Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-459

Az országgyűlés képviselőházának í59. En ezen a radikális állásfoglaláson — ha nem is osztom, egyszerűen azért, mert kivihetetlennek tartom, s mert a fürdővel együtt a gyermeket nem akarom kiönteni — mégsem csodálkozom, ha elgondolom, hogy a kisipar ma nem emberhez méltó, (Jánossy Gábor: Ügy van!) nem emberlét fenntartó foglalkozás, hanem kihasznosításra, prédálásra, mások verejtékes munkájából kipréselt gazdaság felhalmozására kárhoztatott sorsrész; (Ügy van! Ügy van!) kegyetlen iparlovagok kényére bízott provincia; — nem csodálkozom ezen a radikális állásfoglaláson, ha elgondolom, hány tisztességben és polgári becsületben megőszült mester alig képes azt a pár garast megszerezni, amely családjának legfeljebb száraz kenyérre elég; hogy, aki valamikor öt-hat legénynek • volt mestere, tanítója, atyja, gondozója: ma néhány közgazdasági kalandor páriája; — hogy aki ma Önálló, attól fél, hogy holnap bérmunkás lesz, aki ma kézműves, attól tarthat, hogy holnap gyári alkalmazott lesz, nem kis részben a gyárosok árpolitikája mellett. íme, a kisiparososztály kartellellenes hangulata sem a demagógia szülötte, hanem a kartellek mohóságáé. ' Most méltóztassék megengedni, t. Ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar törvényhozás nevében tisztelettel és szeretettel köszöntsem a Nap országának, Japánnak trónörökösét és hitvesét, (Elénk éljenzés és taps. A Ház tagjai felállva tapsolnak és éljeneznek.) arra kérve őket: tegyék meg a maguk részéről is azt, hogy a sötét éjszaka után, amelyben most a magyarok szenvednek, elérkezzék a hajnal és a nap felkeljen. (Elénk éljenzés.) Vagy t. Ház, talán a munkásság áldozata a kartellellenes demagógiának? A kartellfronton azt mondják, hogy a szociáldemokraták fellépése, amikor a kartellek megrendszabályozását követelik, nem logikus folyománya gazdasági és szociális helyzetüknek és legkevésbbé a II. Internacionálé dogmatikájának. Az fáj a kartellitáknak, hogy még a szociáldemokraták sem lelkesednek a kartellek fejlődéseért, annak ellenére, hogy a szociáldemokrata elmélet még eddig sem ejtette el azt a kedvenc eszméjét, hogy a kartellek lényegileg előkészítik a kollektív társadalmi és gazdasági rendet, a termelési eszközök köztulajdonba vételét, az egész termelési processzusnak központi vezetését. Nos tény az, hogy a szociáldemokrata elmélet a kartellekkel szemben, mondjuk a «toierari posse» álláspontjára haiyezkedett és helyezkedik ma is, sőt akadtak, akik a kartexlakben szívesen látták felderengeni ama organizációs elvet, amelyet ellenfeleik tagadnak. így többek között Bernstein a német birodalmi gyűlésen a következőket mondotta (olvassa): «Insofern begrüssen wir diese industrielle Organisation als einen Schritt, durch den sich heute die Industriellen genothigt sehen für dasjenige Ziel au arbeiten, für das die Socialdemokratie kämpft; teils wider ihren Willen müssen hier die Industriellen, die sich zu Kartellen syndizieren, Zeugnis ablegen für die Richtigkeit der Behauptungen, welche die Socialdemokratie bisher stets gegen die heutige Gesellschaftsordnung, beziehungweise gegen die gegenwärtige Organisation der Production erhoben hat.» Bernsteinnel egy véleményen volt Bebel, aki ugyancsak a német Reiohstagban odanyilatkozott, hogy a kartellekben és a trösztökben az ipar államosításának a kollektív szociális és gazdasági rendnek előkészítését látja. Müller Hermann német birodalmi kancellár korában tartott expozéjában igen diplomatikusan ülése 1931 január 29-én, csütörtökön. 103 nyilatkozott erről a kérdésről, amikor azt mondotta, hogy ezekben az alakulatokban a gazdasági fejlődés irányában ható, a köznek használó erőket fejleszteni, a kártékonyakat azonban csökkenteni kell, — tehát nem a kartellek ellen, hanem a kartellek kinövései ellen foglalt állást. Legutóbb a stockholmi szociáldemokrata világkongresszus tudomásul vette a kartellek létezését és sem mellettük, sem ellenük nem foglalt állást. A magyarországi szociáldemokratapárt álláspontját pedig a Népszava így fogalmazza meg (olvassa): «Küzdelmünk nem a kartellek eltörlésére, hanem nagy hatalmuk megrendszabályozására irányul.» Az igazság kedvéért azonban meg kell állapítanom, hogy Kautsky nem osztotta Bernstein és Bebel álláspontját és hogy a francia szocialisták 1903-ban tartott országos kongreszszusukon radikálisan a kartellek ellen foglaltak állást és törvényhozási úton a vállalkozók szövetkezéseinek eltiltását követelték. Végeredményben mégis azt mondhatnám, hogy a szociáldemokrácia elvi és elméleti álláspontja szempontjából tényleg igazuk van Fenyőéknek, amikor a szociáldemokratapárt kartellellenes magatartását kifogásolják. Más azonban az elmélet, és más az élet. Ugyanis ama kartell-ligának a terhe alatt, mely a munkásokra, úgyis mint a munkaerő árubabocsátóira, úgyis mint fogyasztókra nehezedik, csakhamar elhalványult a kartellek jövő fejlődésére vonatkozó jelentőség. A munkások kénytelenek voltak tudomást venni arról, hogy a kartellek, a hatalmukban meggyarapodott vállalkozóknak e szakszervezetei, hatalmukat, monopolos erejüket mindenekelőtt velük szemben éreztetik, mégpedig brutálisan és kegyetlenül. Tapasztalatból meggyőződtek Adam Smith ama szavainak igazságáról, hogy a vállalkozók mindig és mindenütt hallgatag, csendes koalíciót alkotnak a munkabérek leszorítása érdekében. Saját bőrükön érezték meg, hogy mit jelent ez a csendes, hallgatag koalíció, amikor a kartellek révén vasabronccsá, vasgyűrűvé, vaspánttá kovácsolódik. A munkásság annakidején^ a kartellektől a munkanélküliség enyhülését várta és ennek is az ellenkezője következett be, ami egyébként természetes, mert hiszen majdnem minden kartell azzal kezdi működését, hogy korlátozza a termelést, aminek eredménye a munkásság tartalékerejének számbeli emelkedése.. Aminek egyébként ma is tanúi vagyunk. Egyebet sem csinálnak a kartellek, minthogy racionalizálnak, üzemeket leállítanak vagy úgy, hogy más üzemeket versenyükkel tönkretesznek, vagy úgy, hogy azokat egyszerűen megvásárolják és üzemenkívül helyezik^ (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Leépítenek, egész munkászászlóaljakat szélnek eresztenek, Bedeaux-rendszert csinálnak, és ez szerintük mind természetes, mert hiszen az ő szemükben és az ő véleményük szerint a termelésnek célja nem az ember, nem az embernek boldogulása, (Jánossy Gábor: A profit!) hanem a sóvárgott gyors és nagy haszon mindenáron és minden gáton át. A sztrájk, a munkabeszüntetés, a munkásságnak ez a leghatalmasabb önvédelmi eszköze is kicsúszott a munkásság kezéből és elveszítette jelentőségét, mert hiszen a kartelleknek a munkabeszüntetés sokszor kapóra jön, (Ügy van! a baloldalon.) főleg amióta a szállítási szerződésekben egy sztrájkra vonatkozó sztrájkzáradék is szokott szerepelni, amelynek értelmében a szállító nem köteles szállítani sztrájk esetén. Adott helyzetben tehát ia sztrájk és 16*