sem akarta! — Ellenmondás ok a jobboldalon.) Eddig is elég hatalom állott a kormány rendelkezésére, hogy a kartellek káros árpolitikájával szemben eredményesen lép­hessen fel és a fogyasztók érdekeit a nyilvánvaló visszaélésekkel szemben # meg­védelmezhesse. Utalok csak a közmunkák ki­adására, csak a Máv.-nak, mint fogyasztónak szerepére, a tarifapolitikára. Egy esetről kü­lönben tudomásunk van; arról, hogy amikor Bud miniszter úr az útépítés ügyében csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXIII. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 109 egy kicsit sarkára állt, már ezzel is korlátot emelt a legfalánkabb kartellek mohósága elé. Ám ez a törvényjavaslat szinte kivételes ha­talmat biztosít a kormánynak, Nemcsak kar­telleket és bármely közgazdasági alakulatot, hanem mindenkit letörhet, ha akar. (Sándor Pál: De nem akar! —• Jánossy Gábor: Aki erre okot ad!) Fog-e élni ezzel a hatalommal? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! — Malasits Géza: A kartellekkel szemben nem fog élni! — Farkas István: Nem tud élni! — Propper Sándor: A Gyosz. ajtajánál megtörik a kormány hatalma! — Zaj. — Elnök csenget.) Nyesőkésnek szánta-e, amellyel a kartellek vad hajtásait lemetszheti, (Jánossy Gábor: Annak!) vagy csak idegcsillapító valerián­tinktúrának, azért, hogy a közvéleményt meg­nyugtassa? r {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! — Jánossy Gábor: Nyesőkésnek!) Azért biztosítja-e* a maga részére azt a nagy hatal­mat, hogy tényleg tegyen valamit, (Jánossy Gábor: Igen!) vagy pedig csak azért, hogy aliquid fecisse videatur? (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Nem ezért! — Sándor Pál: Persze, azt már tudja!) En azt válaszolom, amit az igen t. előadó úr nagyszabású beszédének végén mondott: vede­remo, majd meglátjuk. Am ha igaz, hogy a múlt záloga a jövő­nek, akkor vérmes reményeket nem lehet táp­lálni. Attól tartok, hogy a kartellek erősebbek a kormánynál. {Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. — Propper Sándor: A Gyosz. ka­pujánál megszűnik a kormány t hatalma!) mert ha nem úgy volna, akkor már eddig is cselekedett volna... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: ... legalább azokban a kar­tellekben, amelyekben az állam is résztvesz, pro­dukálhatott volna, csinálhatott volna valamit a fogyasztók, a mezőgazdaság érdekében. (Propper Sándor: A kormány ia legnagyobb drágító!) A jövőre vonatkozólag azonban figyelmeztetem a kormányt, hogy a váltót prezentálni fogjuk. Az együttes bizottság ülésén azt mondotta Bud mi­niszter úr, hogy nehéz dolog jó miniszternek lenni, ha hatalmi eszközökkel nem rendelkezik. Nos, a hatalmi eszközök most rendelkezésére ál­lanak, meglátjuk, hogy jó miniszter lesz-e­(Jánossy Gábor: Vederemo! — Propper Sándor: Hát meddig akar még miniszter lenni!? — De­rültség. — Malasits Géza: Bizony, egyiket sem marasztalja senki!) Az kétségbevonhatatlan tény, hogyha laz ál­lamnak elszánt akarata leszámolni a kartellek­kel, úgy eme akaratának feltétlenül érvényt tud szerezni. De ennek előfeltételei vannak. Az egyik az, hogy a kormány független legyen a kartellektől. (Sándor Pál: Az nehéz.) Amíg ko­moly alkotmányos garanciákkal nem lehet ki­küszöbölni annak lehetőségét, hogy vállalatok, vagy vállalatcsoportok egyes politikai pártok­nak képviselőválasztási célokra nagy összegeket ajánljanak fel, hogy a kormányt lekötelezzék, hogy választási siker esetén a törvényhozásra befolyást gyakoroljanak, amíg a pártpolitikai kartell és az ipari kartellek között szinte viszont­biztosítás jellegével bíró kapcsoltatok lappanga­nak, addig édes-kevés a remény, hogy a leköte­lezett kormány a kartellekkel szemben a köz­érdeket szolgálja. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Elnök: A képviselő úrnak ez a kijelentése bizonyos gyanúsítást rejt. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tessék tartózkodni az ilyen 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom