Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-447

270 Az országgyűlés képviselőházának W. ülése 1930 december 10-én, szerdán. Szomorúan látom azt, hogy akad ember ebben a Képviselőházban, aki kárhoztatja, hogy ezt idehoztam, hogy akad ember, aki nem ítéli el, hogy amikor ebben az országban közel százezer munkanélküli van, amikor szellemi munkanélküliek lézengenek ajtóról-ajtóra, akkor egy vezérigazgatónak összesen 268.000 pengő fizetése legyen. A kereskedelemügyi miniszter úr mondotta a múltkoriban, hogy felkereste egy ipari üzemnek a vezérigazgatója s állami szubvenciót kért. Ő tudta, hogy annak az igazgatónak békeidőben 24.000 aranykorona fizetése volt, azt is tudta, hogy ma mennyi fizetése van, — mert a vezérigazgató úr ezt nem mondotta meg — hogy 240.000 pengő évi fizetése van, éa azt mondotta, egészen helyesen, a kereskelemügyi miniszter úr: önök kérnek 200.000 pengő állami szubvenciót tőlem? Tessék 200.000 pengőt a fizetéséből elengedni, szállítsa le fizetését a békebeli paritásra, és megvan az az összeg, amelyre önöknek az állam részéről szükségük van. És amikor ezeknek az ipari vállalatoknak és bankoknak a vezérigazgatói kétségbe vannak esve az ország sorsa felől, akkor olyan horribilis jövedelmeket élveznek, amelyeket a mai lerongyolódott Magyarország egyszerűen nem bír meg, amelyek sokkal nagyobbak, mini aminőket Nagy-Magyarországon adtak hasonló állású embereknek. Lehet ilyen körülmények közt a kamatláb olcsóbb? Lehet arról beszélni, hogy az iparcikk árai leessenek? Itt a gazdasági életnek egy rák fenéje áll előttünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskediék a külföldi államok mintájára — Németország és Olaszország mintájára — foglalkozni azzal a gondolattal, hogyha ezek az urak szépszerével nem ejtik le fizetésüket ebben a nyomorult országban, akkor az államhatalom eszközeivel kényszerítse őket erre. A kereseti adónak ilyen megadóztatásával nem érünk el semmit. Itt vag*y olya.n százalékot kell megállapítani a kereseti adónál, amely jókora hányadát veszi el ezen mammutfize+ésű emberek jövedelmének, vagy más utat és módot kell találni, hogy ilyen nagy jövedelmi egyenlőtlenség ne legyen ebben az országban. Ezeket voltam bátor ezekre a mammutjövedelmekre vonatkozólag említeni aM)ól a célból, hogyha azt akarjuk, hogy országunk rekonstruálódjék, ha azt akarjuk, hogy ebben az országban ne legyen deficit a költségvetésben, ha takarékoskodni akarunk, akkor ezekre is legyen figyelemmel a kormányzat és mindent kövessen el ezen horribilis fizetések leszámítása tekintetében (Gaal Gaszton* Nem lehet vae-vont szerezni a köznyomoruságból! — Ugy van! TJgy van! a balközéven.) Ami mármost a törvényi avaslatot közelebbről illeti, a törvényjavaslat létszámcsökkentést eszközöl és ezáltal akar az állami gazdálkodásban bizonyos takarékosságot ló+rpho^ni. Tudjuk azt, hogy ennek munkanélküliség lesz a következménye, amelv imunka-nélkiili^égr^ m»r most felhívom a i nénzügyminiszter úr figyelmét. Felhívom azért, mert tudjuk, hogy az országra nézve a legveszedelme

c

ebb tényező az intelligens munkanélküli ember. (Br. Kray Istyán: Az igaz!)^Mert az az ember, aki nem talál elhelyezkedést, akinek megvan a diplomája és nem tudja azt érvényesíteni, aki végső kétségbeesésében olyasmire ragadtatna el magát, aminek folytán az állam alapjait és konszolidációját veszélyezteti. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy etekintetben is már előre gondoskodjék a kormányzat a szellemi munkanélküliek elhelyezéséről. Nem mondom én, hogy ebben a megcsonkított Magyarországban ezt közmegnyugvásra el lehet intézni, de javítani a helyzeten igenis lehet. Itt vannak a kettős állások. Lehet azt megengedni, hogy akkor, amikor egy magasrangú állami tisztviselő vagy egy vállalat magasrangú tisztviselője nyugdíjba megy, őt tényleges állásra alkalmazzák, és hogy neki legyen két állása, sőt — ami szintén előfordul — háromnégy állása is, amikor tízezrek állás nélkül bolyonganak és nem tudják a napi kenyeret megkeresni? Eendkívül fontos az, hogy erre nézve is minél előbb valami rendelkezés vagy törvény lásson napvilágot, amely azoknak a nyugdíjasoknak, akik nyugdíjukból tisztességesen meg tudnak élni, nem engedi meg, hogy más emberek elől egy másik állást elvegyenek. (Egy hang a balközépen: A fiatalság elől!) Ez a fiatalság legnagyobb problémája. Amikor a diákok kikerülnek az iskolából és nem tudnak kenyérhez jutni, amikor — nem tudom, hála Istent mondjak-e ezért, vagy pedig szerencsétlenség-e ez — annyi egyetemünk van, amely önti magából az intelligens embert, és ezek az emberek nem tudnak elhelyezkedni, két-három esztendeig járnak ajtóról ajtóra és kopogtatnak, de hiába, mert egyáltalán nem tudnak állást kapni, ugyanekkor azonban „olyan emberek, akiknek máshol is van megélhetésük vagy állásuk, vagy megfelelő nvugdíjuk, kapnak állásokat és elveszik ezektől a fiataloktól a kenyeret. Mondok pár gyakorlati példát is. Tudok felhozni például olya'n embereket, akiknek bizonyára magas nyugdíjuk van, és ezzel szemben állami nagy trafikjogot is élveznek, (Egy hang a balközépen: Mozit! — Rothenstein Mór: Ennek Viczián a szakértője!) vagy pláne mozit is. A mozik tekintetében nincs tudomásom, hogy mit jövedelmeznek, de a nagytrafikok jövedelméről van tudomásom. En alelnöke vagyok egy egyesületnek, amelynek van egynegyed nagytrafikjoga, s egynegyed nagytrafikjog után egy vidéki városban 1000—1200 pengőt kapnak havonta. Lehet gondolni, hogy annak, akinek háromnegyed vagy egész trafikjoga van, — figyelembeyéve, hogy még egyéb cikkeket is ad el abban a trafikban, nemcsak dohányt — mi lehet a jövedelme. Vannak nálam adatok is. Itt van például vitéz Csécsi-Nagy Imre altábornagy. Budapesten lakik, Sopronban van nagytőzsdéje; báró Pongrácz Henrik altábornagy^ Budapesten lakik, Vasváron van nagytőzsdéje; Vécsey Ede altábornagy, Komáromban lakik és Budapesten van nagytőzsdéje; Jóny Lászlóné, altábornagy özvegye, Budapesten lakik és Bácsalmáson van nagytőzsdéje; Ledniczer Sándor tábornok, Budapesten lakik és Cegléden van nagytőzsdéje. Tudnék még egy párat felsorolni, de nem akarom untatni vele a t. Házat. így keletkeznek a munkanélküli jövedelmek, mert ezek nem is laknak ott, ahol a nagytrafikjuk van, következőleg semmi egyéni munkát nem fejthetnek ki. Elsején megjelennek s nyugdíjuk mellé szépen felveszik a trafik jövedelmet. De még egy másik dologra is^ rá akarok mutatni, amire nézve képviselőtársam: Hódossy Gedeon egy indítványt is terjesztett elő. Vannak olyan nagytrafikosok, akik nyugdíjuk mellett élveznek e^y nagy trafikjogot- és nem is tartózkodnak ebben az országban. Itt van például báró Arz Artúr vezérezredes neje, Bécsben lakik és Budapesten van nagytőzsdéje; itt van báró Boroevics Szvetozár tábornagy özvegye, aki Bécsben lakik és Budapesten