Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

92 Az országgyűlés képviselőházának U János kereskedelemügyi miniszter : Fődolog, hogy megoldja-e a feladatát vagy nem ?) Hallgassa meg miniszter úr, mit mondanak ők az ő cirkuláréjukban. Azt mondják, hogy a miniszter 300.000 pengőt utalt ki részükre veszteségi tartaléknak. (Olvassa): «Ez a veszteségi tartalék arra szolgál, hogy tagjainknak a szövetkezet útján nyújtott áruhitelből kifolyólag a hitelnyújtót érhető veszteségekért a hitelezőt kártalanítsa.» Tehát nem arra szolgál, amit a miniszter úr mondott, hanem arra, amit a cirkuláréjuk mond. Nem arra az esetre szolgál biztosítékul, ha az illető kiskereskedő veszti el a kuncsaftnál a pénzt, hanem azt az árut biztosítja, amelyet hiteleznek neki, s amelyért az állam jótáll. Most itt vannak az egyik oldalon a príma kereskedők, a másik oldalon a gyengébbek, akiket nem vesznek fel. Ezek a príma kereskedők — a miniszter úr kifejtése szerint — már most is olcsóbban jutottak áruhoz. S ezek a kiskereskedők, ha azok a jó príma kereskedők áruhoz jutottak, el kell, hogy pusztuljanak, mert nem veszik fel őket a szövetkezetbe, mert ők nem olyan príma kereskedők ? (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Fel kell venni !) A t. miniszter úr saját szavaival üti agyon az egész dolgot. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Tessék egy év múlva engem citálni, hogy kinek lesz igaza ! Most indult meg ez a dolog !) Továbbmegyek. A cirkuláré a hitelező kártalanításáról beszél. Azután aláhúzva ezeket mondja (olvassa): «Ennek megfelelően azután a veszteségi tartalék terhére és erejéig a belföldi gyáripar javára 100%-os, a külföldi gyáripar javára pedig 50%-os hiány szavatosságot (Ausfallgarantie)» — tisztán és világosan meg van mondva — «vállalunk tagjainknak a szövetkezeten keresztül az egyes tagok részére igazgatóságunk által megállapítandó hitelkereten belül adott áruhitelekből kifolyólag a hitelt nyújtót ért igazolt veszteségekért.» Tehát az igazgatóság határozata alapján. (Tovább olvassa): «Bár ennek a garanciavállalásnak immár természetes következménye az alacsonyabb beszerzési árak elérése és ezáltal az is, hogy tagjaink igen lényeges anyagi és megbecsülésbeli előnyökhöz jutnak ...» Megbecsülésükről beszél. *Van tehát egy príma kereskedő, kiskereskedő állami támogatással, és van egy legkisebb. Ez mutatja, hogy nincs semmi szociális érzék abban, ha tudomásul veszik a miniszter úr válaszát. A legkisebb embereket pedig teljesen kihagyják. Most jön azonban a legérdekesebb dolog. Azt mondja, hogy a szövetkezet díjmentesen, azaz minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta tagjaiért a szóban forgó garanciát, de hozzáteszi mindjárt, hogy^ (olvassa): «A szövetkezet útján eszközölt vásárlások után a szövetkezetnek járó 3% jutalékot pontosan meg kell fizetni.» (Bud János kereskedelemügyi miniszter: De megmondottam, miért!) A t. miniszter úr saját maga mondotta, hogy a nagykereskedelem 1%-os nyeressésgel dolgozik. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : A háború előtt!) A háború előtt. Ma sem dolgozik sokkal többel. És ha a nagykereskedelemre hivatkozik, akkor azt mondom, hogy ezek az urak azzal akarták megvédeni magukat, hogy a nagykereskedelmet igénybe fogják venni, hogy ők is a nagykereskedőtől fognak venni. És ezek az urak felterjesztésükben a miniszter úrnak azt mondották, — a felterjesztés nincs itt e pillanatban, tessék kontrollálni — hogy ők a magyar gyárosokkal tárgyaltak és a magyar gyárosok elutasító álláspontot foglaltak el. Mi ennek a következménye? Az, hogy a külföldről fognak kellemesebb állásponttal találkozni, mert a magyar gyárosok nem foglaltak el velük szemben kellő álláspontot. (Bud . ülése 1931 január hó 28-á,n, szerdán. János kereskedelemügyi miniszter: Majd fognak!) Úgy áll a dolog, hogy a miniszter úr egy szövetkezetnek adott 1'5 millió pengőt- Nem tudom ugyan, milyen alapon» a Ház ezt soha meg nem szavazta. Nem tudom milyen alapon adják önök ezeket a pénzeket. De önök csak a textilre és a kiskereskedőkre akarjak a segítséget kiterjeszteni és nem minden kereskedőrg, aki segítségért jön! A miniszter előtt áll már ezer ember, aki összeállt most ugyanerre a célra. Meg fogja-e adni nekik ugyanilyen arányban a miniszter úr ezt az állami segítséget? Van olyan erős a magyar állam, hogy általában mindenkinek megadhatja ? Vagy van olyan erős, vagy nincs. Ha nem tudja a magyar állam minden kereskedőnek egyformán megadni a segítséget, akkor nincs joga a miniszter úrnak'egyoldalúan 38 belvárosi kereskedőnek megadni azt a segítséget. Kétségbe vonom, hogy bárkinek joga volna ebben az országban ilyen különleges elbánásra, és az állam a legutolsó, aki ilyen különleges segítségeket adhat. Az állam csak általánosan adhat. A miniszter úr hivatkozott arra, hogy a nagykereskedők egy beadvánnyal fordultak hozzá. Nem ismerem annak tartalmát, csak hallottam, ők tagadásba veszik azt, amit a miniszter úr mondott. Ha azon az alapon akarja a miniszter úr a kérdést megoldani, hogy 38 ember akar egy szövetkezetbe tömörülni és nem mindenki számára akarnak bankot csinálni, amely ezeket a hiteleket adja, akkor ezt éppen úgy el fogom ítélni, t. miniszter úr, mert meddő munka, rossz munka és nincs az ország érdekében, hogy különleges elbánásban részesüljenek egyesek azért, mert beadvánnyal fordulnak a miniszterhez és a miniszter azt a kérést könnyelműen teljesíti. Ne haragudjék a miniszter úr azért, hogy azt mondom : könnyelműen. Ez nem sértés. (Zaj a jobboldalon. — Simon András : Nem lehet azt mondani, hogy: könnyelműen! Okvetlenül megfontolta! — Rassay Károly : Megfontolta, de az a kormánypárti szótárban van. — Jánossy Gábor : Nincs kormánypárti szótár, csak meggyőződés ! — ZajJ A mai viszonyok között, amikor olyan budget-vel dolgozunk, ahol le akarjuk faragni az utolsó fillért is, szabad-e egy miniszternek valamely foglalkozási ág egyetemlegessége ellenében külön úton járni és egyeseknek privilégiumokat, előnyöket adni ? Szabad-e olyan budgetszerű viszonyok között, amilyenek között ma élünk, tovább is azt a politikát folytatni, amelyet eddig folytattunk? A miniszter úr hivatkozott arra, hogy van egy kassza. Utána fogok ennek járni, t. miniszter úr és meg fogok győződni annak igazságáról, hogy van-e Poroszországban ilyen eljárás. Tagadom, hogy bárhol is ilyen privilégiumot adna az állam. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Csak nyugodjék bele, hogy így van !) De állítom t. miniszter úr, — és ez nem tévedés — hogy a miniszter úr ezt az összeget többe soha vissza nem fogja kapni. Akármilyen támogatásból, akármilyen szövetkezeitől, egy garast sem kapott még vissza a t. miniszter úr. Amióta itt ülnek ezeken a padokon, nem kaptak vissza ilyen támogatásokból. Ezt az összeget sem fogják visszakapni. (Udvardy János: Az üzletrészeket meg fogják kapni. — Derültség.) Ezt az összeget sohasem fogják visszakapni, mert ahogy kimutattam, 50 millió pengő volt csak a textiliákban az inszolvenciaMi ehhez képest ez a 300.000 pengő? Ezzel akarja az országot felsegíteni ? Ez segítség ? S a mellett nem egyenlő feltételek mellett megy végbe a verseny, mert az egyiknek előnye van, — amint a miniszter úr mondotta : az egyik ezáltal olcsóbban fog kapni — a másikat pedig nem veszik