Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Àz országgyűlés képviselőházának 4-58. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. 03 terpellációm tárgya, nagyfontosságú, hogy a miniszterelnök úr jelen legyen, kötelességemnek tartom interpellációm elmondásának elhalasztását. (Helyeslés jobbfelől.) Bizalommal kérem az igen t. Házat, hogy az elhalasztáshoz az engedélyt megadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A képviselő úr mindkét interpellációját elhalasztani kívánja? Strausz István : Mind a kettőt ! Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen !) A Képviselőház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa) : «Interpelláció a munkaügyi és népjóléti miniszter úrhoz, hadirokkantak, özvegyek és árvák járadékainak kifizetése körül tapasztalt visszaélések tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes közigazgatási tisztviselők a hadirokkantak, özvegyek és árvák járadékainak kifizetésénél visszaéléseket követnek el? Van-e tudomása a miniszter úrnak a kiskundorozsmai hadiözvegyek kárára elkövetett ilyen visszaélésekről ? Hajlandó-e a miniszter úr a legszigorúbb vizsgálatot megindítani és példás, azonnali hatályú megtorló intézkedéseket tenni ?» Elnök : Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna : Tisztelettel kérek a Háztól interpellációm elmondására 15 perc meghosszabbítást. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen.) A Ház ily értelemben határozott. Kéthly Anna : T. Képviselőház ! Az egész országból igen sok panasz érkezett hozzánk az elmúlt időkben hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák ügyéről. Ezeknek a panaszoknak legtöbbjét, sajnos, nem tehetjük szóvá a Házban ; elsősorban azért nem, mert ezek a szerencsétlen emberek, amint tudomásunkra hozták ezeket a visszaéléseket, könyörögve kértek bennünket, hogy az ügyről való tárgyalásnál az ő nevüket ne említsük meg, mert félnek attól a vexálástól, attól a boszúállástól, amely őket ezeknek az ügyeknek felderítése révén érheti. Mivel persze az ilyen esetekről nem szokás közjegyzői okiratokat felvenni, tehát nem volt módunkban ezekkel az ügyekkel a Ház elé jönni, mert ha nevek nélkül, hogy úgy mondjam, általánosságban gyanúsítunk, akkor annak a következménye, mint a tegnapi eset bizonyítja, a mentelmi bizottság elé való utasítás. (Propper Sándor : A tanút, a vádlottat lecsukják, a többi szabadon jár!) Mivel ezekben az ügyekben nem volt panaszos, nem volt bíró sem, aminek következménye egyrészt az, hogy az áldozatok és a történtekkel ismerősök körében elveszett a közigazgatás pártatlanságába vetett hit és a bizalom, de a másik következménye az is volt, hogy a bűnös vérszemet kapott, ha nem érte el a megtorlás s azonkívül ezeket az eseteket sajnálatosan ,általánosították is, ami, azt hiszem, senkinek* érdekében nem állott. Amikor tehát most ezeket a konkrét panaszokat nevekkél együtt a Ház elé hozom, akkor én a népjóléti miniszter úrtól ítéletet kérek ebben a kérdésben, azok ellen szóló ítéletet, akik ezeket a visszaéléseket elkövették. Kiskundorozsmáról van szó, (Propper Sándor; Jó hely!) ahonnan a nyomornak és nélkülözésnek hangjai az utóbbi időkben már egypárszor feltörtek, ahonnan ezeknek a szerencsétleneknek a 15 fel ebbe a szövetkezetbe, annak el kell pusztulnia. (Jánossy Gábor : Mindenkit fel kell venni, minden tisztességes embert !) Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt. Sándor Pá! : Azonnal befejezem. Csak egy megjegyzésem volna még. Ismétlem, mi minden szövetkezést szívünk mélyébőt üdvözlünk, semmiféle szövetkezés ellen nincs semmiféle kifogásunk. Nekünk csak az ellen van kifogásunk, hogy az állami protekció azért terjedjen ki egyesekre, mert az egyiknek az orra tetszik, a másiké nem. Ez ellen van kifogásunk. Még a pártállásra sem lehetnek tekintettel, mert kormánypárti kereskedők éppúgy elítélték a miniszter úr eljárását, mint a többiek. Nincs senki, aki a miniszter úr mellett állana ebben a pillanatban, csak azok, akik a gseftet csinálták. Más senki sincs a miniszter úr mellett. A miniszter úrnak nincs szüksége arra, hogy az egész kereskedelem egyetemleges felfogásával szemben ilyen üzletekbe belemenjen. Ha a kereskedelem egyetemlegessége nem akar öntől szubvenciót, miért akarja azt egyesek fejéhez vágni ? Kortesszolgálatokat a pártkasszából kell fedezni, nem így ! Ez kortesszolgálat éppúgy, mint az, hogy a miniszter úr megjelent a VII. kerületben egy nappal a választás előtt és ezt elmondta ; ez kortesszolgálat volt és nem állt a kereskedelem érdekében. Állítom, hogy nincs az ország érdekében. A választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A miniszter úr kíván válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Bud János kereskedelemügyi miniszter : T. Képviselőház! Egészen röviden válaszolok; niszen azt hiszem, az egész kérdést annyira kifejtettem, hogy tulajdonképpen semmiféle újabb észrevételre nincs szükség. Csak az ellen tiltakozom, hogy kortesszolgálat volt az, amit tettem. (Helyeslés jobbfelől.) Aki engem ismer, az tudja, hogy én kortesszolgálatokat nem szoktam végezni. Két éve annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozom, amikor még azt sem tudtam, mikor lesznek a fővárosi választások, stb. Tisztelettel tiltakoznom kell tehát ez ellen. Az a három százalék nem — mint méltóztatott mondani — a szövetkezet jutaléka, hanem az elsősorban a fedezet céljára szolgál, amit elsősorban maguknak a kereskedőknek kell összeadniuk. Másodsorban az tulajdonképpen hitelbiztosítás. Harmadszor ismételten hangsúlyozom, hogy itt van egy alakulás, tessék abba mindenkinek, aki arra alkalmas, belépni. Én többet nem tehetek, mint hogy esetleg magát az Omké.-t fogom felkérni, bírálja el, odavalók-e az illetők, vagy nem. Fel kell tételeznem, hogy nem fog oda olyant ajánlani, aki nem odavaló. (Helyeslés .iobbfelől. — Sándor Pál : Tudomásul veszik a választ, ugy-e? - Jánossy Gábor: Miért ne vennők tudomásul? Zaj.) Elnök : Minthogy az interpelláló képviselő úr nem kíván újból felszólalni, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem! — Zaj.) A Ház a választ tudomásul veszi. (Sándor Pál: Nem vesszük tudomásul! Tessék szavaztatni! - Zaj.) Strausz István képviselő úr értesülésem szerint bejelentést kíván tenni. Strausz István : Mélyen t. Ház ! Most kapom az értesítést, hogy a miniszterelnök úr nem jelenhet meg az ülésen, mert az országra nézve rendkívül nagyfontosságú külpolitikai ügyet tárgyal. (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelől.) Ezért és főleg a miatt, mert az ügyre nézve is, amely inKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII.
