Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Az országgyűlés képviselőházának 44 vetik a kérdést: hol adóztassanak és kit adóztassanak? Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy ő nem adóztathatja meg a tőkét súlyosabban, mint a külföld, mert akkor az megriad és elmenekül. (Propper Sándor: Ide sem jött! — Malasits Géza: Még be sem jött, hát hogyan meneküljön el?) Sajnálom, hogy a népjóléti miniszter úr, aki kortéziából hajlandó megfogni ezt a menekülő tőkét, betegsége , miatt nincs most itt, hogy ő nyugtassa meg kollégáját, így tehát meg^ kell engednie, hogy innen nyugtassák meg őt. A tőke nem fog Magyarországról elmenekülni még akkor sem, ha komolyabban megterhelik valamiféle adóztatással. Nem megy el innen a tőke, legalábbis nem megy el az" a tőke, amelyet az önök konszolidációja ide hozott hozzánk, vagy itt tudott tartani, mert ez a tőke azonos azzal a Indiában, Afrikában, Kínában letelepedett tőkével, amely bennünket is fehér rabszolgáknak tekint, mint a kulit vagy a páriát. Ez a tőke csak onnan menekülne el, ahol nagyok a szociális terhek, ahol erős a munkás védelem, ahol erős a szociális védelem, ahol van szervezkedési szabadság, ahol vannak tisztességes reálbérek, (Malasits Géza: Egyszóval, ahol Európa van!) de Magyarországon, a szociális elnyomorodás hazájában... Elnök: Kérem képviselőtársunkat, szíveskedjék ilyen kijelentéstől tartózkodni. Ez sér.tj a nemzeti kegyeletet. (Nagy zaj a, szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ma-holnap nem lehet it beszélni! Nyolc filléres órabéreket fizetnek!) Én csak a házszabály okát alkalmazom pártatlanul, semmiféle ellenséges indulat nem vezet, nem kell a képviselő urak védelme. .Peidl Gyula: Nincs ilyen parlament a világon.) Csendet kérek. Nem önök vezetik a tárgyalást, az ülést én vezetem, rám tartozik a kijelentések megítélése. Ne méltóztassanak bíráskodni, tessék csendben maradni! Tessék folytatni. (Peidl Gyula: Nem is tudnék egyoldalúan elnökölni!) Tessék csendben maradni Az elnök fölött bíráskodást ne gyakorolanak. Lehetetlen így vezetni a tárgyalást. (Reisinger Ferenc: Elvégre nem azért ülünk itt, hogy folyton halljuk az elnök úr figyelmeztetéseit!) A képvisetlő urak azért ülnek itt, hogy az ország" ügyeit komolyan tárgyalják és a házszabályokat megtartsák. (Peidl Gyula: Szociális elnyomorodás van; ez nagyon szomorú és keserű igazság!) A 'képviselő úrnak most nincs joga beszélni. A szónokot illeti a szó. Tessék tovább folytatni. (Reisinger Ferenc: Mindig azt kiabáljuk, hogy az elnök úr a legszebb ember Európában? Az nem lehet!) Reisinger képviselő úr maradjon csendben! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Egyáltalában a képviselő urak szokásba veszik, hogyha az elnök bármiféle szelíd figyelmeztetést ad, rögtön egyhangúlag feltámadnak az elnöki figyelmeztetéssel szemben. Ezt — azt hiszem — maguk sem tartják helyesnek, ha tárgyilagosan gondolkoznak. Tessék folytatni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Amiért én most renreutasítást kaptam, ezt a kifejezést tisztáznunk is kell. Elnök: Csak figyelmeztetés volt. Kéthly Anna: Figyelmeztetést kaptam. Ezt a kifejezést különben is tisztáznunk kell. mert magam is teljes lehetetlenségnek tartom, hogy törölve legyen a parlament szótárából az, hogv odakint nyomorúság van. (Peidl Gyula: Egészen példátlan valami!) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: De folytassuk. Nem fog el3. ülése 1930 december 3-án, szerdán. 149 menekülni a tőke innen Magyarországból, ahol a szociálpolitikai dilettantizmust a szociálpolitikai sterilitás készül felváltani. Ahol^a szervezkedési szabadságot a tőke kiszolgálója, az állam tartja gúzsbakötve, ahol a városi választásnál is azért kellett a szel vény svindli, mert egy szocialista városháza szociális haladást jelentett volna, ahol a külföldi tőke fejedelmeinek belföldi basái rabszolgamódra bánnak a munkásokkal (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), onnan a tőke nem menekül el, mert jól érzi ott magát, ahol az energiajavaslathoz hasonló törvényeket alkotnak különleges védelmére. A tőke innen nem megy el, mert ilyen egzotikus gyarmatot nem talál sehol. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: így van ez, miniszter úr, az ön jóvoltából! ön ennek a fő protektorátusai Elnök: Propper képviselő úr maradjon csendben! (Prooper Sándor: Főprotektora!) Csendet kérek! (Propper Sándor: Nem ülnek sehol sem...) Propper képviselő úr maradjon csendben A miniszter úr egy szót sem szól, a képviselő úr pedig folyton beszél. (Prooper Sándor: Bólogatta a fejét! — Jánossy Gábor: Egyéni jog a fejbólog*atásD Kéthív Ann? : Ez a tőke nem fog elmenekülni. (Várnai Pániéi: A miniszternek nem szabad bólogatni!) ElnttV: Csendet kérek, képviselő urak! Ne provokáljanak folyton elnöki figyelmeztetést! (Várnai Dániel közbeszól.) Várnai képviselő úr maradjon csendben. Kéthly Anna: A munka nem fog elmenekülni, akármennyire megadóztatják, mert nincs is hova menekülnie, mert ki nem engedik és be nem fogadiák. őreá teljes százszázalékig érvényesül a Szózat utolsó sorának második fele, hogy itt halnod kell. Ennek következtében tehát a munkával szerzett garasokat kell adóztatás alá vonni, mert a. miniszter úr érvei szerint a munkás keresete megnövekedett, kiadásai megfogyatkoztak, élettartása tehát megolcsóbbodott. A miniszter úr azonban igen bölcsen elhallgatja a kiindulási pontot, mert persze, ha 1880-hoz viszonyítjuk a mai kereseteket, akkor emelkedés van, ha az 1919-es évnek az éhségből fakadó áraihoz mérjük az élelmiszerárakat, akkor csökkentek az élelmiszerárak, de' ilyen könnyen utóiérhető rabulisztikával szemben nekünk kötelességünk a való helyzetet és a való számokat is feltárni. * Számadataimat nem a magunk köréből idézem, t. Képviselőház. Ezek az adatok részben állami szervnek az adatai, a miniszterelnök úrnak, a szociális érzés túlzott mérvével egyáltalán nem gyanúsítható miniszterelnök úrnak személyes felügyelete alatt álló Statisztikai* Hivatalt és azt az Alapy Viktort idézem, akinek az önök rendszere mindig és minden munkásellenes aktusban kész eszköz. Ennek az Alapy Viktornak számadatai szerint 1929-ben a munkásság keresete 1928-hoz képest a következőképpen alakult: A faiparban az ipari munkás 1929. év végi átlagos órakeresete az 1928. évivel összehasonlítva a 0*986 indexszámot adj nyomda-, litográfia-, kémigrafia-, könyvkötő-, tégla- és bőriparban l'O, a vas- és gépiparban 1'016, a bányaiparban 1*036, a vegyészeinél 1*049, a malomiparban 1*057, a textiliparban 1*078, az építőiparban 1*084. Ezek szerint a tendenciózus, retusált adatok szerint a faiparban csökkenés van, hat iparágban stagnáció és hat iparágban mutatkozik állítólag emelkedés 1%-tói 8%-ig, de erre a 8%-ra is 20*