Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Àz országgyűlés képviselőházának 4-58 az összeg elvesszen, hanem ellenkezőleg, abban a perében, amelyben előteremtették azt az öszszeget, .amely nélkül nem bírtak megindulni, azt vissza kell fizetni az államnak, és ha jól csinálják a dolgukat, nem szabad rizikónak lenni. Ebben is van tehát egy kis tévedés. Lebet, hogy az igen t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy látta azokat az iratokat, de nem látta azt, amit én feltételként szabtam ki. Ügy állítják be a dolgot, hogy itt a külföld előnyben részesül. En a hitel alapján állok, és a magyar ipar érdekében cselekszem, de hiszen vannak beszerzések, amelyek nem történhetnek itt teljes egészükben. El tudja-e hinni a képviselő úr, hogy azok a gyárak, amelyek kéthárom-négymilliós üzleteket fognak kötni, erre fogják alapítani számításaikat? ök azonban tudják, hogy van valaki, aki képviseli őket, aki meg tudja ítélni azoknak a helyzetét, akikkel szemben felléphetnek, akikkel szemben eddig is igen erős árredukciót adtak. Hiszen még a községekből is tudnék leveleket produkálni, melyek szerint például a vászonárunál 15%-os csökkenést adtak, (Ügy van! jobbfelől.) Ebből a szempontból is nézni kell tehát a dolgot. A másik kikötésem a következő. En azt mondottam, hogy egyeseknek szövetkezetét nem ismerem, el és nem fogom elismerni soha. Azért tehát feltételem: senki indok nélkül a felvételből ki nem zárható, amennyiben pedig kizáratik valaki, joga legyen neki tetszése szerint, akár a kereskedelmi kamarát, akár az Omke.-t felhívni arravonatkozólag, hogy megállapítsa, indokolt-e a kizárás, vagy nem. Azt hiszem, hogy ez is ritka kikötés, hogy ennél tovább nem lehet elmenni. (Helyeslés jobbfelől.) En azt^ akarom, hogy ha van valami, ami fejlődésképes, annak fejlődése előmozdíttassék. Elismerem, hogy ez csak kísérlet, ebben igaza van t. képviselőtársamnak. De én évtizedes külföldi nyomokon haladok ebben a tekintetben, hogy valahogyan az árproblémát úgy fogjam meg, hogy megszűnjenek a jobbról és balról jövő örökös szemrehányások, hanem összefogva az érdekeltekkel, próbálom ezeket a kérdéseket előbbrevinni. Méltóztatott még a Kereskedelmi és Iparkamarára hivatkozi. En a legmesszebbmenőén becsülöm és tisztelem felfogásukat, és éppen az utolsó percben kaptam meg álláspontjukat a textilkérdésben. De ne méltóztassék rossznéven venni, hogy ugyanakkor csak egy részt fogok felolvasni abból, hogy ugyanakkor hogyan nyilatkoztak az élelmiszerikereskedők a hasonló megoldásra nézve. Csak egy mondatot fogok felolvasni (olvassa): «Nézetünk szerint annyi bizonyos, hogy amikor és amíg az állam az altruisztikus és közhasznú jelleg jogcímén hatékonyan támogatja a legkülönbözőbb társadalmi osztályok és rétegek mindenféle szövetkezeteit, köztük számottevő mértékben nyerészkedő, üzletszerű kereskedelmet folytatóikat, még hozzá olyanokat is, amelyek a kereskedelem kiküszöbölését zászlójukra írják, akkor a kereskedők önvédelmi tömörüléseként fellépő kereskedő szövetkezetektől a segítséget éppen a kereskedelmi kormány a legkevésbbé tagadhatja meg.» Megmondom a magyarázatot. Egyenesen feltettem a kérdést a Kereskedelmi és Iparkamarának, hogy mennyire tartja mindezt Összhangba hozhatónak a nagykereskedelem érdekeivel. \ . Ezek azok az indokok és szempontok, amelyek engem -vezettek. Én nem akarok privilegizált kereskedelmet, nem akarom senkinek érdekeit sérteni, én azt keresem és az a hivatásom ülése 1931 január ho 28-an, szerdán. 91 is, hogy keressek utakat és módokat arra, hol lehetek segítségére a kereskedelemnek is. Méltóztassék elhinni, nagyon nehéz a helyzetem, mert nem mondhatnám, hogy nagy öröm így dolgozni, ha azok részéről kapok támadásokat, akiken segíteni akarok. Legfeljebb tudomásul veszem ezt és levonom a következtetéseket. De nem vonhatom le addig, amíg az a meggyőződésem, hogy vannak utak, amelyekkel a nélkül, hogy bárkinek érdekeit sérteném, éppen a mai nehéz helyzetben találhatunk esetleg módozatokat, hogy mindenki érdekeinek jó felfogásával, annak a fogyasztóképességnek s elsősorban a falusi népességnek helyzetét javítsuk. {Helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonyai asz jogával kíván élni. Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán a miniszter úrnak utolsó szavai a legfontosabbak. Azt mondotta, hogy ha olyasvalaminek meg/valósításáról van szó, ami senkinek érdekeit nem sérti, azt meg kell csinálni. Azt hiszem, jól értettem. Bocsánatot kérek, az, amit én előterjesztettem, bántja az egyetemes kereskedelem érdekeit. És én, hivatkoztam, miniszter úr, arra, hogy nincsen egyetlenegy érdekképviselet sem, egyetlen ember sem, — kivéve azokat, akiknek a miniszter úr ezt^a^beneficmmot adta — aki a miniszter úr eljárását helyeselné. En hivatkoztam arra, hogy egyenlőtlen helyzetbe kerültek a kereskedők, mert míg az egyik beadványban — mint mondottam — úgy állt szórói-szóra, hogy csak a prima kereskedőket veszik fel (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem veszik tudomásul az én leiratomat? — Zaj.), addig kifelé ugyanazok mondják, hogy minden tisztességes embert felvesznek. Ök természetesen óvakodni fognak ettől a kijelentéstől, amint ki is fejezik itt a cirkuláréjukban, hogy igenis csak a príma kereskedőket veszik fel, t. miniszter úr. De hogy áll ez a kettő egymással arányban ? Ön a textilkereskedelem tekintetében 300.000 pengővel meg akarja menteni az országot ? (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nem ezt mondottam!) A nagykereskedelmet itt körülbelül lehordja a miniszter úr... (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Dehogy hordtam le! Egy szóval sem!) Azt a nagykereskedelmet, amely a múlt évben csak textíliákban 50 millió inszolvenciával dolgozott. (Baracs Marcel : Elég szép!) Az nem tölti be többé azt a szerepet, amelyet betöltött az előbbi időkben? Bocsánatot kérek miniszter úr, az is kereskedelemellenes tendencia, amit a miniszter űr mond. De nézzük csak, hogy áll a dolog a fűszereseknél. f A fűszeresekről nem akartam olyan tisztán és világosan beszélni, mert én rendesen magamban tartogatok nagyon sokat, amit nem . mondok el. De most ezt elmondom. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tessék csak elmondani!) Azt a 200.000 pengőt, amit a miniszter úr adott, egy ember saját vagyonára és telkeire bekebeleztette. Mit jelent ez? Azt hiszi a miniszter úr, hogy van valaki olyan altruista, hogy az ő birtokára bekebeleztet 200.000 pengőt, amit az állam ad, amit nem a saját részére vett igénybe, hanem a köz részére kebeleztette be ezt a 200.000 pengőt? Bocsánatot kérek, nem akartam ezt elmondani. A másik részen 38 ember, 38 belvárosi elsőrangú kereskedő, névszerint elsőrangú kereskedő álh (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Lesz -abból 500 is !) Ök azt mondják, hogy kétezer lesz. De akkor megint mi az a 300.000 pengő ? (Bud