Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának 4,59. A Gyosz. legfeljebb ahhoz adja nagy kegyesen beleegyezését, hogy az államhatalomnak jogában áll bizonyos higiéniai és biztonsági berendezkedéseket követelni az iparban, azt. azután pedig szinte nyomatékosan hagoztatja, hogy az államnak jogában áll a gazdát kötelezni megfelelő vetőmag használatára és gyümölcsfái ápolására, stb. Ennek a kérdésnek elbírálásánál szintén legyen szabad néhány külföldi tekintélyre hivatkoznom. Amint méltóztatnak látni, ezt a modust beszédem folyamán gyakrabban fogom felhasználni, mégpedig azért, mert — amint említettem — nálunk csak azt az embert tartják illetékesnek arra, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljon, aki vagy kartellt csinált vagy kartelltag, vagy kartellügyész, (Bródy Ernő: A fogyasztó is beszélhet talán!) annak ellenére, hogy azoknak laz igazgatóisági tagoknak egész közgazdasági tevékenysége sok esetben csak abban merül ki, hogy havonként vagy negyedévenként megjelennek az igazgatósági ülésen, ott kedélyesen elszívnak egy finom havannaszivart, azután * egy diszkrét gesztussal a tantiémet zsebrevágják és talán e mellett még azzal a szentírási citátummal is nyugtatják meg lelkiismeretüket, hogy: «a munkás méltó az ő bérére». (Derültség.) T. Ház! Kleinwäehter, a kartellirodalom úttörője már 1883-ban, amikor a kartellszervezetek feltűntek, követelte az államhatalom beavatkozását és ellenőrzését. «Ebenso wenig — írja — dürfte der heutige Staat die Gesellschaft mit gebundenen Händen den Kartellen überlief ern.» Franz Kleint magyarul idézem: «Mivel a szab ad verseny megszűnt, vagy legalább is lényege® korlátozáson ment keresztül, az állam feladata a közérdeket, mint a szerződési és versenyszabadság korrektívumát érvényre juttatni.» Még a kifejezetten kartellbarát salzburgi német jogászgyűlés is erre az álláspontra volt kénytelen helyezkedni. Az Egyesült-Államok elnöke, Hoover, amikor még nem volt megválasztva elnökké, a következőket mondotta: «Ezer és ezer kisgyáros és üzletember boldogulását mozdíthatja elő az államhatalom és kell is előmozdítania. Ehhez azonban* nem a kartellek útja vezet. Gazdasági életünk babait és a fogyasztás krízisét nem lehet meggyőződésem szerint megoldani a kartellkérdés gyökeres megoldása nélkül.» (Buday Dezső: Gyökeres! Ezen van a hangsúly!) Igaz, Fenyő Miksa állítása szerint, hogy Hoover ezt az állítását visszavonta s én Fenyőnek hiszek. Lex posterior derogat priori; de ebből nem következik az is, hogy a revízió alá vett vélemény mindig jobb az előbbi véleménynél, mint ahogy például ez ia revízió alá vett törvényjavaslat sem jobb az elődjénél. Rudolf Isay, a kartellirodalom egyik legtekintélyesebb kartellbarát művelője is kénytelen bevallani: «Das Recht des Staates zu einer Kontrolle der in seinem Schosse sich bildenden Machtkörper kann meiner Überzeugung nach ernsthaft nicht bestritten werden», és hozzáfűzi:. salus publica suprema lex. A hazai kartelltekintélyek közül csak Szterényire hivatkozom, aki azt mondja: «Természetes, hogy az államok szükségesnek tart jak a kartellekkel és trösztökkel szemben való védekezést Annak a gazdasági liberalizmusnak hívei, akik teljes kartell- és trösztszabadságot hirdetnek, ma már leapadtak, még a legliberálisabb államokban is.» Nálunk-—úgylátszik — nem — s ezért tartottam szükségesnek azt, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzam. ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 105 Most már az a kérdés, t. Ház, hogy mivel indokolható az állami beavatkozás? Mindenekelőtt azzal, hogy az államnak kötelessége aktív és konstruktív gazdasági politikát csinálni. Már pedig a kartellpolitika az általános gazdasági politikának éppolyan részterülete, mint az adó-, vám- vagy kereskedelmi politika. Ha az állam ezt elmulasztja, könnyen megeshetik, hogy a gazdasági élet úrrá lesz. felette, a kartellek pedig a nemzeti termelés és az állam pol- • gárai felett. Ezáltal ugyanis, hogy a kartellek a nemzeti termeléshez legszükségesebb anyagok birtokában vannak.az egész nemzeti termelésre döntő befolyással bírnak és nemcsak a versenyképesség a világpiacon, nemcsak a termelés kibővítése, Vagy megszorítása függ tőlük, hanem sokszor egyenesen annak megállapítása is, hogy valaki termelő lehessçn-e vagy nem. Hiszen előfordult már az, hogy a termelőnek könyörögnie kellett, hogy a termeléshez szükséges anyagokat megkaphassa. A monopolosoknak azáltal lehetővé van téve, hogy büntessenek és jutalmazzanak, exisztenciákat teremthessenek és megszüntethessenek, szóval, hogy államot képezzenek az államban. Hát nem elég indok már ez is az állami beavatkozásra? Helye van az állami beavatkozásnak és ellenőrzésnek azért is, mert a koncentrált, a felhalmozódott nagytőke félelmetessé és végzetessé válik, ha, az állami akarat irányítására olyan mértékben hat, hogy az összesség, a milliók érdekeit a kisebbség, sőt akárhányszor néhány száz ember érdekeinek aláveti. Fennáll-e ez a lehetőség? Igen! Itt van a Panama Társaság, itt vannak vagy voltak az amerikai viszonyok, ahol a plutokráeia időnként kihívó módon belenyúl a politikába, ahol a bíróságokat is megkísértik, ahol a legfőlbb törvényszéket is megvádolják, hogy a trösztök által meg van vesztegetve, ahol az állami főügyész nyiltan kijelentette, hogy többszázezer dollárt kínáltak fel neki arra az esetre, ha álláspontját megváltoztatja. S vájjon másutt nincs-e lehetősége annak, hogy a nagytŐkeaimalgáció, a plutokráeia ,a politikai tényezőket befolyásolja? Pszichológiai szempontból egyszerűen felelhetnék erre a kérdésre azzal a közmondással, hogy: «Coelum, non animam mutant, qui trans mare currunt.» Itt vannak a pártkasszaügyek, hogy egyebet ne említsek, a parlamentarizmusnak talán az egész világon velejáró fekélyei, jelenségei. Ki ne tudna erről? Ki merné tagadni azt, mennyire igaz az a megállapítás, hogy a tisztességtelen, nem^ fair profitra törekvő ipari vállalatok — bocsánatot kérek, most talán túlerős kifejezéssel élek (Jánossy Gábor: Akadémikusán mondja! — Wolff Károly: Kraftausdruck!) — Igen Kraftausdruck... éppen olyan adófizetői a politikának, mirît a prostituált nők a nyilvános házak tulajdonosainak. (Zaj. — Malasits Géza: Az osztrák Heimwehreket Rothschild finanszírozza! — Ellenmondások a jobbközépen. — Malasits Géza: Ez igaz!) Menjünk tovább.

f Az állami ellenőrzésnek, az állami beavatkozásnak legfőbb oka a kartelleknek közérdeket sértő kihatásai, nevezetesen árdrágító működése. Többször hangoztatták már a vita folyamán, hogy a kartellek eredetileg mint azt Kleinwäehter mondja: «Kinder der Not!», a szükség gyermekei. Azóta azonban megváltozott a helyzet. Azóta keletkeztek már kartellek nem kényszerűségből, nem az önfenntartás Ösztöne révén; keletkeztek kartellek, amelyek már nem Kinder der Not, hanem amelyeket aranybölcsőben ringattak.