Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

104 Az országgyűlés képviselőházának A59 munkabeszüntetés egyenesen kívánatos a (vállalkozó, a munkáltató számára. (Malasits Géza: Bele is kergetik sokszor a munkásságot!) így folytathatnám, de felesleges, mert hiszen ezekből az adatokból is kiviláglik, hogy a munkásságnak, a szociáldemokrata munkásságnak is, a gyakorlati életben nincs, oka a kartellekért lelkesedni, ellenben ezer oka van — minden demagógia Jiélkül is — a kartellek megrendszabályozását követelni. Végül, t. Ház, (legyen szabad felvetnem a kérdést: általában a fogyasztóközönséget, a fogyasztók millióit is a demagógia tüzeli a kartejlek ellen? — ha ugyan a kartelliták szempontjából szabad a fogyasztók millióiról beszélni; (Sándor Pál: Azok nem számítanak!) mert hiszen a védvámosok és a kartelliták szerint tulajdonképpen nincsenek fogyasztók. Őket az ia modernizált Könyves Kálmán-i axióma vezeti, itogy a fogyasztókról, akik nincsenek, szó se essék. Ök, amint ezt az autonóm vámtarifa vitájában láttuk, népszerű szólamnak tekintik a fogyasztók millióira való hivatkozást, mivel csak a köztisztviselők, a kisjáradékosok, a kisJtőkések szűk körét hajlandók hamisítatlan, százszázalékos fogyasztóknak elismerni. Szerintük mindenki mást, tehát a mezőgazdasági lakosságot, a földmíves munkásságot, az ipari munkásságot, ezeket a rétegeket nem lehet fogyasztókként kijátszani. Nos, tisztelt védvámos és karteliurak, vannak még fogyasztók Magyarországon; igaz, hogy kiveszőfélben (Bródy Ernő: A polgári proletárok!) és ha a kartellek garázdálkodása soká tart, akkor úgylátszik, ez a kevésbbé kívánatos gazdasági elem gyors és rohamos pusztulásnak fog indulni. Azt írja Szterényi József báró, akiről köztudomású, hogy inkább kartellbarát, mint antikartellista, hogy «minden kartell árszabályozó; hogy nem a fogyasztók javára, — az természetes.» Természetes? Hát igen, de csak annyiban és abból a szempontból, hogy a fogyasztó az ipari termelés hatalmas szervezeteivel szemben védtelenül és elszigelten áll. Azt mondhatnám, szemben találja magát egy diktatúrával, amelyben a túlerővel rendelkező másik félnek, a kartelleknek parancsait az ellenállásnak minden lehetősége nélkül vakon teljesíteni tartozik. Azért beszélünk a fogyasztók kizsákmányolásáról. JFenyő Miksa, a Gyosz.-nak érdemes és általam egyébként nagyrabecsült igazgatója tiltakozik ugyan ez ellen és azt mondja, hogy e kifejezésnek helye lehet egy pamfletlben, de nem egy törvényjavaslatban. Hát én Fenyő Miksáról elismerem, hogyha valaki jártas a kartellirodalomban, akkor ő az és így bizonyára ismeri a nagy tekintélynek örvendő dr. Kari Hirschnek «Die rechtliche Behandlung der Kartelle» című művét. Ebben a könyvben az illusztris szerző egyik fejezetének címéül minden köntörfalazás nélkül ezt adta: «Ausbeutung des konsummierenden Publikums.» Kérdem^ t. Ház, szükség van-e arra, hogy a kizsákmányolt fogyasztókat a demagógia eszközével kelljen a ikartellek ellen tüzelni? Tény, hogy kartellellenes a hangulat, nemcsak nálunk, hanem világszerte és ez a hangulat olyan általános, olyan elkeseredett, (Jánossy Gábor: Olyan indokolt! — Egy hang a balközépen: Olyan jogos!) hogy ennek oka és magyarázata semmiféle demagógia nem lehet Megvan azért, mert, akit taposnak, az felszisszen, akit megnyúznak, az felsikolt, mert a kifosztottak, a nyomorba sodort és létükben veszélyeztetett tömegek szükségét érzik annak, hogy soülése 1931 január 29-én, csütörtökön. rompóba lépjenek a fosztogatók ellen és ä tőke garázdálkodása által nekik ácsolt keresztet vállaikról lerázzák. (Sándor Pál: Ez a törvényjavaslat nem rázza le! -— Wollf Károly: Csak végrehajtanák igazán! — Sándor Pál: Akkor pedig nem kell törvény! Törvény nélkül is lehet eljárni! — Jánossy Gábor: Halljuk! Színigazságot mond!) Azt mondják a kartellf ronton, hogy egy kartelltörvény nálunk egyszerűen az ipar megbénítását, az ipari termelés letörését, vagy — amint Fenyő Miksa szokta mondani — derékontörését jelenti. Nos, minden józan eszű ember tudja és elismeri, hogy minden ország, amely csak a mezőgazdaságra támaszkodik, valamiképpen gyarmati helyzetbe kerül, hogy a békeidők sokkal kedvezőfoib körülményei között sem tudtunk kizárólag a mezőgazdaságból megélni, annál kevésbbé tehát most, amikor mezőgazdasági terményeinket a világpiaci áron alul is alig tudjuk értékesíteni, — hogy helyünket a világgazdaságban ipar nélkül meg nem állhatjuk, szóval: hogy iparra, nemzeti, földmívelési, általános gazdasági, nemzetvagyonosodási és állampénzügyi szempontból szükség van, és ha iparra szükség van; szükség van iparvédelemre is. w Ám ez a bizonyos határok között indokolt, sot szükséges iparvédelem nem jelentheti a nagyobb jelentőségű termelési ágak segédeszközeinek abnormis megdrágítását, nem jelenthet a mezőgazdaság rovására túlhajtott egyoldalú gyáripari protekcionizmust, nem jelentheti azt, hogy ma úgy kell ipart pártolni, mint Colbert vagy — csak mondjuk — Nagy Frigyes idejében, nem jelenthet olyan iparpártolást, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam ebben a Házban és számtalan cikkben a nemzet ellen elkövetett bűnténynek nevezett, nem jelenthet profitpártolást, nem jelenthet egy új arisztokráciának, a pénzarisztokráciámak kitermelését, néhány vezérigazgatónak és igazgatósági tagnak sokezer pengős jövedelemmel való ellátását, nem jelentheti néhány plutokrata vezér számára fejedelmi jövedelem biztosítását és nyolcmillió magyar koldusbotra juttatását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem jelentheti azt, hogy a gyáripar, a nagyipar a nemzet gazdasági életében az agyonbecézett, agyondédelgetett, tejben-vajban fürösztött, a szellőtől is megóvott kedvencnek a szerepét játssza, a mezőgazdaság pedig az elhanyagolt, sarokbaállított, morzsákon élősködő, ütött-kopott mostohagyermek szerepét. Nem jelentheti azt, főleg Magyarországon, amely agrárállam, amely a mezőgazdasággal áll és bukik. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Nem térhetek ki az állami beavatkozás elvi kérdésének megvitatása elől sem, mert minden nagy kérdést csak elvi alapokon lehet megoldani, még akkor is, ha a kiindulási pont túlságosan doktrinernek látszik. Nos, az állam beavatkozási jogát a közhangulat nyomása alatt és a tudományos világ majdnem egyhangú állásfoglalása folytán a kartelliták is kénytelenek beismerni, igaz, hogy nem mindnyájan, hiszen például a Jogászegylet által tartott ankéten is az egyik tekintélyes felszólaló, — ha jól emlékszem Jaeobi Andor — az állami beavatkozás ellen foglalt állást és akik el is fogadják, azok is csak elvben és elméletileg fogadják el, az élv érvényesítése, az elv realizálása ellen azonban óvást emelnek. A Gyosz. is például azt kívánja, hogy minden kartell javaslatot egyszersmindenkorra a napirendről le kell venni,