Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

Az országgyűlés képviselőházának HL a villamosenergia gazdaságos felhasználását, volna ennél szebb, okosabb és nemesebb feladat? Ezért térek ki arra a kérdésre is mindjárt, — nem akarok most prejudikálni a mélyen t. Ház felfogásának — hogy vájjon helyesen jártunk-e el akkor, amikor megijedtünk attól az illetéktől, amelyet a törvényjavaslat ennek a kérdésnek megoldása végett tervezett. Mint minden országban, nálunk is vannak olyan gazdasági területek, amelyeknpk gazdasági tevékenysége annyira fejlett, erőviszonyai annyira jók, hogy ilyen kérdéseket könnyen és jól tudnak megoldani. Ma aaoaban el akarni; menni az utolsó faluig, amelynek éppúgy lehet és van igénye a jó és olcsó energiaszolgáltatásra, akkor kérdés, hogy a mai módszerrel, a mai rendszerrel meg lehet-e ezt a kérdést oldani. Hiszen a vállalatoktól nem kívánhatom azt, hogy altruista alapon jliiják meg ezt a kérdést és ráfizessenek a maguk vállalkozására, de így viszont mikor jön el majd rmnak ideje, amikor ezek a kis falvak és a mezőgazdasági népesség a maga erejéből hozzá tud majd jutni aiz energiaszolgáltatás áldásaihoz Ügy látom, nagyon hosszú idő telnék el addig és ezért Volt indokolt az, hogy mi olyan megoldást kerestünk, amely egészen kis, jelentéktelen megterheléssel a falut is próbálta ebben az előnyben részesíteni. Nem akarok hosszú ideig adatokat felsorolni, csak egy dolgot említek meg. Mi az áramszolgáltatást 2%-kai terhelnők meg, amivel szemben ha nézzük a külföldet, azt látjuk, hogy ott egy kilowatt energia ennek tízszeresével, húszszorosával van megterhelve, — azt hiszem, ezek az adatok megfelelnek a valóságnak — nem is tisztán csak azért, hogy azt a célt valósítsák meg, amelyet mii tűztünk ki magunk elé, hanem egyszerűen az állam bevételei szempontjából. Érdekes, hogy egy volt francia közmunkaügyi miniszter úr, aki egyik tekintélye a francia közgazdasági életnek és aki most itt van Budapesten, tegnap az ülésből kihívatott, és hosszasan beszélgettünk az energiajavaslatról, mert éppen ő volt az, aki Franciaországban ezt a kérdést megoldotta; ső felhívta figyelmemet arra, hogy eredményt tényleg csak akkor fogunk elérni, ha a falvakba el tudjuk vinni az energiát, és ha úgy igyekezünk megoldani a kérdést, mint a francia kormány, amely beavatkozott ebbe a kérdésbe és az állam számára jogokat kér. (Zaj. — Erdélyi Aladár: A franciákat nem tette tönkre Trianon, ők tettek tönkre minket Trianonnal!) En most elvi kérdéseikről beszélek, mélyen t. Képviselőház, és ennek alapján ismételten csak azt mondom, hogy ezt a célt csak akkor lehet elérni, ha mi az energiaszolgáltatással el tudunk jutni mindenhova és az energiát éppúgy tudjuk biztosítani az erősen fogyasztó városi közönségnek, mint a falunak. En ezt a kérdést — egészen nyiltan megvallom — kevésibbé nézem a világítás szempontjából. A mai helyzetben, a mii helyzetünkben tényleg ez dominál. Ma, ha elektromos energiaszolgáltatásiról beszélünk, tulajdoniképpen mindig ezt tartjuk szem előtt. Ez helyes, okos dolog. Mert ha nekünk energiaforrásaink vannak, amelyeket saját szükségleteinkre fel tudunk használni, úgy, hogy ezzel kereskedelmi és fizetési mérlegeinket meg tudjuk javítani, kötelességünk ezt megtenni. En az energiaszolgáltatásnak jövőjét nem így látom, és hogy a kormány idejött a Ház, a törvényhozás elé ezzel a javaslattal, ezzel további oéloikat akar követni. Látjuk a kibontaikozást, látjuk azt, hogyha lassan is, de ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. 87 a helyzet javulni fog, és sohasem tudjuk, hogy ez a folyamat mikor válik gyorsabbá és élénkebb üteművé. A gazdasági r élet részére mindenesetre biztosítjuk. az olcsóbb energiát. Nem akarok ma itt megint számadatokkal előjönni, de ha látom és nézem, hogy mi történik: másutt, és azt látom, hogy tényleg a villamosáramnak költségesebb volta mellett a gazdasági életben, azt lehet mondani, a majdnem ingyenes áramszolgáltatástól kezdve az igen mérsékelt árakon való áramszolgáltatásiig próbálják a kérdést megoldani, és azt látom, hogy ebben a kérdésben nincs különbség foglalkozási ágak, mezőgazdaság ' és ipar között: akkor tulajdonképpenn itt látom a

( jövőjét ennek a kérdésnek. Es ennek a törvényjavaslatnak igazi feladata és célja éppen az, hogy tulajdonképpen hozzájuttassa a gazdasági életet ahhoz az energiához, amelyre szüksége van, és pedig olcsón juttassa hozzá. (Helyeslés.) Ezért ne vegye tőlem rossznéven Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy amikor ő ugy látja, hogy nagyvállalatok érdekében történik ennek a kérdésnek a megoldása, — pláne még azt is feltételezi, hogy esetleg nem is belföldi hanem külföldi vállalatok érdekében — s amikor Hegymegi Kiss Pál képviselő úrral egyetemben azt mondja, hogy minden és mindenki ki lesz szolgáltatva a nagyvállalatoknak^ helyesebben a kartelleknek, akkor ez ellen óvást emeljek és kijelentsem, hogy ezt a törvényjavaslatot, ha ennek ez volna a feladata és célja, egy percig sem képviselném, és hiszem, hogyha ez bármikor is bekövetkeznék, — már pedig nem lehetséges, hogy bekövetkezzék — meglesz a törvényhozásnak az ereje ahhoz, hogy ezt nullifikálja. Engedelmet kérek, a kartellkérdéssel — amellyel, azt hiszem, rövid időn belül bővebben fogunk foglalkozni — már szinte úgy kezdek lenni, hogy nem is kezdem érteni ezt a problémát, — bár azok közé tartozom, akik elég mélyen foglalkoznak vele — midőn azt állítják, hogy ez a törvényjavaslat kartellcélokat akar szolgálni. Amikor a lör vény javaslat individualiter bírálja el az egyes vállalatokat, amikor egymástól függetlenül oldja meg a kérdéseket, s amikor biztosítja a vállalatok függetlenségét és egymással való versenyét, amennyire erre szükség van, akkor mindent rá lehet fogni csak azt nem, hogy kartellcélokat vagy nagyvállalatoknak az érdekeit akarja szolgálni. Könnyű a törvényjavaslatnak azt a részét elhanyagolni, lebecsülni, amely a fogyasztók érdekeit van hivatva szolgálni. Amikor igen t, képviselőtársam arra hivatkozik, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy a megfelelő tőketörlesztést és a kamatozást biztosítani kell, és rettenetes ellenmondást lát abban, hogy a kormány olyan törvényjavaslattal jön a Ház elé, amely jogokat és előnyöket biztosít egyes vállalatoknak másokkal szemben, tehát nem az egyenlő elbánás elve alapján áll, akkor azt hiszem, igen t. képviselőtársam itt igen nagy tévedésben van. Mert ha a törvényjavaslat, vagy az indokolás ezt mondja, akkor én csak azt kérdem, van-e valaki ebben a Házban, aki eî tudja hinni, hogy a magángazdasági élet vállalkozik valamire, amiben az ő itőkeamortizációját és az ő tőkebefektetésének jutalmát meg nem találja. Nem ez a célja a törvényjavaslatnak, s nagyon rosszul idézi azt t. képviselőtársam, amint előbb is rámutattam, de igenis mi azt akarjuk ezzel a törvényjavaslattal eleműmért az állam a mai viszonyok között nem képes a feladatokat megoldani, s nem tudom'